Godó Tomi és Oláh Szabi az ismerkedés mellett a tempóra is figyelt az Iseum Rallye első szakaszán, ám a Rallye Katlanban egy hibásan felkarcolt kanyarban – papíron – be is fejezték a versenyt. Mindettől függetlenül Tamásék nem voltak elkeseredve, mert a fő tervüket, a célba érkezést teljesítették, kilométereket és önbizalmat gyűjtöttek, így már csakis a Székesfehérvár Rallye lehet a célkeresztben. Godó Tamással beszélgettünk.
Hogyan készültetek az Iseum Rallye-ra? Új volt a navigátorod, az autón is kellett javítani ezt-azt, nem unatkoztatok a salgótarjáni verseny vége óta.
Káldon, életemben először sikerült tesztelni, ami hasznos volt és élveztük a tesztköröket. Most értettem meg igazából a tesztnek és az állítható gátlók létének a fontosságát. Több beállítást is kipróbáltunk, így találtunk egy olyan beállítást, amivel a kocsink a lehető legtökéletesebb volt a murvás, vasi pályákon. A szekvenciális váltóba beépítettünk egy mikrokapcsolót, ezzel gázelvétel nélkül lehet közlekedni. Akadt vele gondunk, mert kontakthibás lett, olykor magától elvette a gyújtást, ezért kiiktattuk inkább és innentől hibátlan volt a kocsink. Tóth Szabi barátomnak és állandó navigátoromnak tavaly megszülettek az iker fiai, ezért abban egyeztünk meg vele, hogy a távolabbi versenyekre nem kísér el, így Oláh Szabolcsot kértem fel arra, hogy az itinert olvassa nekem Szombathelyen. Eddig még egy métert sem autóztunk együtt, nem indult könnyen a közös munkánk, akadtak kommunikációs problémák. Emiatt a tisztes helytállás és a biztos célba érkezés volt az elsőszámú célkitűzésünk.
Milyen volt a versenyetek?
Kalandos. Szabival, az összeszokás rányomta a bélyegét a versenyünkre. Az autónk teljesen tökéletesen működött, bár még most is egy kölcsönmotorral róttuk a kilométereket, mert a saját motorunk a miskolci kiesésünket követően még nem készült el. A két technikai hibás verseny után legalább az autóval nem kellett ezúttal megküzdenünk. Szombaton, az acsádi gyorsasági szakasz az időeredmény szempontjából jól alakult. Ezután a Rallye Katlanban sajnos már a rescue csapat segítségére volt szükségünk, így csak szuperrallyval, a mezőny végén folytathattuk a Szombathely Rallye-t. Az egyik kanyart rosszul írtunk fel, ezért túlcsúsztunk. Az eset olyan szerencsétlen volt, hogy a kocsink alja felült a partoldalra és a szurkolók – akiknek köszönjük szépen az erőfeszítésüket – meg sem tudták mozdítani a VFTS-t, ezért kellett a rescue-t segítségül hívni. Amúgy egy karcolás sem lett a kocsin. Az ugratók előtt a visszafordítónál jobb6 helyett jobb1-ként jegyeztünk fel egy kanyart. Gyanakodtunk, hogy valami nem egészen kerek a dologban, amikor láttuk, hogy a nézők meg a sportbírók elkezdenek szétrebbenni előttünk, így két lábbal tapostam a féket, kéziféket húztam, éppen csak az ajtókat nem nyitottuk ki, hogy azok is lassítsanak minket, mint a repülőgépet a fékszárnyak. 🙂 Volt szerencsénkre egy nagyobbacska homokbucka is az út szélén, az is lassított rajtunk, ezért nem estünk be a két méter mély árokba. Csak túszok lettünk egy időre. Mindettől függetlenül másnap egyáltalán nem volt rossz a hangulatunk, élveztük az autózást, így is gyűltek a kilométerek, ez pedig némi önbizalmat adott nekem. Ha másra nem is, de erre tökéletes volt a szombathelyi hétvégénk. Keveset mentem eddig murván, de szerintem ez jobban bejön, mint az aszfalt, ezt pedig az óra is alátámasztja. Végigautóztuk a versenytávot, célba értünk, ha azt nézzük, még a célkitűzésünket is teljesítettük. Csak tét nélkül.
Székesfehérvárra el tudtok jönni?
Igen, teljes évet tervezünk a Rallye2 Bajnokságban, sőt még más, kisebb versenyeken is szeretnénk rajthoz állni. Fehérváron valószínűleg egy új navigátort próbálok ki, és a saját motorunk is elkészül a verseny kezdetére. Más fronton is folyamatosan fejleszteni szeretnénk. Azt gondolom, hogyha minden összejön, akkor egy szép hétvégének nézünk elébe. Ennek már csak azért is örülnénk nagyon, mert, a tavalyi versenyünk alapvetően jó volt, de ott volt először olyan érzésem a pályafutásom során a nyári hőségben nem a legideálisabb a fekete Zsiguliban, a fekete tűzálló overál. Volt olyan gyorsasági, hogy „kellemes”, 60 Celsius fok körüli hőmérséklet volt az autóban. Gyakorlatilag hőgutát kaptam. Amikor megálltunk a szakasz végén, hogy kicsit levetkőzzünk, már szédelegtem. De ezt leszámítva jó verseny volt, mindent összegezve bejött nekem a Székesfehérvár Rallye. Remélem, hogy ezt idén is elmondhatom majd.
Rallye2.hu – Salánki Gábor