Gyöngyösi Marci és Kollár Karcsi annyit kalandozott az Iseum Rallye-n, ami másnak egy egész évadra is elegendő. Az első nap végén, kis híján fel kellett adniuk a versenyt, Marci mérhetetlenül dühös volt magára egy hiba miatt, de másnap, ha nem is könnyen, de megnyerték az 5-ös géposztály csatáit, ami némileg kárpótolta őket a rengeteg kínlódásért, amit az évad első murvás futamán elszenvedtek. Gyöngyösi Marcellt kérdeztük.
Az év első két versenyén sikerült két nullás versenyt teljesítenetek. Volt munka az autóval, hogyan készültetek az Iseum Rallye-ra?
Viszonylag normális tempóban folyt a felkészülésünk, és úgy gondoltuk, hogy jól felkészített kocsival érkeztünk meg az év első murvás versenyére. Bár hittük ezt már Miskolcon és Salgótarjánban is. A beállításokról is voltak elképzeléseink, a szükséges munkákat elvégeztük, a pályabejárás, valamint a pénteki rajtceremónia után nyugodtan vártuk a szombat délutáni rajtot.
Az első szerviz bejáratánál, két gyorsasági után minden voltál, de nyugodt az biztos nem. Hogyan sikerült a versenyetek?
Az első, acsádi gyorsaságin elég jól kezdtünk, szerintem ott nem mentünk rossz időt. Másodikak lettünk az 5-ös kategóriában. Ezt a remek eredményt a második gyorsaságin is megismételtük, de ezt leszámítva rettenetes volt számunkra a Rallye Katlan. A rajt előtt mindent átbeszéltünk Karesszal, az volt a tervünk, hogy a szombati napot szépen letudjuk, aklimatizálódunk a murvához, tartottuk is ehhez magunkat. De jött a nagy ugrató, amiről én azt gondoltam, hogy kellőképpen megtiszteljük, mert tudtuk, hogy probléma lehet belőle. Mindenki tudja, mégis minden évben kerül néhány túl bátor, vagy olyan pilóta, aki rosszul választja meg az ugratóknál a sebességet. Szerintem nem volt sok a tempó, bár Karesz már érezte, hogy baj lehet, ezért kétszer is felhívta a figyelmemet, hogy óvatosan menjünk. Elugrattunk, repültünk, vártunk, aztán sikerült orra esnünk, ami a hűtőnek egyáltalán nem tett jót. Annyi szerencsénk volt, hogy nem alul sérült meg a hűtő, hanem feltolta az ütés, így nem folyt el annyira gyorsan a víz, mintha alul megsérült volna. Elment a szervó is, figyeltünk a vízre, hogy teljesen ne tegyük tönkre a motort, de csak óriási nehézségek árán tudtunk kijönni a szakaszról. Sikerült egy kis vizet beletöltenünk, amivel eljutottunk a szervizparkig, de nagyon gőzölt a motortér és, alig maradt víz a rendszerben. Nagyon dühös voltam magamra, mert ezúttal tökéletesen működött végre a kocsink, erre most én hibáztam. A motortartó bak is eltört, a szervószivattyúból dőlt az olaj. Az is szerencse, hogy nem kapott lángra és nem égett le az egész kocsink. Úgy tudtuk megjavítani az autót, hogy este szétszedtük és gondoltuk, hogy a reggeli szervizben összerakjuk, mert otthonról kellett hozzá elhozni a tartalék alkatrészeket. Köszönet a fuvarért Daninak és Takinak. Az összerakásban is volt segítségünk, Pistikének, Latyaktól, valamint Madari Imiék és a saját szervizeseinknek is nagyon hálásak vagyunk a segítségért. Csakis így tudtunk kimenni a harmadik gyorsaságira anélkül, hogy szuperrallyezni kellett volna. De nyolc perc késést begyűjtöttünk, majd az etapon eltévedtünk, mert akkora kalandban voltunk, hogy benéztünk egy táblát, én sem figyeltem rendesen, tehát lett további 6 perc késésünk, ami már összesen 14 percnyi volt. Egy percre sem voltunk a kizárástól. A kalandok sora tovább folytatódott a gyorsaságikon. A beállítások jók voltak, de vasárnapra puhítani kellett volna a futóművön, ám kinek volt ez a szervizben, az eszében? Örültünk, hogy folytathattuk a futamot. A Hosszúfalun volt 100 egyenes, amihez fel volt írva, hogy iszonyatosan dobál, csak akkor már úgy voltam vele, hogy nem gatyázok, áttolom, lesz, ami lesz. Az lett, hogy – a nézők elmondása szerint – másfél méterre elemelkedett az autó a földtől, látták szinte az alját. A kocsi 45 fokban bedőlt a levegőben, ám ekkor is mázlink volt, mert jött egy partoldal, amin volt két traktorgumi. Szerintem nem a rendezők raktak ki, csak úgy ott voltak. Ezek a gumik raktak minket vissza az útra, kerékre, tehát az Astránk oldalát is felavattuk. Leért az autó alja, a kipufogót is megkínáltuk sokszor. A váltóban lefogazott a harmadik fokozat. Halmozottan hátrányos helyzetben voltunk. 🙂 De végül mégis célba értünk és megnyertük a versenyt, amire nagyon büszkék vagyunk. Nagyot harcoltunk érte, nagyon nehéz volt. Azt kifejezetten sajnáltuk, hogy Madari Imiék kiestek, mert nagyon jó barátok vagyunk, együtt bandázunk a versenyhétvégéken, és ezt a versenyt nekik kellett volna megnyerni. Boldogok lettünk volna a második hellyel is.
Nem sok idő van a Székesfehérvár Rallye-ig…
Ott leszünk, megyünk, támadunk. Az autót kell addigra olyan állapotba hoznunk, hogy lehessen vele menni, mert most rettentő sokat kapott. Gátlókat revíziózunk, váltót javítunk, kasztnizni kell, ki kell húzatni az elejét az ütés után, van munka bőven, nem fogunk unatkozni. Ha ezeket megoldjuk, akkor nem hiszem, hogy lesz bármi akadálya annak, hogy ott legyünk a soron következő futamon. Mi rajta vagyunk az ügyön. 🙂
Rallye2.hu – Salánki Gábor