Ruszkai Attila talán még maga sem gondolta, hogy az Eger Rallye-n nem találnak legyőzőre a P13-ban, de a célban ezt egyáltalán nem bánta. A Dobó térre elég kalandos körülmények között érkezett meg az új navigátorával, Bodnár Attilával, de az egri sikeren felbuzdulva, a borsodi páros fentebb tette a lécet, Miskolcon már tervszerűen is a kategória győzelemért szeretnének harcba szállni. Ruszkai Attilával beszélgettünk.
Hogyan érintett titeket az, hogy az idei évtől nem veszik számításba a P13-as kategóriát, a Rallye2 Bajnokság abszolút értékelésében?
Nem igazán örültünk ennek a változásnak mi sem, és amennyire tudjuk a Rallye2 bajnoki címvédői, Krehlik Nándi és Madarász Szabi sem. Ők sem tapsikoltak, miután erről a tervről értesültek. Tavaly nem tudtunk túl sok versenyen részt venni, ezért idén szerettünk volna többet menni, és megmérkőzni az abszolút értékelés pontjaiért is. De ezt az elképzelést az új szabályok miatt el kellett engednünk. Új motort nincs lehetőségünk építeni ezért eldöntöttük, hogy maradunk a P13-ban és küzdünk a kategóriánk résztvevőivel. Eger után viszont egy kicsit átértékeltük a terveinket, és ha már így sikerült az első versenyünk, akkor megpróbálunk harcolni a géposztályunk bajnoki címért is.
Egerben egész szépen sikerült az évad rajtja, alaposan bekezdetek. Milyen volt a versenyetek?
Az volt a fő tervünk, hogy megpróbálunk egy jóízűt autózni, de utólag elmondhatom, hogy várakozáson felül sikerült teljesítenünk az évadnyitó futamon. Miután az öcsém is vezetni szeretne az idei esztendőre navigátort kellett váltanom. Máté helyét Bodnár Attilával vette át, akivel tökéletes az összhang a kocsiban. Máté a nézőknek szeretne autózni, mi pedig a jó eredményekre hajtunk majd. A szuperspeciál szakasz nekünk tetszett, bár volt benne egy hibánk, de nem kaptunk miatta túl sokat az ellenfelektől. Mind pénteken, mind szombaton reggel próbáltunk tempósan kezdeni és nem bealudni, hogy az eltúlzott lazsálás miatt nehogy futnunk kelljen az eredmény után. Szerintem még így is túlzottan óvatosak voltunk az első, egerbaktai gyorsaságin. Szuhára ez hatványozottan igaz volt, ott az indokoltnál is megfontoltabban haladtunk. rossz volt a híre, amit a pályabejáráson szerzett tapasztalataink csak megerősítettek. Úgy voltunk vele, hogy először csak nézzük meg menjünk rajta egy biztonságit, aztán a második körben, ha tudunk, és engedi a pálya, akkor gyorsulunk. Verpeléten már etaptempóban gurultunk át, nekünk már törölték a negyedik gyorsasági szakaszt. Úgy hallottuk, hogy rádiózási problémák merültek fel. A szerviz után, a második körnek azzal a taktikával futottunk neki, hogy megpróbáljuk azokat a pontokat tempósabban áttolni, amiknél az első körben elemeltük a gázpedált, vagy nem sikerültek túlzottan jól. Ennek szellemében, Egerbaktán kapásból kilenc másodpercet faragtunk a saját időnkből. A Parádsasvár-Mátraalmás pályán belülről és érzésre egyáltalán nem voltunk gyorsabbak, mint délelőtt, de az óra kegyes volt hozzánk, legnagyobb meglepetésünkre azt mutatta, hogy fél perccel kevesebbet töltöttünk a szuhai pályán, mint elsőre. A dolgunkat megnehezítette, hogy a váltó felől csörgő hangot hallottunk, valószínűleg letört az egyik fog a második fokozat fogaskerekéből. Erről az etapon, sisak és ordító motorhang nélkül is meggyőződtünk. Nem lett jobb, ezért eldöntöttük, hogy nem fogjuk erőltetni a váltót, nehogy az egész tönkre menjen. Verpeléten, és az oda vezető szakaszon is úgy mentünk, hogy egyesből azonnal harmadikba raktuk a váltót. Hogy teljes legyen a boldogságunk Mátraalmás és Verpelét között elhagytuk valahol az ékszíjat, és várni kellett egy darabig, hogy olyan versenyzőpáros jöjjön, akinél van egy tartalék belőle, olyan, ami még jó is a mi kocsinkhoz. Úgy tudtuk egyébként, hogy nálunk is van belőle tartalék, de valahol, valamikor mi is oda adhattuk valakinek és a legrosszabbkor derült ki, hogy elfelejtettük pótolni. Rajtunk Deli Laciék segítettek, ezt utólag is köszönjük szépen nekik. Persze amíg ők odaértek hozzánk elég sok idő eltelt, amit az etapon be kellett hoznunk, ha nem akartunk kikésni az utolsó szakasz rajtjából. Ez a produkció alaposan megnövelte a fogyasztást. Az üzemanyaggal takarékoskodva, vacakoló váltóval is sikerült megnyerni a power stage-et és elértünk a Dobó térre is, bár a tank már gyakorlatilag porzott a szárazságtól. Alig maradt üzemanyagunk. Összességében azt mondom, hogy jó volt minden, nagy volt a boldogság Egerben, a verseny végén, hiszen megnyertük a P13-as géposztály értékelését.
Ez jókora lendületet adhat a hazai versenyetekre, a Miskolc Rallye-ra.
Megnéztük a soron következő verseny kiírását, és örömmel látjuk, hogy nagyon jó pályák kerültek fel az útvonallapra. A Bükkszentlászló-Bükkszentkereszt, a Garadna-Mályinka, a Sáta-Sáta, valamint a Lyukóbánya-Parasznya is ismerős, és kedvelt szakasz a számunkra. Borsodiak vagyunk, mindegyiken versenyeztünk már, nagy meglepetésre nem számítunk. Kihasználva a hazai pálya előnyét és azt, hogy Egerben sikerült repülőrajtot venni, az év kezdetén, szeretnénk hasonló eredménnyel zárni a Miskolc Rallye-t is. Ebben az is a segítségünkre lehet, hogy régen éreztem ennyire jónak a ládákat, mint Egerben, – főleg a futómű terén – úgyhogy én azt sejtem, hogy Miskolcon nagyon is benne lesz a lábamban a boogie.
Rallye2.hu – Salánki Gábor