Kiss Zsolti április végén igencsak irgum-burgum hangulatba került a Miskolc Rallye miatt, pedig ott sem voltak a borsodi futam rajtjánál. Pont ez okozta a nyíregyházi pilótának az összeomlást. Rengeteg pénzt, időt, és energiát áldozott már a Ladájára, de a reménykeltő javítások és fejlesztések után, a 2101-es kizárólag kudarcokkal „ajándékozta” meg a gazdáját. Zsoltinál most betelt a pohár, még a pályafutását is be akarta fejezni, de végül a gyufa helyett végül mégis egy tollért nyúlt, Berényi Gabival neveztek Székesfehérvárra, ám sajnos a legutóbbi futamukban sem volt túl sok köszönet. Kiss Zsolti foglalta össze az elmúlt hónapok kálváriáját.
Miskolcra szerettetek volna eljönni, mégsem voltatok ott. Miért? Hogyan készültetek Székesfehérvárra?
Miskolcon, vagyis előtte a szokásos problémákkal találtuk szemben magunkat. A motorral adódtak gondjaink, és bizakodtunk, hogy időben elkészül. Nem így lett. Leadtam a nevezést, de végül el sem utaztunk Borsodba. Olyan szinten berágtam, hogy az összes holmimat összepakoltam a kollégámnál, elhoztam, leborítottam a szerelőmnél, és azt mondtam, hogy befejeztem a versenyzést egy életre.
Hamar meggondoltad magad, mert Székesfehérváron már ott voltatok.
Igen, mert a szerelőm látta, hogy majd felrobbanok a dühtől, ezért azt mondta, hogy ő még átgondolja ezt a dolgot helyettem, megvárja, hogy lehiggadjak. Egyszer hívott, hogy van ideje, összerakhatja e a motorunkat? Mondtam, hogy nyugodtan, engem nem nagyon érdekel a dolog. Nekilátott, több embertől is kért tanácsot, így kész lett az erőforrás. Miután elkészült elvittem a programozóhoz, aki megnyugtatott, hogy hibátlan a motorunk. Nekik köszönhetően tényleg jó lett minden, elutaztunk Székesfehérvárra, kizárólag azért, hogy egy kicsit helyre billenjünk lelkileg, a sok kudarc és csalódás után.
Nem sok örömet leltetek sajnos a fehérvári futamban sem. Milyen volt a Székesfehérvár Rallye nektek?
Az első gyorsaságinkra azt mondom, hogy remekül sikerült, mert végig ment rajta a Ladánk. 🙂 Oroszlányon viszont a szakasz fele körül ledobta az ékszíjat, így elment a töltés, merült az akkumulátor, a computer letiltott, megállt a kocsink. Raktunk rá egy másik ékszíjat, ami a hatalmas ékszíjtárcsa és az erősen leszorított alkatrészek miatt nem volt könnyű feladat, de sikerült csak a hosszadalmas munka miatt kikéstünk a gyorsasági céljából, ezért elvették a menetlevelünket. Lehetett volna szuperrallyezni, de mégsem mehettünk tovább. Az a baj, hogy folyamatosan visít az ékszíj ezért gyártatnom kell egy új ékszíjtárcsát. A legbosszantóbb a dologban, hogy mindenkinek működik ez a fajta ékszíj és a tárcsa, csak valamiért nekünk nem. Erőteljesen reménykedek, hogy most már tényleg csak ennyi a baj.
Ugye nem kapott el Székesfehérvár után újra a harci kedv, hogy garázsvásárt tartsál?
Nem. 🙂 De a Ladánk kezét teljes egészében elengedtem. Az E30-as BMW-m még mindig megvan, amibe vettem egy kis játszós gyári motort. Megy, ameddig megy, de a Ladával biztosan nem akarok még egyszer rajthoz állni. Egy futam ennek ellenére még lehet, hogy kinéz neki, Salgótarjánban, de az sem biztos. Nem versenyezni mennénk Nógrádba, csak tesztelni. Inkább Kunmadarasra, és hasonló jellegű amatőr versenyekre, tesztekre, edzésekre járunk majd egyelőre a kis fiammal, örömautózni és kikapcsolódni. A Rallye2-t most szinte 100%-ban elengedtem, megoldjuk az ékszíjtárcsa problémát, aztán a Ladába egyetlen fillért sem vagyok hajlandó belefektetni. Majd, ha úgy alakul, akkor a BMW-vel lehet, hogy próbára tesszük a tudásunkat az ORC mezőnyében. Egyelőre keressük az utunkat, azon vagyunk, hogy eldöntsük, hogy merre, mivel és hogyan folytatódjon a pályafutásunk.
Rallye2.hu – Salánki Gábor