Bencs Zoli és Bencs Gabi számára sok izgalmat nem tartogatott a Baranya Kupa, de amit lehetett, azt maximálisan kihozták a fiúk a komlói futamból. Kalandosan, de komolyabb meglepetések és csaták nélkül zsebelték be a pontokat, amire már hatalmas szükségük volt, hiszen az elmúlt két futamon semmi sem jutott nekik, és a Bencs testvérek is jól tudják, hogy most már csak két futam, a Salgó, illetve a Mecsek Rallye van hátra az évből, ennyi lehetőségük maradt arra, hogy javítsanak, vagy megtartsák az ezüstérmüket a bajnokságban. Bencs Zoltánnal beszélgettünk.
Nagy volt a pontínség felétek a Baranya Kupa előtt…
Székesfehérváron egy műszaki hiba miatt kellett kiállnunk, értékes pontokat vesztettünk. Emiatt a Veszprém Rallye-val kapcsolatban elég komoly tanakodás volt házon belül, sokat hezitáltunk, hogy induljunk, ne induljunk, béreljünk autót, vagy mi legyen? Sokáig magunk sem tudtuk, hogy mi lesz a történet végkimenetele, de végül nem utaztunk el a Balaton parti murvára. Ezeket a futamokat szerettük volna Komlón bepótolni, minden erőnket és időnket a Baranya Kupára összpontosítottuk. Az autónkat Molnár Zsolti barátunk készítette fel. Új féktárcsákat kapott a Hondánk, a fehérvári futamunk végét eredményező kerékcsavarok az utolsó darabig ki lettek cserélve, átnézte Zsolti alaposan a teljes kocsit, más problémára nem derült fény szerencsére. Nem volt más hátra, mint, hogy szerdán reggel felkerekedjünk, elinduljunk és bevegyük Komló városát. 🙂
Egy elég sikeres hódító körút lett a kirándulásotokból, már ami a pályán elért eredményeiteket illeti. Milyen volt a versenyetek? Kemény kézzel tartottátok az 5-ös géposztály második helyét, sőt egyszer az élre is álltatok.
Ugyanúgy, ahogy máskor Komlón is igyekeztünk maximálisan kihasználni a pályabejárásra adott lehetőségeket. Ennek is köszönhettük, hogy megszereztük a géposztályunk ezüstérmét, valamint az összetettben is jól szerepeltünk, nyolcadikként zártuk az évad ötödik futamát. Örültünk ennek, mert a kategóriánkban ezzel sikerül megerősíteni az éves második helyezésünket. Persze ebből az elkövetkező két futamon még bármi lehet, de most egy kis levegőhöz jutottunk az üldözőinkkel szemben. A történethez hozzátartozik az is, hogy a pénteki, vasasi gyorsaságin dekoncentráltnak éreztem magam. A saját hibájából is lassabban mentünk a kelleténél, plusz volt egy korai rajtunk, amit viszont már nem írok 100%-ig a magam számlájára. Szerintem túl közel állítottak minket a rajtban, a fotocellához, én pedig egy pillanattal hamarabb engedtem fel a kuplungot, mint ahogyan kellett volna. Emiatt már az első centimétertől kezdve hátrányban voltunk, 10 másodperc büntetést kaptunk a „sietségünkért”. Ezt vittük tovább magunkkal szombatra, semmit sem tudtunk ledolgozni belőle, mert Várnai Dávidék nagyon gyorsak voltak és az autójuk is jól szólt. Mindezek tükrében a szállásunkon át kellett értékelnünk a dolgokat, el kellett dönteni, hogy mit szeretnénk. Egy biztos második helyet, vagy egy bizonytalan és kockáztatásokkal teli csatát a győzelemért. Az előbbit választottuk, de a szombati napon sikerült mégis ezt-azt benéznem. 🙂 Az időjárás nekünk sem volt a barátunk. 19-re húztam egy lapot, és azt mondtam a szervizben, hogy hagyjuk fent a medium keménységű gumikat elől. Nem volt jó döntés, mert háromból két gyorsaságin éppen szakadt az eső, amikor odaértünk, észnél kellett lenni, visszább vettem a gázból azért, hogy az úton maradhassunk. Plusz a beállításokkal is kísérleteztünk, hamar kiderült, hogy rossz irányba tekergettük a kocsit. Ez sem sült el jól, ezért visszatértünk az eredeti állapotra, és az autónk onnantól kezdve jól működött. A második körtől találtunk igazából magunkra, de akkorra már óriási volt a hátrányunk, ám tényleg egészen stabilan tartottuk a második helyet. Dávidék hibáztak egyet, 1 perc büntetés került a nevük mellé, ekkor sikerült felzárkóznunk, sőt 1.9 másodperccel át is vettük a vezetést a 6. szakasz után. A hetediken ismét élre állt a Várnai-Szabó duó, és onnantól egészen a célig folyamatosan növelték velünk szemben az előnyüket. Így lett a miénk az ezüstérem.
Salgótarjánba rajthoz álltok?
Mindenképpen. Biztosan ott leszünk. Aztán a Mecsek Rallye sorsát még eldöntjük. Ott is szívesen mennénk, de lehet, hogy próbára tesszük a tudásunkat az év végi Nyíregyháza Rallye-n, az ORC mezőnyében. A salgótarjáni pályák közül mindegyiken mentünk már, szeretjük is azokat. Mátraszentimrén sokat autóztam korábban, sprintversenyeken is részt vettünk. Nagyon jó választás, széles, lendületes, két sávos és tempós út, felfelében egyáltalán nem rossz. De inkább hegyi pályának nevezném, mintsem rallye-nak. Leginkább a parádsasvári gyorsasági pályához tudnám hasonlítani, csak nincs annyi szalagkorlát. Reméljük, hogy jó eredménnyel és a célban fejezzük majd be a Salgó Rallye-t is. 🙂
Rallye2.hu – Salánki Gábor
