Rövid, ám szerencsés futamon van túl a Kállai Tamás, Matics Barbara páros a Bányásznapi Oroszlány Ralin. Egy nagyon óvatos első szakasz után rögtön a második helyen találták magukat egy igencsak komoly mezőnyben. Sajnos a második gyorsaságin egy kitérőben kicsit megcsíptek egy kamion gumit, majd nem sokkal később a fák közé csapódtak…
Hogyan készültetek az Oroszlány Ralira? Volt már bármiféle emléketek erről a versenyről?
Tamás: Nagyon készültünk erre a futamra. Változtattunk kicsit az autó futóművén is. Nem titkolt szándékunk volt, hogy nyerni megyünk Oroszlányba. Én hosszú évekig versenyeztem a nyugati régió bajnokságában és ott ez a helyszín mindig adott volt. Ezen a gyorson is mentem már ezáltal, de Barbival tavaly is mentünk itt. Akkor a dobogó harmadik fokára állhattunk fel.
Barbi: Minden módon, ahogyan az csak lehetséges. Átnézegettük az itinert, sok-sok belsőt néztünk és teljesen rákészültünk fejben is. Szerintem versenyre még sosem voltunk így rákészülve, mint most. Kanyarról-kanyarra minden itt volt a fejünkben. Győzni mentünk, sajnos nem sikerült. 
Volt emlékünk bizony, számomra ez mindenképp hazai pályának számít. Imádom Oroszlányt, azt hiszem ez volt az ötödik alkalom, hogy versenyeztem rajta és mint mindig, most is hozta azt a szuper feelinget, amit imádok benne!
Nagyon népes mezőny jött össze, ahol igencsak fel kellett kötni azt a bizonyosat…
Tamás: Én örültem neki nagyon, hogy északi és déli régiós futam is lett egyben, hisz ennek köszönhetően rengeteg nevező lett. Jobb érzés sok autó között eredményt elérni. Kellően fel is kötöttük, amit kellett. Minden hibátlan volt.
Barbi: Igen, nézegettük kik jönnek és mennyi-mennyi Lada! Úgy gondoltuk, nem feltétlenül lesz egyszerű dolgunk, valóban fel kellett kötnünk a gatyát.
Az első gyorsasági után nem voltatok valami elégedettek az időtökkel.
Tamás: A beíróba érve úgy éreztem, nagyon kikapunk, hisz kicsit óvatosra vettem a dolgokat. És a 20 fok sem volt ideális a Pirelli RK5-ös gumiknak, de azért próbáltunk egy biztonságit menni. Viszont amikor megláttam az időnket, hogy kevesebb mint egy másodperccel a másodikok vagyunk, akkor rám ült a nyugalom. 
Hisz én tudtam, hogy rengeteg van a kocsiban még és bennünk is.
Barbi: Picit elrontottuk a guminyomást, illetve a guminak még nem volt túl optimális a hőfok, de így sem voltunk elkenődve, hiszen Czékmány Norbitól csak 0,9-re voltunk, amin tudtuk, hogy fogunk tudni faragni, ha megjön az ígért 32 fok meleg.
Aztán a második gyorsaságin már mért időtök sem volt…
Tamás: A második gyorsaságin kicsit változtattam a guminyomáson és úgymond fel is ébredtem. Ám egy kitérőhöz érve elkövettem egy pici hibát és mivel határon autóztunk, így ez nem fért bele. Megütöttük a gumit a kitérőnél, amitől elment kicsit a kormányközép. De nem éreztem, hogy nagyobb gond lenne. Így kis rátartással ugyan, de megpróbáltunk gyorsan menni. Aztán egy nagyobb bukkanóhoz érve, ahol kapott egyet a kocsi a bukkanó utáni jobbosban, hiába fordítottam a kormányt, a kocsi nem fordult… Egy rémálmom valósággá vált abban a pillanatban… Egy kormány nélküli autóban száguldottunk… Nem tudtam mást tenni, mint fékezni és remélni, hogy nem lesz nagyobb fa a bokrok mögött. Hála égnek nem volt. Így karcolások nélkül úsztuk meg ezt a kissé félelmetes jelenetet. Mint kiderült a kitérőnél kapott pofon miatt megrepedt a kormánymű háza, ami addig a pillanatig bírta.
Barbi: Lejjebb engedtük a guminyomást, a levegő is melegedett, így a gumi már sokkal jobban működött, mint az első gyorsaságin. Sajnos az egyik kitérőben a középső guminak picit nekiütköztünk, így elment a futómű, itt kapott a kormányművünk egyet és a belsőn szabályosan látszik, hogy egyre jobban mászott arrébb a kormány. Leugrattunk a szeméttelephez, már picit fura volt, a jobbosban elkezdett fordulni a kocsi, de a kanyar közepén kettétört a kormányművünk, így egyenesen beugrattunk szembe a fák közé.
Milyen érzés kavargott bennetek, amikor kiszálltatok az autóból?
Tamás: Egyben szomorú és elkeseredettek voltunk. De ugyanakkor kicsit szerencsések is, hogy csak ekkora lett a baj, hiszen lehetett volna sokkal nagyobb is.
Barbi: Az az érzés kavargott bennem, hogy megint mi vagyunk a nap vesztesei! Nem akartam elhinni, hogy ennyi volt. Nagyon csalódott voltam, hogy most mi ott félre kell álljunk. Kis pozitív a negatívum mellett, hogy nem bent az erdőben ért minket a meglepetés, ahol ötödikben telin ereszkedünk a hatalmas fák között, hisz akkor sokkal nagyobb baj is lehetett volna. Örültem, hogy egyikünk sem sérült meg. Sajnálom, hogy elúszott a verseny, rettenetesen, de most is csak azt tudom mondani, amit ott egyfolytában… Szegény kis kocsi!
Nagyon nehezen akar ez az idei év a számotokra összeállni.
Tamás: Nagyon nehezen indult számunkra, de úgy fest a szerencse nem akar mellénk állni. A gyönyörű tavalyi szezon után kicsit elátkozottnak érzem magam, de ezen változtatni fogunk.
Köszönöm az autó felkészítését Virág Tominak. Fantasztikus autót kaptam. Köszönöm Fehér Gábor munkáját. Köszönöm páromnak, hogy elkísér és amiben tud segít. És nem utolsó sorban köszönet a támogatóknak. VPT Caravan. Hymer partner.
Barbi: Igen sajnos, de reméljük végre lekerül rólunk a rontás és a fennmaradó két versenyen a lehető legjobban fogunk tudni szerepelni. Nem adjuk fel az utolsó pillanatig és még azután sem! 
Köszönjük támogatóinknak, a szuper szervizcsapatunknak, mindenkinek, aki szurkolt nekünk! Köszönjük a sok-sok embernek, akik vért izzadva kiszedtek bennünket a fák közül! Porrogon teljes erőbedobással támadunk!
Forrás: rallyfeeling.hu
