Godó Tamás, Laboncz Laci személyében tapasztalt navigátort ültetett maga mellé a jobb1-be Székesfehérváron, ahol a géposztályuk negyedik helyével illetve a Lada kupa bronzérmével az idei évük legjobb pozícióit sikerült megszerezniük. Tamás ezek után érthetően bizakodva készül a Veszprém Rallye-ra, hiszen ha a számára nem túl kedves, fehérvári „murvás-aszfaltos” talajon ilyen jól sikerült a verseny, akkor a murván talán sikerülhet újra megszerezni ezt a remek helyezést. Vagy akár még egy jobbat is. Godó Tamással beszélgettünk.
Új, tapasztalt navigátorral, nevezetesen Laboncz Lacival érkeztél meg Székesfehérvárra. Mi volt a cél, a terv az első közös megmérettetéseteken?
Azt szerettem volna, ha egy-két versenyen olyan ember ül mellettem, aki komolyan tud nekem segíteni abban, hogy mit kellene tennem, vagy mit nem kellene tennem, esetleg mit kellene másképp tennem ahhoz, hogy jobbak legyenek az időeredmények. Nagyon élvezem a versenyzést, de azt érzem, hogy tartozok magamnak annyival, hogy az óra ellen is megpróbálom maximálisan felvenni a harcot, javítani szeretnék az időkön is, hogy valamivel közelebb kerülhessünk az élmezőnyhöz. Egy jó navigátor, – mint amilyen Laboncz Laci és Tóth Szabi is – a gyakorlatban, a kivitelezés során tud nekem ebben sokat segíteni, ráadásul a lehető legjobb helyen, a versenypályákon. A tanulás, az ismerkedés, és a gyorsulás volt a legfőbb célkitűzésünk, a teljes versenytáv teljesítésén túl Székesfehérváron.
Sikerült célba érni, de nem unatkoztatok…
A Székesfehérvár Rallye nem éppen a szívem csücske. Tavaly mentem rajta először, már akkor sem nyerte el maradéktalanul a tetszésemet. Ez a sok helyen se nem aszfalt, se nem murva felület, ez a kettő közti valami nekem nem jön be, mert nem vagyok még annyira tapasztalt és magabiztos, hogy tökéletesen tudjam és érezzem, hogy mit lehet rajta elvállalni és mit nem. Ezért inkább elspóroltam a neccesnek ígérkező helyzeteket. A második gyorsaságin volt is egy elég komoly kalandunk, amit szerencsére sérülés és karcmentesen megúsztuk, de csak azért, mert nagyon vigyázott ránk valaki fentről. Megforogtunk, a váltó pedig már hatodikban volt, bár még nem mondhattuk volna „teligáznak”. A szerencsénk fellett érzett örömünkben egy kicsit visszább is vettünk a tempóból, inkább arra koncentráltunk, hogy a féktávok és a kanyarívek tökéletesek legyenek. Figyeltünk a kanyaroknál a helyezkedésre, hogy honnan hová érkezzünk, mondhatni, hogy teszteltünk, ám ennek ellenére elég jók lettek az eredményeink. A P12-ben a negyedik helyen zártunk. Köszönettel tartozunk ezért a szervizcsapatunknak és Kálmán Tamás barátunknak, aki egy nagyszerű motort rakott össze nekünk a versenyre. Ezzel az eredménnyel a Veszprém Rallye-n is tökéletesen elégedettek lennénk.
Ezek szerint Veszprémben is ott lesztek?
Természetesen. A murvát kedvelem, szerintem nekem még jobban is fekszik, mint az aszfalt. Az útvonallapon szereplő pályákon legutóbb – ha az emlékeim nem csalnak – 2004-ben, a Mikulás Rallye-n autóztam utoljára. Elég régen volt, szerintem mindegyik új lesz nekem a maga módján. Az autónk úgy tűnik, hogy rendben van, de a rajtig szeretnénk majd még egyet tesztelni. Szombathelyen nagyszerű volt, hogy tudtunk autózni néhány kört a versenyt megelőző napon, ennek most is biztosan nagy hasznát vennénk. Ha minden összeáll, akkor remélhetőleg ezúttal sem az első gyorsaságin tartjuk meg versenyünk a főpróbáját. 🙂
Rallye2.hu -Salánki Gábor