Az Eger Rallye-n nagy tempóval csapódott a bátori elágazásnál lévő homokfalba a Citroenjével Gyuriczky Zsolt és Böröczi Levente. A kórházban sikerült utolérni Zsoltot, megkérdeztük arról, hogy mi történt, és hogy hogyan vannak az esés másnapján.
Jól kezdődött a versenyetek szombaton, vasárnap etappal folytattátok, majd mentetek egyet versenytempóban Sirokon. Milyen volt, amíg mentetek?
Jó hangulatban kezdődött a hétvége és úgy is folytatódott a versenyünk. Megkockáztatom, hogy ennyire vidám és felszabadultan futamon még nem vettünk részt soha. A pályabejáráson sokat nevettünk, tényleg remekül éreztük magunkat. Az Egerszalók-Eger gyorsaságin az abszolút hatodik idővel kezdtük meg az Eger Rallye-t, amin még mi magunk is meglepődtünk. Vasárnap délelőtt, ahogy említetted, a Just4Fun kategóriának etappá nyilvánították az első bátori szakaszt. Az előző este Egerszalókon, a három lassítón kívül sehol nem kellett fékeznünk. Azt éreztem akkor, hogy sok maradt benne, mert a lassítók előtt a féket mindig vissza kellett engednem. Egy kicsit, hosszabb féktávokat vettem a kelleténél. Másnap gondoltam, hogy jó gumi, jó autó, nagy kockázat nem lehet, ezért a bátori elágazás előtt is próbáltam az ominózus féktávot a lehető legrövidebbre venni.
Jó volt a féketek, minden rendben volt vele?
Tökéletesen működött. Beszélhetnék mellé, mondhatnék butaságot, meg, hogy elgumiztuk magunkat, de szó nincs ilyesmiről. Az aszfalt minősége viszont jelenthetett problémát. Azon az aszfalton, szerintem nem fogott rendesen az amúgy szuper Michelin gumink. Ennyire rövid féktávot nem lehetett vele venni. Ez látszik a végeredményből is. Hatodikban, padlógázon autóztunk már az elágazás előtti kanyartól kezdve. 175 kilométer/óra a vége onnan kell megállni. Kellett volna… Kettőt visszaváltottam még a féktáv elején, mindennel megpróbáltunk lassítani, amivel csak lehetett, de megcsúszott az autó, onnantól kezdve pedig már 4 álló kerékkel csak utaztunk a kocsiban.
Hamar az út végén találtátok magatokat, benne a homokfalban. Nem lehetett kellemes érzés. Hogy vagytok most?
A körülményekhez képest jól vagyunk, és ezúton is nagyon nagy köszönetet szeretnék mondani mindkettőnk nevében mindenkinek, aki a segítségünkre sietett! Külön kiemelném Kolencsikné Gál Melindát és Kolencsik Balázst, ők voltak azok, akik elsőként odajöttek hozzánk. Nagyon sokat jelentett nekünk az a nehéz pillanatokban, hogy a nevünkön szólítottak minket, ami azonnali bizalmat jelentett részemről az ismeretlen hang irányába. Azonnal kértem őket, hogy hívják a mentőt, mert Levente nincs túl jól. Hamar meg is érkezett a további segítség, korrekt és gyors volt a csapat körülöttünk, hálásak vagyunk mindenért. Levente nem tudott kiszállni, őt ki kellett venni ágyon az autóból. Ezután kerültünk be a kórházba, ahol jelenleg is vagyunk. Leventének az 1-es csigolyája roppant meg egy kicsit, nekem pedig a 4-es, úgyhogy éppen itt fekszünk egymás mellett.
Korai lenne egy kérdés a folytatással kapcsolatban?
Tegnap, azaz a baleset napján még azt mondtam, hogy eladok mindent, de amikor Leventét betolták ide mellém, és azt láttam az arcán, hogy jó a kedve és jött a jó hír is, hogy hamar felépülhetünk, mi pedig fel akarunk épülni, akkor elengedtem ezt a gondolatot. Marad minden a régiben. Mivel a felépülésünk több, mint fél év lesz, ezért kihasználjuk az időt és teljesen felújítjuk az autót, ami meglepően jól viselte a nem kis becsapódást. Amint felépülünk mindhárman újult erővel támadunk!
Azt hiszem a gyors felépülést minden sporttársatok, a csapatotok, a Kanyik Motorsport, az összes rallye-t szerető ember, és a teljes Rally2 Bajnokság mezőnyének nevében tiszta szívvel kívánhatjuk nektek. Várunk vissza titeket a gyorsasági szakaszokra!
Köszönjük szépen a jó kívánságokat! Emlékszünk mi is Gyarmati Arielék nagyon hasonló, 2013-as esésére ugyanebben a kanyarban. A történet pikantériája az, hogy Ariel siófoki, én pedig nem régen lakok Siófokon. Ezek után a Bátori elágazást lassan át lehet keresztelni siófoki kanyarra, vagy Gy-Gy, azaz Gyarmati és Gyuriczky kanyarra. 🙂
Rallye2.hu – Salánki Gábor
