Több tekintetben is sikerrel zárta Karner Zoli és Faludi Gabi a Székesfehérvár Rallye-t, hiszen legyőzték magát a futamot, végre célba értek Fehérváron, miközben Zolinak egy személyes mumusát sikerült részben legyűrnie, végre a tempósabb részeken is elkezdte bátrabban használni a gázpedált. Egy-két váratlan dolgot leszámítva felhőtlenül szórakozott a Karner házaspár a fehérvári szakaszokon, egyedül csak azt bánják, hogy nekik Veszprém helyett csak Komlón fog folytatódni a Rallye2 Bajnokság ez évi pontvadászata. Karner Zoltánnal beszélgettünk.
Hazai pályán szerepelhettetek legutóbb, mit vártatok a Székesfehérvár Rallye-tól?
Azt, hogy végre megtörik a fehérvári pechszériánk, mert eddig soha sem sikerült célba érnünk a királyok városában. Korábban kétszer álltunk már itt rajthoz, de mindkétszer – tegyük hozzá, hogy az én hibámból – összetörtük az autónkat és a céldobogó előtt kiállni kényszerültünk. Pedig a pályák nagyon tetszenek, szeretjük őket, csak ők nem szeretnek minket. Ezen kívül azt szerettük volna elérni, amit már az év eleje óta célul tűztünk ki magunknak. A gyorsulást, a tempó fokozását, főleg a nagy sebességű, lobogós részeken, mert ezeket eddig nem nagyon mertem elvállalni.
A gyakorlásra Fehérváron adódott lehetőségetek, találtatok hozzá szép, hosszú egyeneseket.
Nem panaszkodhattunk. Kb. 50-50%-ban sikerült is elvállalni a gyors részeket, úgyhogy érzékeltünk előrelépést, de tudunk még fejlődni. A kocsinknak éppen a száguldás közben jelentkezett egy eddig feltáratlan problémája. A hátsó futóművön fejleszteni kell mindenképpen, mert a végsebesség közeli helyzetekben, a szűk erdészeti utakon elkezd pattogni a C2R2-nk fara. Ilyen helyeken, ekkora sebességgel még nem mentünk a Citroenünkel, számunkra is új volt a helyzet, ha más lehetőség nem marad, akkor MAX-osítani fogjuk a futóművet. Régi generációs C2 a miénk, aminek nem állítható a hátsó futóműve, de kitalálunk erre is valamit. Más kalandunk nem volt, ezt a helyzetet pedig tudtuk kezelni. Amikor viszont a második szakaszon tönkrement a vadonatúj generátorunk, akkor azért megfagyott az autóban a hangulat. Direkt kicseréltük a generátort, hogy ne történhessen ilyen. Erre tessék! Mint később kiderült a feszültségszabályozó adta meg magát. Etapon is úgy közlekedtünk, hogy harmadikban, 6000-es fordulat fölött tartottuk a motort, mert ott jött vissza a töltés. Az utolsó voltjainkkal, de beértünk a szervizbe, ahol a csapatunk ügyesen kicserélték a hibás alkatrészt, onnantól kezdve hibátlan volt a kocsi. Tetszett a verseny, elégedettek voltunk a futammal és az eredménnyel is. A 6-os géposztályban elég kemény csapat állt össze Fehérvárra, de bíztunk benne, hogy a kategóriában beférünk majd a legjobb tízbe. Tizenegyedikek lettünk. 🙂 Emiatt sem bánkódtunk, mert nagyon örültünk annak, hogy magunkhoz képest gyorsultunk, és sikerült megtörnünk a Székesfehérvár Rallye „átkát”, végre a célban fejeznünk be egy hazai versenyünket.
A Veszprém Rallye következik, amit nagyon szerettek.
Ez igaz, de idén nem indulunk el rajta. Nem úgy jött ki a lépés, sajnos most nem tudunk ott lenni. A Baranya Kupán minden bizonnyal támadunk, de a Salgó és a Mecsek Rallye-nk sorsa egyelőre kérdőjeles. Reméljük, hogy a lehetőségeink megengedik majd, hogy legalább az egyik, de inkább mindkét versenyen részt vegyünk a bajnokság vége felé.
Rallye2.hu – Salánki Gábor