Molnár Feri bácsi és Kása Feri hosszú szünet után tért vissza a Rallye2 Bajnokságba és Szombathelyen rögtön a 2WD kupa győzelmével bizonyították be, hogy a fél éves kihagyást gyorsan kiheverték és a jó öreg Hondájukkal továbbra is komolyan számolni kell az értékelésben. Két kisebb kalandon túl más nem zavarta őket a versenyzésben, így most a győzelemmel a tarsolyukban izgatottan várják, hogy végleges információkhoz jussanak a Székesfehérvár Rallye-val kapcsolatban. Molnár Ferenccel beszélgettünk.
Januárban megműtöttek, így az idei évetek első versenye Miskolc helyett az Iseum Rallye lett. Hogyan készültetek az „évadnyitó” futamra?
Az autó felkészítésére fektettük a legnagyobb hangsúlyt miközben lábadoztam. Én dolgoztam rajta és teljesen jól, megbízhatóan működött a verseny első méterétől egészen a célig, meg voltunk vele elégedve a főpróbán. A pályabejárást kényelmesen elvégeztük, teljesen nyugodtan, eltévedés nélkül, háromszor végig tudtunk menni minden gyorsaságin a tréning során, viszonylag jó itinert írtunk. Tetszettek a pályák. Egyedül a power stage, vagyis az utolsó, 25 kilométeres gyorsasági minőségével nem voltunk elégedettek, mert ott nagyon sokat kapott a Hondánk alja, a futam vége felé már annyira ki volt járva a pálya, hogy folyamatosan húztuk az autónk alját a földön. Ott már inkább visszafogtuk a lovakat, mert nem akartuk, hogy a cél előtt essen szét a kocsink, vagy letépjük róla a kipufogót.
Milyen volt a versenyetek? Mi történt veletek a gyorsaságikon?
Óvatosan kezdtük a versenyt, mert nagyon régen, tavaly október végén, Ózdon ültünk legutóbb a versenyautóban, murván pedig még régebben autóztunk. Szombaton, Acsád után a Rallye Katlanban már bátrabbak voltunk, mert jobban ismertük azt a pályát, kezdtünk magunkra találni. Vasárnap reggel a csúszós, itt ott saras szakaszokkal kellett megküzdenünk az első körben. Szerettünk volna gyorsabbak lenni, de az adott körülmények között ennyit tudtunk kihozni magunkból és az autónkból. Egy betonos részen túlcsúsztunk, mert a fékúton azt éreztük, hogy szinte gyorsult az autónk, nemhogy lassult volna. Tolatnunk kellett, de a rükvercet nem akarta bevenni a váltó, ott bespájzoltunk nagyjából 15 másodpercet. Egyszer a pálya szélét is meglátogattuk, mert csak a padkán tudtunk elfordulni. Ám egyik esetben sem volt gond, mindkét kalandos szituációt ki tudtuk védeni. Az eredménnyel elégedettek voltunk, az autónk tudásához és korához viszonyítva szerintem kitűnően szerepeltünk az Iseum Rallye-n. Ha így tudnánk folytatni az év hátra lévő részében, akkor nem lehetne okunk panaszra az év végi elszámolásnál. Számunkra a 2WD kupa a fontos, csak itt lehetnek dobogós reményeink a Hondánkkal. Ha véletlenül, valamilyen csoda folytán, a 6-os kategóriában is sikerül értékelhetőt alakítani, az R2-es autók ellenében, annak csak örülni tudunk. Azok a kocsik már teljesen más korszakot és technológiát képviselnek, mint a miénk. 🙂 A 2WD kupát Szombathelyen megnyertük, a másfélszeres pontoknak köszönhetően rögtön a második helyre katapultáltuk magunkat az éves értékelésben. Köszönjük szépen a szervizcsapatunk és a szponzoraink segítségét.
Hol találkozhatunk veletek legközelebb?
Várjuk a Székesfehérvár Rallye végleges versenykiírását és az információkat, mert ott szeretnénk rajthoz állni. Az emlékeink jók a székesfehérvári gyorsaságikról, szeretjük őket és ráadásul nem kell túl messzire autóznunk a versenyért. Hazai versenynek azért mégsem mondanám, mert 100 kilométert bőven kell utaznunk a helyszínre, de csak nem Szombathely. Szombaton reggel megyünk, vasárnap jövünk, mi így szeretjük. Ha meg tudjuk tartani Székesfehérvár után is a második helyünket, a 2WD kupában, akkor boldogok nagyon leszünk a célban.
Rallye2.hu – Salánki Gábor