Tamás Gergely és Benkó Gyuri második nekifutásra, a Salgó Rallye céljában mondhatta el azt, hogy teljesítette első közös versenyét, ami mindenképpen jó, hiszen Gergelynek hosszú idő után sikerült a célba eljuttatni a Renault Twingo R2-t, és ezen felül az újdonsült páros még tökéletesen elégedett is volt egymással. A fiúk most abban bizakodnak, hogy az autójukba végre bekerülhet az új, erősebb motor és a biztató salgótarjáni szereplés után, a Nyíregyháza Rallye-t követően nívósabb eredményekről is beszámolhatnak majd. Tamás Gergellyel beszélgettünk.
A Miskolc Rallye-n mentetek utoljára, mi történt azóta veletek? Tudtatok e esetleg tesztelni, vagy bármilyen versenyen autózni?
Ilyesmi nem igazán volt, de a miskolci borulásunk után a tetőt ki kellett cserélni a Renault Twingo R2-nkön, az ugyanis menthetetlennek bizonyult. Oroszlányban rajthoz álltunk egy rallysprinten, de elszakadt az ékszíj, és amire kerítettünk egy újat és elhárítottuk a hibát, addigra leszakadt az ég, esőgumink pedig nem volt. A fehér aszfalton túl az egész rendezvény is csúszott, úgyhogy tele lett a hócipőnk, összepakoltunk, és elindultunk haza. Semmiféle értékelhető tesztet nem tudtunk volna kihozni már a kialakult helyzetből. Ezután már csak a Salgó Rallye hétvégéjét vártuk.
Megérte a várakozás, mert ha serleget nem is szereztetek a célban, mégis régen látott sikerrel zártátok a futamot. Milyen volt a salgótarjáni hétvégétek?
A navigátorom, Benkó Gyuri barátom, még soha életében nem navigált, – csak Oroszlányban, másfél szakaszt – így a Zagyvaróna-Cered gyorsasági igencsak mélyvíz volt számára, nyitásként. De nagyon ügyes volt az egész versenyen, aminek örültem, úgy gondolom, hogy hosszú idő után sikerült végre olyan navigátort találnom, akivel egy futamnál többet is fogunk együtt autózni. A superspeciálon igazából csak bemelegítettünk a másnapra, de nem mondanám, hogy nagyon feküdt nekünk az első gyorsasági. Kellettek volna a jó kigyorsítások a szakasz elején, de még most sem sikerült beszerelnünk a régen várt, új, erősebb motort, a jelenlegitől pedig csak ennyire futotta. Másnap, Cereden még ezzel együtt is többet vártam magunktól, de leginkább magamtól. Hiányoztak a lóerők, ám velem is akadt gond, nem éreztem magamat elég jónak a klasszikus nógrádi pályán. A rajt előtt volt egy kis késésünk, számszerűsítve három perc, amiért kaptunk harminc másodperc büntetést. Később a nevünk mellé írtak még ugyanennyit, amit nem értettünk és nem is fogadtunk el, a versenyzői összekötőnk, Holecz Krisztián, „Kicsy” közbenjárására törölték, és jóvá írták nekünk. Sámsonházán érdekes volt háromszor is megmászni a hatalmas nagy dombot, szívem szerint ott is tettem volna még rá egy lapáttal, de nem volt több erő a motorban. Technikai gondunk nem volt, megbízható kis autó a miénk, csak az erősebb motor hiányzik egyre inkább belőle. A verseny végén természetesen örültünk, mert sikerült célba érnünk, a kategóriánk ötödik helyétől viszont csöppet sem voltunk boldogok, viszont az egri kizárásunk és a miskolci borulásunk után, a salgótarjáni, már egy kifejezetten jó eredménynek számít, ebben a kudarcokkal teli évben. Mondjuk azt, hogy elégedettek és elégedetlenek sem voltunk a célban, kezdésnek jó volt. Minden esetre ettől többet várunk az elkövetkező versenyeken.
Mondjuk a Nyíregyháza Rallye-n?
Igen, már ott is, mert megyünk az évzáró versenyen, ott leszünk a rajtjánál. A szabolcsi futamon kívül a Szilveszter Rallye is tervbe van véve. Ezt minden évben elmondom, aztán nem mindig jön össze, de most valóban reális esélyt látok rá, hogy Mogyoródon búcsúzunk el 2018-tól. Főleg, ha meglesz az új motor. Akkor mindenképpen szeretnénk részt venni az év utolsó futamán, mert feltétlenül ki akarom próbálni a régen várt, izmosabb erőforrást.
Rallye2.hu – Salánki Gábor