Bartha Nándi és Farkas Martin életében először állt rajthoz a Barum Rallye-n és egyáltalán nem hoztak szégyent a Rally2 Bajnokság mezőnyére, győzelmi serleggel tértek haza a méltán híres és népszerű csehországi futamról. Bartha Nándorral beszélgettünk.
Hosszú túrára vállalkoztatok, amikor felkerekedtetek, és elindultatok Zlinbe. Milyen volt az utatok, és hogy sikerült a felkészülés?
Kedden reggel indultunk el, hogy szerdán hamar fel tudjuk venni az itinerünket a fakultatív adminisztratív átvételen. Semmi gond nem volt az utazás során, rendben teljesítettük a távot, és ha már ott voltunk, akkor kihasználtuk a plusz egy napunkat és alaposan feltérképeztük az ismeretlen terepet, megkerestük, hogy mi hol lesz a verseny napján. Nem szerettünk volna élesben eltévedni, időt veszíteni, ezért megnéztük a versenyirodát, a szervizparkot, a parc ferme-t és minden más egyéb fontos helyszínt, nyugodt körülmények között. Másnap reggel az adminisztratív átvételt 10 perc alatt letudtuk, mégpedig idegen nyelven. Kaptunk egy pályabejárós GPS-t és egy másikat is, ami egy kis monitor volt, méterszámlálóval, mutatta a rajtidőt, de számos más egyéb hasznos funkció is volt rajta. Sokat segített Martinnak, a munkája 30%-át szerintem simán levette a válláról.
Akkor Martin csak kirándulni ment veled? 🙂
Szinte igen. 🙂 Dehogyis. 😉 Nagyon szuper munkát végzett, – a csapattal, a srácokkal együtt – talán még soha nem volt ilyen tökéletes az autóban. Kértem is, hogy legyen máskor is ennyire jó, rendesen feltette magának a lécet. Szerdán nekünk az átvétellel véget is ért váratlanul a programunk, mert akkor derült ki, hogy aznap nem járhatjuk a pályákat, csak csütörtökön. Jobb híján kilátogattunk a Barum Rallye hivatalos tesztjére. Csütörtökön álltunk neki a pályabejárásnak, és közben kivittük a szervizparkba a versenyautót. Ezt magunknak kellett megoldani, délután 5 órára pedig a gépátvételre vártak minket. A gond csak az volt, hogy a hat gyorsasági szakaszon csupán 1-1 alkalommal tudtunk legurulni. Felírtuk mindet, ám még ellenőrző kört sem mentünk, úgy álltunk oda a rajtvonalhoz. A Peugeot-nk probléma nélkül vette az első akadályt, megfelelt a szemlén, izgatottan vártuk a verseny értékelésébe is beleszámító pénteki prológot, és a rajtot. A bemutatkozást én egy kicsit túlizgultam, nem akartam bénázni, nem akartam összetörni a kocsit, szerettem volna, ha keresztbe megyünk egy kicsit a hatalmas közönségnek, de hiába húztam rá a kéziféket, meg nem mozdult alattunk a 206-os, az új gumik nem engedték a csúszkálást. Maradt a sínautózás, de azt legalább igyekeztünk tempósan csinálni.
Szombaton a belváros után következtek az igazi gyorsaságik…
Az első szakaszt rendben teljesítettük, ahol sokan voltak ott meghúztam a kéziféket. Ekkor már elindult a kocsi fara jobban keresztbe tettem az autót, a magyarokhoz és a ladásokhoz hűen látványosan akartunk autózni. A második szakasz etap lett, amit mi egy picit nem bántunk, mert ekkor is túlizgultuk magunkat, így volt lehetőségünk az alternatív útvonalon egy csöppet lehiggadni, megnyugodni. Az éjszakai gyorsaságik előtt derült ki, hogy a lámpasorunk csatlakozója megsérült, hátul, menet közben valahogy összetört. Visszatettük a csomagtartóba, majd rájöttünk, hogy a jobb első izzónk kiégett, így este 10 óra után, éjszakai sötétségben, erdőben, egyetlen lámpával vágtunk neki, az egyszer felírt 14 kilométeres cseh pályának. A mögöttünk rajtoló páros, a hatalmas diszkófényekkel nem ért utol minket! 🙂 Az előttünk rajtoló Skoda Felicia viszont beesett, a navigátort pedig szinte a kocsink orra előtt vettük észre pár méterrel. Integetett, hogy beestünk, vigyázzatok, rendben vagyunk, de őt majdnem elütöttük. Nagyon ijesztő helyzet volt. Vasárnap már nem kellett a lámpa, nappal mehettünk, egy kisebb kipufogó fellazuláson kívül semmi gondunk nem volt. Ezt nem tudtuk megjavítani, nem maradt rá időnk, kereket cseréltünk és tankoltunk, ezek fontosabbak voltak.
Hosszú idő óta nem értetek célba itthon, Csehországban viszont sikerült. Szerintem a Peugeot utálja a magyar levegőt és a hazai utakat… 🙂
Nagy szükségünk volt már erre a sikerre, kellően óvatosak voltunk, hiszen több, mint egy éve is volt már annak, hogy átgurulhattunk egy versenyünk után a céldobogón. Ezt az utolsó szakasz végén éreztem is, nagyon elérzékenyültem, bevallom, hogy örömömben elsírtam magam. Roppant boldog voltam, hogy sikerült lezárni ezt az elnyúló pechszériát, megtörtük az átok. Az, hogy a célban kupákat is átvehettünk, az már csak a hab volt a tortánkra. A külföldieknek kiírt különkategóriát nyertük meg, úgy, hogy a vetélytársaink kiestek. Ez szerintem semmit sem von le a sikerünk értékéből, hiszen a tyúkokat a nap végén számolják. Nem is tudtunk amúgy erről az értékelésről, Martinnal megbeszéltük, hogy a pódiumon kiszállunk, kiállunk a kocsira egy fotó erejéig, de jött a teljes jelen lévő FIA vezérkar, vártak minket és kaptunk egy-egy serleget, valamint érmet is. Ezeket inkább a kitartásunknak köszönhetjük, mintsem a tempónknak.
Jól éreztétek magatokat?
Nagyon. Még most sem hisszük el, hogy mekkora szeretettel vártak minket a helyi szurkolók. Komolyan mondom, hogy többet integettünk a hétvége során, mint Ferenc pápa. 🙂 Rengeteg autogramot adtunk, sok közös fotó készült, ott nem az számított, hogy élmenő vagy e, vagy egy R5-ös autó van alattad. Nem típusra mentek a rajongók, autóversenyző vagy, és onnantól kezdve bármivel mehettél, imádtak az emberek. 20 éves pályafutásom alatt nem kaptam ennyi ölelést, mint a Barum Rallye-n. Felfoghatatlan, de fantasztikus emlék.
Folytatás? Két hét és folytatódik a Rally2 Bajnokság, a Mediterrán Rallye-val, Pécsen és környékén.
Ott leszek, de nem a Rally2-ben, hanem a Rally3-ban, ahol Békési Ricsinek fogok navigálni. Idén én már nem is tervezek a Rally2 Bajnokságban rajthoz állni, hanem a Budapest-Bamako Rallye-ra, valamint előtte a pihenésre, a kislányomra és a családomra szeretnék koncentrálni.
Rallye2.hu – Salánki Gábor
Köszönjük szépen a csapatunk kiváló munkáját, segítségét és Szponzoraink támogatását!
