Otthon, édes otthon

Ranga Péter és Szőke Tamás a dobogó legfelső fokán ünnepelhetett Veszprémben. Egy picit már távlatinak tűnnek a Veszprém Aréna előtti jelenetek, pedig mindez a legutóbbi futamon történt. A fiatal pécsi tehetség július közepén megszerezte pályafutása első abszolút aranyérmét, Szők Tamás pedig több korábbi bajnok – Spitzmüller Csaba, Kazár Miklós és ifj. Tóth János – után Ranga Péterrel is versenyt tudott nyerni. Ranga Péter többször is  hangsúlyozta, hogy a helyismeret miatt két futamon lesz reális esélyük a győzelemre. Az egyik Veszprém, a másik pedig Pécs, a hazai verseny. Most következik.

– Tomival hosszú távú projektbe vágtunk, megállapodtunk, hogy az első évben nincsenek elvárások. Ő, mint tapasztalt navigátor tudta, hogy nem lehet fejjel a falnak menni, nehezek a pályák, komoly a mezőny, talán a legerősebb az idei – árulta el Ranga Péter. – Magunk felé van egy erős megfelelési kényszer, hogy jó részeredmények szülessenek és hál’ istennek sikerült pár gyorsaságit nyerni, plusz a Veszprém-ralit, ami közel édesapánk születésnapjához, felemelő és egyszersmind megható és meghatározó élményt jelentett.

A veszprémi győzelem, a Ranga név és a Mecsek pályái azonban kötelezik Petit az újabb jó szereplésre. Egy esztendővel ezelőtt az R5-össel abszolút másodikok lettek, idén szeretnének még nagyobbat álmodni. Bár azt is tudják, hogy ehhez nagyon sok mindennek össze kell jönnie.

– Eddig öt versenyt mentünk Tomival, van már némi rutinunk aszfalton és murván is, kezdünk tegező viszonyba kerülni az autóval, tudunk bátran menni – tette hozzá Ranga Péter. – Egy negyedik hellyel kezdtük az évet, majd Ózdon egy technikai hiba miatt idő előtt fel kellett adnunk a versenyt. Székesfehérváron nem sikerült megfelelően feldolgozni a pályákat, hatodikok lettünk, aztán a Veszprém-ralin szerencsénk is volt, de megvolt a kellő sebességünk, így ott sikerült győznünk. Talán a murván már gyorsabbak vagyunk az élmezőnyhöz képest, mint aszfalton. Az 51. Aquaprofit Mecsek Rallye első napján nagyrészt erdőgazdasági utakon versenyzünk majd, aminek én személy szerint nem örülök. Ha jól felkészülünk, akkor azért a dobogó reális cél, de annyira gyors a mezőny eleje, hogy a jó eredmény eléréséhez szerencsére is szükség van. A gumiválasztáson sok fog múlni, az első nap inkább bátorságpróba lesz. A második napon tavaly jó időket mentünk, így idén az a cél, hogy szombaton tartsuk az élmezőny tempóját, vasárnap pedig igyekszünk kihozni magunkból és a Fabiából is a maximumot! Az biztos, hogy az a kabalazokni, ami Veszprémben rajtam volt, most is ott lesz a lábamon a tűzálló zokni alatt, hátha most is szerencsét hoz.

Ha tetszett a cikk kérlek oszd meg másokkal is!