Karner Zoltán és Faludi Gabriella a Kazincbarcika Rallye-n szerette volna növelni a tempóját, de a csúszós fehér aszfalt nem engedte nekik, hogy a terveiket maradéktalanul megvalósítsák. Karner Zoltánnal beszélgettünk.
Egerben a célban sikerült befejeznetek a futamot, azt gondolom, hogy Kazincbarcikára is minimum ez volt a célkitűzésetek.
Az volt a tervünk, hogy a szokásosnál egy kicsit tempósabb versenyt fussunk, mert Egerben azt éreztem, hogy a kondíciómmal nincs probléma, rendbe jöttem a balesetem után, úgyhogy Kazincbarcikán már jobban rá akartunk feküdni a tempóra.
Sikerült? A melegben is rendben volt az erőnléted?
A fehér aszfalt egy kicsit keresztül húzta a számításainkat, mert ennyire tempósan én még nem vezettem fehér aszfalton. Folyamatosan menteni kellett a kocsit, rengeteget dolgoztam azért, hogy ne csússzunk le az útról. A kondíciómmal kapcsolatban elmondhatom, hogy a meleg ellenére meglepően jól bírtam a versenyt, pedig ez egy lényegesen hosszabb futam volt, mint az Eger Rallye.
Mi történt veletek a gyorsaságikon?
A szombat délutáni salakos prológot események nélkül abszolváltuk. Vasárnap reggel Sajókazán alaposan bekezdtem, merészebben nyomtam a gázt, mint kellett volna és emiatt volt is egy olyan megcsúszásunk, hogy félig már az árok felett volt az autónk, de még ki lehetett kormányozni belőle. Ennek örömére azonnal megfogadtam, hogy onnantól kezdve megpróbálok egy kicsit okosabban menni, de a csúszkálás, – főleg a visszafordítókban – továbbra sem szűnt meg. Két megforgásunk volt a kilenc szakaszon, mindkettő az imolai gyorsaságin. Az egyik egy jobb6-os visszafordítóban, ott én voltam a hunyó, egyértelműen besokalltam. Menthető volt szerencsére a helyzet.
A következő körben, két kanyarral arrébb történt a másik piruett, itt valószínűleg idő közben felhordás került az útra, mert azt éreztem, hogy ugyanolyan tempóval mentünk, mint korábban, amikor sikeresen teljesítettük azt a kanyart is. Majdnem egy teljes kört forgott az autónk a tengelye körül, szerencsére nem mentünk neki semminek, úton maradtunk, kicsi időveszteséggel ugyan, de szerencsésen jöttünk ki mindkét esetből. Az utolsó körben próbáltam úgy menni, hogy minél kevesebbet csúszkáljunk, és ez meg is látszott az eredményeken, ekkor autóztuk a legjobb időket a verseny során.
Célba értetek, elégedettek voltatok a hétvégével?
Az Eger Rallye után azt éreztem, hogy felcsillant a remény, hogy ezúttal valami jobbat, változatosat kapunk, de a kazincbarcikai szervizparkot elnézve most visszaesett az optimizmusom, mert a szervizpark meglátásom szerint az valami gyalázatos volt. Nem éreztem méltónak egy Országos Bajnoksághoz. Az útminőség rendben volt, csúszni nagyon csúszott, de ez a rallye, amilyen aszfalton rendezik, esetünkben fehér aszfalton, akkor fehér aszfalton kell helyt állni. A murvás részt is meg lehetett csinálni, nem volt vele gond, a szervizparkot leszámítva jó verseny volt a Kazincbarcika Rallye.
Hol folytatjátok az idei évet?
Először úgy volt, hogy a Székesfehérvár-Veszprém Rallye-n, de úgy hallottuk, hogy a háború miatt nem lesz megrendezve, később kiderült, hogy mégiscsak lesz. Megcéloztuk helyette a Vértes Rallye-t, de mostanában már arról is hallunk mende-mondákat. Ha ne adj Isten valóra válik a rémhír, akkor csak a régen betervezett Mikulás Rallye-n fogunk legközelebb rajthoz állni.
Rallye2.hu – Salánki Gábor