Galuska Szabi, Várfalvi Gabival a jobb1-ben izgatottan várta az Iseum Rallye-t, hiszen régen dédelgetett álma vált azzal valóra, hogy pilótaként állhatott oda egy murvás verseny rajtjához. A bátortalan kezdés után azonban vasárnap hamar magukra találtak Szabiék, és a célban megszerezték a P13-as géposztály ezüstérmét. A szenzációs murvás bemutatkozásukról Galuska Szabolccsal beszélgettünk.
A baloldalon ülve a pályafutásod első murvás versenyére készültél. Mik voltak a terveitek a rajt előtt?
Csak jó időket autózva, kellemesen szerettük volna eltölteni a szombathelyi hétvégénket, mert nem fogunk teljes évet teljesíteni a Rallye2 Bajnokságban. Emiatt azt gondoltuk, hogy felesleges erőlködnünk, érezzük jól magunkat, hiszen már azzal is egy régi álmom vált azzal valóra, hogy végre pilótaként és nem navigátorként várhattam a rajtot egy murvás futamon. Kitűnő, finn minőségű pályákra készültünk, szívvel-lélekkel akartunk menni, de nem kergettünk hiú ábrándokat, tudtuk, hogy messze lesz tőlünk a géposztályunk élmezőnye.
Ez végül nem teljesen lett igaz, mert szép részeredményekkel és kupákkal zártátok az Iseum Rallye-t. Milyen volt a versenyetek?
Szombaton, az első két gyorsaságin éppen olyan jól autóztunk és olyan kiváló tempót diktáltunk, mintha csak a pályabejáráson lettünk volna. 🙂 Annyit kaptunk az ellenfeleinktől, hogy nem győztük hazavinni. Hihetetlen volt, hogy milyen jól fogtak a gumik és, hogy mennyivel bentebb lehetett volna ezekkel engedni az autót a kanyarokba, mint azt gondoltuk. Tapogatózva, bátortalanul kezdtük a versenyt. Kis túlzással tényleg a tréningen látott tempónkat hoztuk. 🙂 Saját magunkhoz képest sem autóztunk jól. A Rallye Katlanban, a nagy ugratót elspóroltuk, de még így is elég messzire sikerült elrepülnünk róla. Ismerkedtünk. Ez talán a legjobb szó az első napunkra. Vasárnap reggel azért voltunk a bajban, mert éjszaka leesett az eső, és az előző napon megszerzett mákszemnyi murvás tapasztalatunkat is eldobhattuk, hiszen pontosan semmit sem értünk vele a sárban. De szerencsére hamar felszáradtak a pályák. Azt vettük észre, hogy az első két vasárnapi gyorsaságin is fokozatos gyorsulást produkálunk, ám közben kiderült, hogy nem sikerült maximálisan pontos itinert írnunk. Az „eltűnős” kanyarokat az erdőkben sokkal precízebben kellett volna feldolgoznunk. De a verseny utolsó három szakasza már tényleg kezdett számunkra is az autóversenyzésre hasonlítani. 🙂 Káldon megszereztük az első dobogós helyünket a kategóriában, Bögötén megszületett az első szakaszgyőzelmünk is, majd a power stage-en a második helyen értünk célba. Magunkhoz képest sokat is gyorsultunk. Az elején, az élmezőnytől nagyjából négy másodpercet kaptunk kilométerenként, ami iszonyatosan sok. Ezt a végére sikerült a felére csökkentenünk, sokkal közelebb kerültünk az ellenfelekhez, még úgy is, hogy ők is folyamatosan gyorsultak. Az utolsó három gyorsaságin Riskó Daniékkal „egymásra találtunk”, elég komolyan meccseltünk velük a verseny vége felé. A power stage végére a közel negyven perces hátrányunkból két másodperces előnyt tudtunk csinálni és amellett, hogy már valóban autóversenyeztünk még a géposztályunk második helyét is meg tudtuk szerezni. Ezt senki nem gondolta volna előzetesen, még mi sem. Életem első murvás versenyén, ahol pilóta voltam másodikak lettünk a kategóriánkban! Mi ez, ha nem álomszerű? 🙂 Nagyon örültünk a célban. Reálisan nézve azt gondoltuk, hogy talán a bronzéremért harcban lehetünk, de Kiss Zsoltiék sajnálatos kiállása után sikerült még egyet előrébb lépnünk az értékelésben. A bronz, talán a balszerencséjük nélkül is meglehetett volna. Nagyon hálásak vagyunk Bodogán Feriék szervizcsapatának, mert ők tartották karban az autónkat a teljes verseny alatt. Ez volt igazából az első közös versenyünk velük, mert a Miskolc Rallye-nk fájóan rövid volt. Profin, és hatalmas lelkesedéssel látták el a srácok a feladatukat, semmi gond nem volt a kocsinkkal, ennek is köszönhetjük a szép eredményt. Valamint Katona Kornélnak is köszönettel tartozunk, mert a motor felkészítésén túl ezúttal az autó teljes felkészítését is magára vállalta. Gabival is remek volt a munka, a családunk pedig odaadóan támogatott minket mindenben. 🙂
Székesfehérváron ti is ott lesztek?
Nem indulunk Székesfehérváron. Nekünk még a Baranya Kupa és a Budapest Rallye szerepelt eddig a versenynaptárunkban. De most erősen elkezdtünk kacérkodni a gondolattal, hogy a veszprémi murván mégiscsak gurulnunk kéne egyet, mert Szombathelyen nagyon elnyerte a tetszésünket a laza talaj. Meglátjuk, hogy áll majd addigra az autónk. A VFTS-ünk motorját Miskolc óta javítjuk, annak a Baranya Kupára azért el kellene készülnie. Aszfaltra már jobban kelleni fog a lóerő. 🙂
Rallye2.hu – Salánki Gábor