Csehovics Alexnek, azaz Axelnek és Kulcsár Gábornak olyan volt a Kazincbarcika Rallye-ja, amilyennek egy Just4Fun páros versenyének kell lennie. Kalandos, látványos és néha túlzottan is csúszós. A részletekről Axellal beszélgettünk.
Milyen elképzelésekkel érkeztetek Kazincbarcikára, mit terveztetek a versennyel kapcsolatban?
Nagy terveink nem voltak, komoly álmokat nem dédelgettünk, az volt a lényeg, hogy részt vegyünk a Kazincbarcika Rallye-n, célba érjünk, kiszolgáljuk a nézőket és közben jól érezzük magunkat. Az autónk az utolsó pillanatban készült el, voltak olyan pillanatok a felkészülésünk során, amikor felmerült bennem annak a lehetősége, hogy egyáltalán ott tudunk e lenni a rajtnál? Hálásak vagyunk Havril Gabinak a gyors reakciójáért és a munkájáért, mert neki köszönhető, hogy egy elég komoly és váratlan problémát követően roppant hamar új életre kelt a motorunk. A Kazincbarcika Rallye előtt egy teszten eltört a vezérműtengely és öt darab szelepet felütött a hengerfej, kimondhatjuk, hogy a baj nem volt kicsi. Gabi beavatkozása nélkül aligha lehettünk volna ott július 2-án, a rajtnál.
Szombaton a prológgal kezdtétek meg a versenyt, majd vasárnap kilenc szakasz várt rátok. Milyen volt?
A prológ előtt nagy eső volt Kazincbarcikán, kicsit tartottunk tőle, hogy Miskolcon is leszakad az ég. Nem hiányzott a sár, amúgy sem nagyon szeretek a salakon menni, ez volt azt hiszem a harmadik alkalom, ám most sem kedveltük meg az oválpályát. Kizárólag annak örültünk, hogy nem volt nagy a dagonya, viszonylag száraz salakon körözhettünk, de még így is sok idő lesz mire a mosások ellenére eltűnik majd mindenhonnan a salak a kocsinkról. Sikeresen abszolváltuk az 1200 métert, vasárnap pedig Sajókazán nekiiramodtunk az első gyorsasági szakasznak. Hiába esnek hozzánk nagyon közel a pályák, életemben nem mentem még rajtuk. Sokan mondták, hogy a fehér aszfalt rettenetesen csúszós, ám mégis meglepett, hogy valójában mennyire csúszik. De tetszett, hiszen a Just4Fun versenyzők minek mentek oda Kazincbarcikára? Azért, hogy csúszkáljanak. Arra pedig még a kelleténél is alkalmasabbnak bizonyult a pálya. Technikai hibánk nem volt, kalandunk viszont annál több.
A rudabányai tetőn volt egy megforgásunk, ott nagyon csúszott az út, de az Interneten lévő videókat elnézve azzal a hellyel szinte mindenkinek meggyűlt a baja, borulás is történt. A második körben a szuhogyi elágazás már annyira kihordásos volt a pálya, hogy megúsztunk rajta és a Ladánk hátuljával betolattunk az árokba. Ettől az autó fara egy kicsit megsérült, valamint a kipufogórendszer is eltekeredett alatta, de mehettünk tovább, miután nézői segítséggel visszatértünk a szilárd burkolatra.
A szurkolók ügyesek és felszereltek voltak, volt náluk vontatókötél is, köszönjük szépen a segítségüket! Ezen kívül volt még egy beforgásunk és ennyi történt. A meleget nehezen bírtuk, én a harmadik körre már összesen négy darab fejfájás csillapítót vettem be, annyira fájt a fejem. A harmadik körben mentünk talán a legjobban, legbátrabban, ez lehet a gyógyszernek volt köszönhető, vagy annak, hogy az ötödik szem már nem jutott el hozzám, hanem elgurult. 🙂 Az autónk tette a dolgát, jól bírta a hőséget, mi annál kevésbé, de sikerrel beértünk a kazincbarcikai célba, ahol megkaptuk a Just4Fun versenyzőknek járó érmeket.
Hol szeretnétek legközelebb csapatni?
A Vértes Rallye-ra jó lenne eljutni, mert a navigátorom, Kulcsár Gabi korábban már vett részt móri futamon, és azt mondta, hogy nagyon technikás, élvezetes, csúszós, fehér aszfaltos gyorsaságik vannak arrafelé is, ezt pedig jó lenne személyesen is kipróbálni, én azt gondolom.
Rallye2.hu – Salánki Gábor
