A sok pech után volt egy kis szerencsénk is

Lakatos Tamás és Marics Krisztina számára nehezen indult a Mediterrán Rallye, de Kriszta felülkerekedett önmagán, Tamás pedig igazolta, hogy a vízen, ha folyékony, ha fagyott ő otthon érzi magát, így a 6-os kategóriában minden szakaszt megnyerve szerezték meg a győzelmet. Lakatos Tamással beszélgettünk.

Nehezen indult a Mediterrán Rallye nektek, Kriszta nagyon beteg volt, az sem volt biztos még az átvételen, hogy ott lehettek a rajtnál. Mit várhattatok, és hogyan alakult a versenyhétvégétek?

Szerettünk volna jól szerepelni, jót autózni itthon, de az utolsó pillanatokban úgy tűnt, hogy mi a jóból ezúttal kimaradunk. Alaposan felkészültünk, majdnem mindenünk megvolt, amire szükség lehetett, de Kriszta olyan rosszul érezte magát, hogy az ágyból sem tudott felkelni. Két nappal a rajt előtt jelentkeztek a gondok, bizakodtunk, hogy jobban lesz másnapra, ezért nem mondtuk le a szereplést. Nem lett jobban csütörtökre, de én mentem, átvettem az itinert, bíztam abban, hogy javulni fog péntekre az állapota. Kálmánczy Balázs barátommal – akinek nagyon köszönöm a segítséget – letréningeztük a pályákat, de Kriszta még ekkor sem lett igazán jobban. Azt mondta, hogy délután rajtoljunk el, mondani nem tud semmit, aztán lesz, ami lesz. A pénteki szakasz jól sikerült, a 6-os géposztályban győzni tudtunk, Kriszta tökéletesen végig csinálta a gyorsaságit, hibátlanul diktálta az itinert, a hangja sem ment el, az abszolút negyedik helyről várhattuk a csodát, valamint a másnapi folytatást.  A Mecsek-kapu-Árpádtetőn óvatosak voltunk a nehézkes kezdés után, az összetettben a hátrányunk nagyobbik részét ekkor gyűjtöttük be. A csoda szombatra részben megérkezett, mert a navigátorom még ekkor sem volt 100%-os állapotban, de a jó kezdés után a folytatás mellett döntöttünk, amit jól tettünk, mert a 6-os géposztályban úgy sikerült végül győzelmet aratnunk, hogy minden szakaszt megnyertünk, az első perctől az utolsóig vezetve lettünk elsők. Ennek nagyon örültünk, de az abszolútban is jó lett volna, ha felállhatunk a dobogó egyik fokára. Ehhez viszont nem volt meg a tempónk, kilométerenként kb. 0,5 másodperc hiányzott a bronzéremhez. A legkisebb hátrányunk az egyik szakaszon mindössze négy másodperc volt a harmadik helyezetthez képest, tehát nem voltunk messze a vágyainktól, csak pont annyira, hogy nem tudtunk beleszólni a Top3 csatáiba, még a húzós tempónkkal sem. Rengetegszer felúszott az autónk a vizes pályákon, de ez szerintem ekkora tempónál teljesen normális dolog. Le kell tudni követni. Lassítót nem ütöttünk el, sikeresen kikerültük mindegyiket. A legnagyobb „kalandunk” az volt a versenyen, hogy Strider Zoliék autója elgurult a beíróban és nekikoccant a miénknek, ennél nagyobb problémánk nem adódott a Mediterrán Rallye-n. Az eredménnyel elégedettek voltunk a célban, semmilyen hiányérzetünk nem volt a nap végén. Szerettünk volna itthon tartani egy serleget az összetettben is, de a rettenetes kezdés után nagyon örültünk a negyedik helynek. Arról nem is beszélve, hogy óriási pechsorozatunk van az idei esztendőben, mindig azt hittük, és azt mondtuk, hogy jól fel vagyunk készülve, ez most is így volt, erre egy rajtunk kívül álló ok majdnem egy újabb fejezettel gyarapította az amúgy sem rövid rossz sorozatot. Az erős 6-os géposztályban 100%-os teljesítménnyel nyerni, azt gondolom, hogy komoly fegyvertény.

Ózdon remélhetőleg végre nektek is összejön a gondtalan versenyzés. Ott lesztek Borsodban?

Neveztünk, készülünk, mindenünk megvan a versenyzéshez, de kétséges, hogy valóban ott leszünk e? Nagyon szeretnénk elutazni, és részt venni az év utolsó előtti futamán, de a munkám miatt – gyorskorcsolya edző vagyok – valószínűleg ez nem fog sikerülni. Ezúttal a szabadidővel van a legnagyobb gondunk. Ha nem hozták volna előre egy héttel az Ózd Rallye időpontját, akkor éppen jó lenne nekünk, és nekem, de így kétséges. Az biztos, hogy október 7-9 közt lesz egy gyorskorcsolya verseny, amennyiben oda megy a válogatott, mese nincs, mennem kell velük. Most azt sejtem, hogy valószínűleg egy újabb rajtunk kívül álló dolog miatt folytatódik az idei pechszériánk, anélkül, hogy egy centit is mehetnénk a gyorsasági szakaszokon. Bízunk az újabb csodában, mást nem tehetünk. Szerencsről még nem tudok mit mondani, de ha lehetőségünk lesz rá, akkor megyünk az évzárón, versenyzünk, majd az első teljes Rally2-es évünk után szeretnénk (még) jobban megtolni majd a 2023-ast szezont.

Rallye2.hu – Salánki Gábor

Ha tetszett a cikk kérlek oszd meg másokkal is!