Bencs Zoltán és Bencs Gábor nehezen kapta el a fonalat az Orfű Rallye-n, mert Zoli a saját feje után ment az autó beállításainál, de hamar rájött, hogy az irány, amibe elindult nem túlzottan optimális. A bakit orvosolták, megkezdték a felzárkózást, ami végül az 5-ös géposztály bronzérmét hozta el nekik. Bencs Zoltánnal beszélgettünk.
2021-ben nem vettetek részt az Orfű Rallye-n. Idén milyen tervekkel utaztatok el a Mecsekbe?
Olyan futamon, aminek a neve Orfű Rallye én még soha nem versenyeztem, ellenben a gyorsasági szakaszok egy része nekem sem volt azért már ismeretlen. Mecsek Rallye-kon, Komló Rallye-kon, Baranya Kupákon sokszor rajthoz álltunk már, azokon pedig sűrűn előfordultak ezek a pályák. A vetélytársakhoz hasonlóan mi is igyekeztünk már a rajt előtt felmérni a lehetőségeinket a megerősödött Rally2 Bajnokság mezőnyében, hogy hová férhetünk be a futam végén. Azon kívül, hogy a cél a cél azt tűztük ki magunk elé, hogy jó lenne a Top 10-be beférni a verseny végén, az 5-ös géposztályban pedig úgy készültünk, hogy felállunk a dobogó egyik foka. Minden nem jött össze, így be kell vallanom, hogy én rontottam el, ezt el is vállalom.
Mit tettél? Mi történt veletek a versenyen?
Volt egy korai rajtom, az autó beállításaival, a gátlókkal nem foglalkoztam kellőképpen, a guminyomással próbálkoztam, de nem a jó irányba indultam el vele. Azt tudtuk, hogy Ifj. Fogarasi Attiláék nem mennek lassan. Visszatértek Neukirchner Andrásék, Bandiról köztudott, hogy jó pilóta, a Hondája pedig nagyon jó. Itt voltak még Bartha Nándiék, de örültünk volna még legalább 3-4 ellenfélnek a géposztályban.
Az első szakaszon túl alacsony volt a nyomás a hátsó gumikban, sőt, még a gátlón is puhítottam, ezáltal imbolygóssá vált az autó, emiatt nem mertem elvállalni az Abaliget-Árpádtető szakaszt, le akartunk esni az útról, nem autóztunk túl jó időt. Hetvehelyre visszaállítottam a kocsit a megszokott beállításokra, azokkal már egész elfogadható lett az eredményünk. Befértünk a legjobb 10 közé, de addigra akkora hátrányt szedtünk össze, hogy a másodpercekre menő csatákba nehéz volt visszatornázni magunkat.
Nem adtuk fel, próbálkoztunk. A második körben nem történt változás, de nem is állítottam semmit sem a kocsin, kalandunk, technikai hibánk nem volt, elég stabilan haladtunk. A záró körnek úgy futottunk neki, hogy az ötödik szakasz etap lesz, ami után a power stage jön majd. Abaligeten már a rajtra vártunk hideg gumikkal, hideg fékekkel, amikor közölték velünk, hogy mégis versenytempóba fogunk átgurulni Árpádtetőre. Megoldottuk, nem kifogást keresek, mert hozzánk hasonlóan mindenkinek hideg volt mindene, de én nem igazán tudok jól menni a 4-5-ik sebességben, padlógázon átlőtt kanyar kombinációkban, és az ilyen gyorsaságikon. Ezekben a fiatalok már sokkal bátrabbak, mint én.
Az utolsó körben elengedtük a történetet, a stabil harmadik helyünkre akartunk egyedül vigyázni a kategóriában. A power stage-et azért megnyomtuk, ahogy kifért a csövön Megígértem a kisfiamnak, hogy viszek haza kupát, és hát ugye mindenki tudja, hogy az ígéret szép szó, ha megtartják úgy jó.
Egerben ott lesztek e?
Mindenképpen szeretnénk ott lenni az Eger Rallye-n. Lekopogom, az autónk szerencsére rendben van, csak kisebb beállításokat készülünk addig eszközölni, főleg a futómű terén. A futóműves szakemberünk is elmondta nekünk, hogy nem tudott olyan beállításokat eszközölni, mint korábban, és ezt a Szilveszter Rallye-n történt kapunyitós akciónknak tudhatjuk be valószínűleg. A kocsink jobb elején keletkeztek maradandó sérülések, amit szerintem egy csonkállvány cserével fogunk megoldani. Az Eger Rallye-ról szép emlékeink vannak, tudtunk már nagyon jól szerepelni Egerben, – álltunk már az abszolútban is dobogóra a Dobó téren – szeretnénk ebből hagyományt csinálni. Május 1-én kiderül, hogy sikerült e folytatnunk a remek sorozatot.
Rallye2.hu – Salánki Gábor
