Ruszó Krisztián és Geró Gábor a Salgótarjánban megszerzett három bronzérme után arra készült, hogy Egerben is az élmezőnyben fog autózni, de szombaton – részben – keresztül húzta a számításaikat a VFTS-ük motorja. Másnap azonban egy remek hajrával sikerült felkapaszkodniuk a Lada kupában a dobogóra, így nyugodtan készülődhetnek a fiúk, a Vértes Rallye-ra. Ruszó Krisztiánnal beszélgettünk.
Nem a kedvencetek az Eger Rallye. Hogyan készültetek rá?
Nagyon nem kellett készülnünk, mert a sajnálatosan rövid Miskolc Rallye után nem igényelt komolyabb törődést a kocsink. Emiatt a szokásostól jóval kipihentebben érkeztünk meg Egerbe, elmaradt az utolsó napokra és órákra máskor jellemző kapkodás, szegelés. Az egri pályák, a jellegük miatt soha nem tartoztak a kedvenceim közé. Úgy voltunk vele most is, hogy menjünk el, tudjuk le, törekedjünk a minél több pont megszerzésére, és ennyi.
A vége nem lett annyira jó, mint Salgótarjánban, de panaszkodni sem volt okotok. Hogy éreztétek magatokat Egerben?
Tavaly hengerfejes lett a motorunk, tavalyelőtt pedig el sem utaztunk Egerbe, mert nem készült el időben a kocsink, így idén nagyon bíztunk abban, hogy célba érünk és ha lesz eredményünk akkor is örülünk, ha nem, akkor is. A szombati napunk elég küzdelmesre sikerült, nem volt az erőforrásunk 100%-os állapotban. Egy gyertyaprobléma adódott, ez meglátszott az eredményünkön, de én is hibáztam, amikor megérintettünk egy lassítót és begyűjtöttünk emiatt 10 másodperc időbüntetést. Nem sikerült túl fényesen a nyitónap, az összetettben a hatodik helyen zártunk. Szerettünk volna előrébb végezni, de a kocsi megmakacsolta magát. A szervizben sikerült megjavítani az autót, ezért reméltük, hogy másnap gyorsulhatunk magunkhoz képest. Ez összességében sikerült, ám én ettől is többet vártam önmagunktól, de ezúttal ez nem adta ki. Amennyire „rajongok” az egri szakaszokért, ahhoz viszonyítva jók voltak, tetszettek a pályák, még annak ellenére is ezt mondom, hogy elég sokat lobogtunk végsebességen. Kalandunk nem volt, a szombati napot leszámítva jól vizsgázott ismét a kocsink. A kezdeti nehézségek után lassacskán kimondhatjuk, hogy kezd egész megbízhatóan muzsikálni a VFTS, úgyhogy megdicsérjük, csak annyit kérünk, hogy el ne bízza magát. Reméljük, hogy ez az üdítő változás majd év végén, a ponttáblázaton is meglátszik majd. Egerben egy abszolút 8. hellyel, a P12-ben egy 5-ik pozícióval, a Lada kupában pedig egy bronzéremmel gazdagodtunk.
A Vértes Rallye szerepel következő bejegyzésként a szakági versenynaptárban. A tiétekben is?
Igen, és az lenne a terv, hogy az egri eredményünktől jobban szerepeljünk a Vértes útjain. Reméljük a járványhelyzet is lehetővé teszi, hogy elutazzunk az októberi futamra. Aztán meglátjuk, hogy mit hoz az élet és annak a fényében tervezzük tovább a 2020-as esztendőnket.
Rallye2.hu – Salánki Gábor
Köszönjük szépen a fiúknak, a csapatnak, a partnereinknek a segítséget, valamint a családnak, hogy elviselik a hóbortunkat és a nélkülözést!
