Bejárattuk magunkat Miskolcon

Nagy Petinek és Gonda Daninak több, mint egy évnyi kihagyást követően kupával sikerült visszatérnie a Rallye2 Bajnokság mezőnyébe, pedig a Miskolc Rallye-n nagyon is érezte Peti a kezében és a lábában a rozsdát. Ennyivel azonban nem érik be a srácok, bár elégedettek a miskolci bronzérmükkel, de Székesfehérváron mégis szeretnének legalább sebességben közelebb kerülni a géposztályuk legelejéhez. Nagy Péterrel beszélgettünk.

Nagyon régen láttunk titeket. Mi történt veletek a legutóbbi futamotok óta?

Utoljára 2018-ban, az Eger Rallye-n ültünk a versenyautónkban, akkor egy kicsit össze is törtük a Peugeot-t. Tudtuk, hogy van egy kis fékproblémánk, ami ott komolyabban jelentkezett, mint ahogyan számítottunk rá, és ezért megfogadtuk, hogy amíg azt fel nem számoljuk a keletkezett károkkal együtt, addig nem állunk rajthoz sehol sem. Sok volt a munkánk, de Miskolc előtt sikerült végre mindennel elkészülnünk.

Milyen volt több, mint egy év kihagyást követően beülni a versenyautóba?

Bennünk volt érezhetően az egy évnyi szünet, nem volt könnyű visszarázódnunk egy ilyen nehéz futamon a versenytempóba. Miskolcon nagyjából sikerült bejáratnunk a berozsdásodott végtagjainkat, maradjunk ennyiben. A prológon az volt az egyedüli célkitűzésünk, hogy lehetőleg ne csináljunk semmilyen rumlit. 🙂 Szerencsénk volt a Népkertben, mert nekünk még a jégeső és a pályakarbantartás előtt, száraz körülmények között sikerült letudnunk a bemutatkozó penzumot, ami a helyzethez képest egészen jól sikerült. Az esőt leszámítva majdnem teljesen problémamentesnek mondhatjuk a teljes hétvégénket. Szombaton reggel egy gyors gumivágással indítottuk a napot, mert nem igazán állt rendelkezésünkre ideális gumi. Bükkszentlászló igazából túlélősre sikerült, közepes idővel, és közben meggyőződhettünk arról, amit már addig is tudtunk, hogy a kategóriatársaink autói lényegesen gyorsabbak, mint a miénk. Mályinkán még viszonylag jó időt tudtunk autózni, de amint elkezdtek felszáradni a pályák, azonnal kiütköztek az erőbeni különbségek. Mi próbáltuk a vetélytársakkal tartani a tempót, de ez nem mindig sikerült. A lyukóbányai gyorsaságin jelentkezett az egyetlen műszaki hibánk, egyszer-egyszer kihagyott a motor. Először azt gondoltam, hogy kezd elfogyni a tankból az üzemanyag és elbillen ide-oda a benzin, ezért a második körre szándékosan több benzinnel mentünk ki. De ez nem jött be, ugyanúgy kihagyott a motor, rá kellett jönnünk, hogy valahol az elektronikával lehet a probléma. Ebből jelentős időveszteségünk adódott, a következő versenyig megpróbáljuk valahogy megszüntetni ezt. A nap végére alaposan megfogyatkozott a mezőny, így a dadogós motorral is föl tudtunk kapaszkodni a P13-as géposztályban a dobogó legalsó fokára. Komolyabb kalandunk, megforgásunk, kipörgésünk nem volt, mindössze egyszer csúsztunk le az út széléig.

Most jön egy újabb éves szünet, vagy Székesfehérváron ott lesztek?

Mindenképpen szeretnénk ott lenni a Székesfehérvár Rallye-n, nem tervezünk több ennyire hosszú kihagyást. Érdekesség, hogy 2016-ban éppen Székesfehérváron mutattuk be a versenyautónkat, az volt az első versenyünk ezzel a Peugeot 306-ossal. Akkor még nem volt ilyen szinten az autónk, azóta fejlesztettünk rajta egy keveset. Éppen ezért az lesz a célunk, hogy gyorsuljunk és csökkentsük a különbséget köztünk és a géposztály élmenői között. Ha helyezésben nem is, de tempóban mindenképpen jó lenne, ha ezt sikerülne megvalósítanunk.

Rallye2.hu – Salánki Gábor

Ha tetszett a cikk kérlek oszd meg másokkal is!