Kétszer annyira fájt a móri kiesésünk, mint az egri

Fábián Donát és Bencsik István szeme előtt egyetlen cél lebegett a Vértes Rallye-n, mégpedig a kategóriagyőzelem. A Cívis városi páros már az első métertől kezdve kemény tempót diktálva tartotta magát a terveihez, de egy technikai hiba, ha lehet ilyet mondani, akkor nagyon szerencsés pillanatban parancsolt megálljt végül a fiúknak. A Vértes Rallye-n átélt élményeikről Bencsik István számolt be.

Egerben kiestetek, mit kellett javítanotok az autón, és ezek után mit vártatok az egyik kedvenc versenyetektől, a Vértes Rallye-tól?

Eger tényleg nem a mi versenyünk volt, mert eltört a fékünk egy hatodik fokozatban, teligázon megkezdett féktávra érkezve, aminek bődületes következménye is lehetett volna. A szervizben nem tudtuk időre megjavítani, így kikéstünk, de nem akartunk félmunkát végezve újabb kockázatot vállalni, ennek pedig ez lett az ára. Kettő, vagy három percen múlt a dolog, szuperrallye-val pedig nem tudtunk úgy teljesíteni, ahogy mezőnyben szoktunk, mert nem élveztük a versenyzést az értékelésen kívül. Egy kis kasztnis munkát követően ezért is vártuk már nagyon a Vértes Rallye-t. A klasszikus, székesfehérvári pályákat nagyon szeretjük, tudjuk, hogy vicces tud lenni a fényes, fehér aszfalt, kivétel nélkül mindegyik gyorsasági a kedvencünk. Az volt a tervünk, hogy szeretnénk nyerni a P12-es géposztályban, valamint a Lada kupában, de úgy, hogy nem kiesnek előlünk a versenyzőtársak, hanem kemény, férfias csatában előzzük meg őket.

Jól is kezdtétek a napot, hatalmas tempót diktáltatok. Milyen volt a versenyetek?

A verseny előtti hivatalos teszt sokat segített nekünk, és a pályabejárás is jól sikerült. Örültünk, hogy végre kiegyensúlyozott volt ezen a téren is a helyzet, messze voltak a gyorsaságik, így mindenki azonos időben kezdhette meg a tréninget, ami szerintem az időeredményeken is érzékelhető volt. A csapatunknak nem kezdődött annyira jól a Vértes Rallye, mert a testvérpárosunk, Fábián Daniék egy váratlanul jött váltóhiba miatt az autójukat sem tudták elhozni Mórra. Mi vasárnap reggel, Oroszlányon alaposan bekezdtünk, addig, amíg Ifj. Fogarasi Attiláék le nem jöttek a pályán miénk volt az abszolút idő, – így is terveztük – végül 5,8 másodperccel lemaradva mi lettünk az első szakaszon a másodikak.  Ennek örültünk, mert Attiláék voltak nekünk a versenyen az etalon, hozzájuk mértük magunkat. Ezután Csákberényben és Nagyvelegen is mi nyertük meg a P12-ben a szakaszokat, az összetettben pedig mindkétszer a harmadik helyen zártunk. Nem véletlenül mondtam, hogy szeretjük a környék pályáit, most is hamar rátaláltunk mindketten a ritmusukra, összhangban voltunk a kocsiban, tartottuk magunkat a terveinkhez, de a technika kisördöge ismét keresztbe húzta a számításainkat.

Mi történt a negyedik gyorsaságin?

Az első körben, a csákberényi szakaszon, egy jó nagyot kapott a jobb oldali futómű, takarosan megütöttük. Ezt a fiúk a szervizben megjavították, de volt egy olyan anyagfáradás is, amit nem láthattak, értelemszerűen nem is vették észre, de tökéletesen összerakták a futóművet. Valószínűleg már ekkor meg voltak repedve a lengőkarcsavarok, a futómű pedig kapott egy újabb hatalmas ütést, ekkor megkapta a kegyelemdöfést. Ez – ismétlés a tudás atyja, tartja a mondás – Eger után újra egy hatodik fokozatban, padlógázon teljesített egyenes végén, féktávon történt. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy nem egyszerre tört el a két csavar, hanem csak egymás után, ennek köszönhetően volt lehetőségünk lelassítani és megállni. Ha ez négyszáz méterrel előbb történik meg, akkor szerintem még most is ott hemperegnénk, akkora volt a tempónk. A gyorsaságiról sem tudtunk lejönni, mert kitört a kerék. Rettenetesen bosszantott minket, hogy a Lada kupa és a P12 éléről kellett kiállnunk, és az összetettben is előkelő helyet birtokoltunk, a dobogó alsó fokán álltunk. Szerettük volna megmutatni, hogy Debrecenből is lehet a Vértesben jó eredményt elérni, és ez részben sikerült is. Amíg mentünk, addig nagyon jól éreztük magunkat, fantasztikus helyezés volt kilátásban, ezért a móri kiesésünk dupla annyira bántott minket, mint az egri.

Pálházán, a Zemplénben lehet szépíteni, a tempótok jó, akár ott is összejöhet a vágyott kategóriagyőzelem.

Szerdán este beszélgetünk, elvileg pénteken, vagy utána fog eldőlni a Pálhaza Rallye sorsa a számunkra. Jó pályák lesznek, ám a gyorsaságik távját keveselljük, és tartunk az időjárástól is, Tavaly sok helyen térdig érő vízben autózott a mezőny, ehhez pedig nem hiszem, hogy lenne kedvünk. Hétvégén leülünk, és összerakjuk a haditervet. Daniék biztosan nem jönnek Pálházára, így valószínűleg ismét egyedül képviseljük majd a Rally2 mezőnyében Debrecent. A bajnokság sorsába mi már nem tudunk beleszólni, de ha megyünk, akkor biztosan úgy fogunk menni, hogy dobogós helyen érjünk célba, de a legfontosabb az lesz, hogy élvezzük a versenyzést, ha már az évvégi kupákért folytatott hajrában már nem tudunk érdemben részt venni.

Rallye2.hu – Salánki Gábor

Ha tetszett a cikk kérlek oszd meg másokkal is!