Ruszkai Attila és Bodnár Attila nem csak P13-as kategóriában szeretett volna maradandót alkotni Egerben, hanem árgus szemekkel figyelték az összetett értékelést is, ahol legnagyobb örömükre nagyon közel jártak a Rally2 Bajnokság élmenőihez. Az egri élményeiket Ruszkai Attila foglalta össze.
Eger közel van hozzátok, de azért mégsem volt az Eger Rallye hazai pálya nektek.
Miskolctól tényleg nincsen messze a Mátra, hazai pályának valóban nem mondhatjuk, mégis számítottunk arra, hogy nem fogunk rosszul szerepelni Egerben. Az abszolút értékelésben nem veszik figyelembe a P13-as géposztályt, ahol mi is versenyzünk, de nézzük az időket, szeretnénk elhelyezni magunkat legalább fejben a mezőnyben. Az összetettben nem számítottunk ennyire jó eredményre, ám a kategóriagyőzelemben már a kezdetektől erőteljesen bizakodtunk. Hála az égnek, minden jól alakult, tempós itinert írtunk, és a pályák feldolgozása is tökéletesen sikerült.
Eseménytelen volt a versenyetek, vagy azért történt egy-két izgalmasabb dolog is a sok jó közepette?
Nem volt igazából semmilyen kalandunk, de sok szép élménnyel, csatával gazdagodtunk. Az első napon igyekeztünk jól „ébredni”, bár a tyúkok inkább már a lefekvéshez készülődtek, amikor a Pétervásárai elágazásnál elrajtoltunk. Hosszú volt a pálya, akkor teljesítettük a verseny több, mint negyedét, nem lehetett lazsálni, sokat kaphattunk volna, ezért alaposan bekezdtünk. Ismertük a pálya minden pontja, de ebben a hosszú formátumban, Egerbaktán át még nem mentünk rajta soha. Éppen itt volt az egyetlen melegebb pillanatunk. Amikor a faluba értünk azt hittem, hogy elütöttük az egyik bóját a kocsink hátuljával, de szerencsére nem, így megúsztuk az időbüntetés. A lassítók előtti féktávokat érzésem szerint túlzottan megtiszteltük, még a második körben is maradt bent időnk emiatt, utólag azt mondom, hogy nyugodtan ereszthettük volna bátrabban is a Ladánkat. Az első nap jól sikerült, 14 másodperccel nyertünk a testvéremék előtt és igyekeztünk másnapra is átmenteni a jó formánkat. Ez végül nem sikerült, mert a mezőny elejétől bekaptunk néhány másodpercet reggel, de Foczkó Ákosék már az első szakaszon alaposan leosztották a teljes mezőnyt. Azt éreztük, hogy hiányoznak a versenykilométerek, mi a Salgó Rallye-n is csak egy gyorsaságit mentünk igazából. Ahol lehetett megpróbáltuk egy kicsit színezni az első körben, de láttuk, hogy ez nagyon nem tesz jót az időeredményeinknek, ezért a második körben már hanyagoltuk a csapatást. Ez annyira jól sikerült, hogy az utolsó előttinek indult, de az etap miatt zárószakasszá kinevezett bátori pályán már csak négy-öt másodpercet kaptunk Ákoséktól, amivel elégedettek lehettünk. Készültünk rá, kedveljük a bátori pályát, ezért ahol elsőre elemeltük a gázpedált, ott másodikra jól átnyomtuk. Szerettük az Eger Rallye-t, mi jól éreztük magunkat és a P13-ban megszerzett aranyérmünknek pedig nagyon örülünk. Az abszolútban nem számítottunk ennyire jó szereplésre, a hatodik helyet kaparintottuk meg.
A folytatásról tudtok már valamit?
Igen. Mi arra készülünk, hogy idén begyűjtjük a géposztályunkban a bajnoki címet, ezért minden lehetőséget meg kell ragadnunk a pontszerzésre, így készülünk a Vértes Rallye-ra, reméljük, hogy a helyzet megengedi, hogy versenyezhessünk októberben. Bár Egerben újra ránk szóltak, hogy a szervókormányunk nem jól van összerakva, ezért eshetünk újra neki a javításnak. Ebbe kezdek egy kicsit belefáradni, ám ha szeretnénk elérni a hőn áhított terveinket, akkor nincs mese, a következő futamig még egyszer át kell dolgozni a kormányunkat. Megcsináljuk, hogy rajtunk ne múljon a siker.
Rallye2.hu – Salánki Gábor
