Erre még mi sem számítottunk

A vártnál sokkal jobban sikerült a visszatérés Baksai László és Erdei Zoltán számára akik, csaknem egy év kihagyás után négy szakaszgyőzelemmel, két második helyezéssel és egy csodaszép  Lada VFTS-el sokadszorra tették le a névjegyüket a Rally2 Bajnokságban, Baksai Lászlóval beszélgettünk.

Hosszú szünet és egy nagy perec után tértetek vissza Móron a Rally2 mezőnyébe, a Vértes Rallye-n. Hogy éreztétek magatokat újra versenyautóban?

Nagyon jól. A végeredmény és a teljesítményünk, amit a pályákon nyújtottunk az egy óriási visszacsatolás számunkra az élettől azzal kapcsolatban, hogy a nehézségek ellenére igenis van keresnivalónk ebben a sportágban.

Milyen volt nektek a Vértes Rallye?

A pénteki, hivatalos teszten óvatosan kezdtünk, az utolsó körben már éreztük magunkban finoman a boogie-t. Arra viszont abszolút nem számítottunk, hogy vasárnap, rögtön az első szakaszon ott tudunk lenni újra szinte az élmezőnyben. A versenyünk jól kezdődött, hiszen a 38 indulót számláló mezőnyben kapásból autóztunk egy abszolút hatodik helyet Pusztavámon, csak sajnos hozzá értünk egy kitérőnél a terelőhöz, ami csak megbillent, de természetesen megkaptuk érte a 10 másodperes időbüntetésünket. Mindössze a bal hátsó szélesítés ért hozzá a gumibálához, nem vagyok még teljesen hozzászokva a széles VFTS-hez, A-s autóhoz mérten fordultam vele. A kocsi szenzációs, tudja, amit kell.

Elárulhatom, hogy a szép eredmények dacára is legfeljebb 75%-on kocsikázunk vele. Semmiféle kalandunk nem volt a nap során a karosszéria teljesen karcmentes, a PSZA-s fiúk csak az ablakokat mosták egész nap. Egy csavart nem kellett meghúzni a Ladánkon. Elsőre az a tapasztalatom, hogy nagyon pontosan, precízen lehet irányítani a kocsit. Tetszett, hogy nem fáradtam el benne a verseny végére. Úgy szálltam ki belőle, ahogy reggel beültem. A fékek félelmetesek, szinte teljesen rám van szabva ez a Lada. Végtelenül hálás vagyok Buszosnak, aki eladta nekünk ezt a komoly autót, holott tudjuk jól, hogy az egész élete ebben a VFTS-ben van benne. Ez a kocsi volt a mindene.

Szóval jól álltatok, nem sokon múlt, hogy kategóriagyőztesként tértek vissza.

Az volt a baj, hogy az utolsó körre slick gumikkal mentünk ki, de leszakadt az eső. Nagyon nehéz volt az autót az úton tartani. Mivel sejtettük, hogy esni fog, készültünk mi is, tartalékba két darab esőgumit vittünk magunkkal az utolsó szervizből. Nem tévedtünk, jött a zuhé, így fel akartuk rakni az esőgumikat a záró gyorsasági szakaszra. Kiszálltunk elővettük a kerekeket, az emelőt és akkor vettük észre hogy az emelő karja nincs nálunk. Nem tudtuk az autónkat felemelni. Látjátok! Ez az átka annak, amikor nincs még belakva egy versenyautó. Ruszó Krisztiánék tizenkilencre lapot húztak, bejött nekik a gumiválasztás, így ők nyerték meg a P12-es kategóriát és a Lada kupát is. Gratulálunk nekik! De visszatérésnek szerintem a két ezüstérem is igazán jó volt. Tegye fel a kezét, aki fogadott volna arra, hogy ilyen szép eredménnyel sikerül bemutatkoznunk az új VFTS-el, a Rally2 Bajnokságban! Talán még mi sem.

A Komló Rallye-t tervezitek?

Amennyiben lesz még idén Rally2-es futam, akkor azon szeretnék ott lenni. Amennyiben nem folytatódik a bajnokság, akkor repterekre, edzésekre szeretnék elmenni, és a Szilveszter Rallye-n, azon egészen biztosan ott leszünk.

Rallye2.hu – Salánki Gábor

Ha tetszett a cikk kérlek oszd meg másokkal is!