Ruszó Krisztián és Geró Gabi igencsak nagyot nézett a Miskolc Rallye-n, amikor az első szakasz után mindenki őket akarta elkapni, de a hazai környezetben autózó duó állta a sarat és egészen a hetedik gyorsasági startjáig a dobogón állt. Sátán ráadásul a vezető pozícióból várták az utolsó előtti szakasz rajtját. De ekkor, az országos cimborájuk, a technika ördöge megint belepiszkált a Krisztiánék Lada VFTS-ébe és megfosztotta őket egy szenzációs eredménytől. A páros most elszántan készül, mert Székesfehérváron szeretnének mindenképpen revánsot venni a miskolci, és egyúttal a többi sérelmükért is. Ruszó Krisztiánnal beszélgettünk.
Az Eger Rallye pár kilométer után véget ért nektek, ismét megszereltétek a VFTS-eteket és izgatottan készültetek a Miskolc Rallye-ra. Mit vártatok a hazai versenyetektől?
Egyetlen apróságot: műszaki hibáktól mentes, biztos célba érkezést. Az eredményekkel kapcsolatban nem fogalmaztunk meg semmilyen elvárást, az lett volna a legfontosabb, hogy jól érezzük magunkat és szombaton este önerőből visszajussunk a DVTK stadionjához.
Részben sikerült a tervet megvalósítani, mert a siker, a jó kedvvel együtt megvolt mindaddig, amíg mentetek. Ebből tudható, hogy a kockás zászlót újra a vártnál hamarabb lengettek meg nektek a technika ördöge. Ráadásul éppen az abszolút első helyen álltatok. Milyen volt a versenyetek?
A salakpályán sajnos leszakadt az ég, ám nem gondolnám azt, hogy a szurkolóknak ez jól jött. Nekünk sem volt jó a három kört dagonyában abszolválni, de nekik még rosszabb lehetett, mert nem láthattak olyan tempót és látványt, a csúszós talaj miatt, mint, amilyet szerettek volna. Mi is úgy voltunk vele, hogy a prológ időeredményén nem múlik semmi, teljesítettük gond nélkül, másnap szerettünk volna inkább gyorsan menni. Szombaton reggel is megkaptuk az esőt és a sarat, de engem ez nem nagyon érdekelt, mert már pénteken este azt mondtam, hogy ha esik, akkor had essen, nekünk ez csak jól jöhet, mert esőben valamiért mindig jobban megy az autózás. Hogy miért, azt nem tudom, de az a tény, hogy nekünk jót tesznek az extrém körülmények, a Bükkszentlászló-Bükkszentkereszt gyorsaságin ismét beigazolódott az esős elméletünk, mert az abszolút első helyet szereztük meg a nyitó szakaszon. Nem számítottunk rá, meglepődtünk, nem voltam magammal megelégedve a reggeli pályán, mégis mi lettünk a leggyorsabbak, pedig két féktávot is rosszul vettem. Mályinkán már kezdett felszáradni az aszfalt, és ott még jobban meglepődtünk, mint Bükkszentkereszten. Mályinka eddig nem volt a kedvencem, mégis elég tempósan tudtunk rajta letalálni, megszereztük az összetettben a hatodik helyet, sőt délután még ezen is tudtunk egyet javítani, így azt hiszem, hogy kezdünk megbarátkozni egymással. 🙂 Tetszeni tetszett eddig is, mert egyébként egy szenzációs gyorsasági. Hosszú, változatos, széles, szűk, megvannak a ritmusváltások, meglátjuk, hogy mi lesz ebből a bimbódzó kapcsolatból a későbbiekben. 🙂 Sáta a szívem csücske, bármikor jöhet, bármilyen formában, főleg ilyen hosszú változatban. Lyukóbányát elóvatoskodtuk, ami meg is látszott az eredményünkön. Előtte nagyon sokan jelezték nekünk, hogy rettentően felhordásos az aszfalt, nem akartuk eldobni a versenyautónkat. De ebből is tanultunk, mégpedig azt, hogy máskor át kell értékelni a kapott információkat és akkor talán tudunk gyorsabbak is lenni. Ha így tettünk volna, akkor Lyukóbányán is szebb eredmény kerülhetett volna a nevünk mellé. Csalódott voltam a végén. A szervizben csak kereket kellett cserélnünk, a csavarokat áthúzgálta a szervizcsapat és lemosták a fiúk az autót, semmi problémánk nem volt vele. A második kör elején, Bükkszentkereszten átszaladtunk egy elfogadható idővel majd a mályinkai szakasz végén, egy, a bánkúti elágazásnál történt megforgás miatt elvesztett idő ellenére is, Tim Gabiék sajnálatos kiesését követően átvettük az összetett értékelésben az első helyet. Nagyon élveztük ezt a gyorsaságit. A vezető pozíciónak nem sokáig örülhettünk, ugyanis Sátán már várt minket a rajtnál a technika ördöge, aki egy igazi fanatikus, szerintem a Ruszó Rallye Team legnagyobb rajongója. Amint beálltunk a rajtba, azonnal belepiszkált a kuplungba, ami ott a helyszínen teljesen tönkrement, felrobbant. Az eredmény jó lehetett volna, minden idegszálunkkal a célba érkezésre koncentráltunk, nem feszítettük túl a húrt, a versenytáv 2/3-a már megvolt, ezért rosszkedvűen toltuk félre az autónkat a sátai rajtból. Csalódottak nem voltunk, mert a verseny tetszett, jó volt ez a pörgős ritmusú rendezés, és a részeredményeink is biztatóknak mondhatók. De a hazai versenyünket különösen fájó volt a vezető helyről feladni.
A Székesfehérvár Rallye-ig van idő bőven, helyrehozhatjátok a hibát. Ott lesztek Fehérváron? Készen lesz az autótok?
A szombathelyi Iseum Rallye-t így is, úgy is kihagytuk volna, mert a büdzsénk nem tette lehetővé az idei évben, hogy részt vegyünk a vasi versenyen. Az elmaradása viszont azt jelenti, hogy a Székesfehérvár Rallye-n szinte biztosan ott leszünk, hiszen nem kerülünk miatta még nagyobb ponthátrányba. Reméljük, hogy végre valóra válik az álmunk, és ha csak sereghajtóként is, de átgurulhatunk a Székesfehérvár Rallye-n, a céldobogón, mert bevallom őszintén, hogy kezd minket frusztrálni a sok-sok műszaki probléma, amit a gondos szervizelés, és az autóra fordított rengeteg munkaóra ellenére folyamatosan elszenvedünk. Bízunk abban, hogy amit elvesztettünk a hazai versenyünkön, azt Székesfehérváron visszakapjuk, és nem csak versenyt nézni utazunk el a Dunántúlra, hanem a célban ünnepelhetünk majd.
Rallye2.hu – Salánki Gábor
