Balics Ákos és Vigh Sanyi első közös versenyének vágott neki Miskolcon egy – számukra – vadonatúj, frissen felújított, egy nap alatt összerakott Honda Civic-el. Stabilan tartották a géposztályuk ezüstérmes pozícióját, amikor a széria lengéscsillapítók kilehelték a lelküket, feladásra kényszerítve ezzel a roppant lelkes párost. Ákosék, immáron a salgótarjáni versenyre készülődnek, ahol azért sem lesz egyszerű a helyzetük, mert a pilóta, még nézőként sem járt eddig a környéken. Balics Ákossal beszélgettünk a Miskolc Rallye-ról.
Elég sűrű volt a versenyt megelőző néhány napotok…
Az autónk, március 30-án konkrétan még darabokban volt. Összerakta, majd pénteken gyorsan leműszakiztatta a csapatunk, akik ezután elhozták Miskolcra az alapos felújításon átesett Hondánkat. Nagyon köszönjük a munkájukat! Ebből kifolyólag nem is tudtunk tesztelni, csupán kipróbálni tudtam a kocsit, mintegy öt kilométert autóztam vele a Miskolc Rallye előtt. Az autón kívül a navigátorom is teljesen új volt, ez volt az első közös versenyünk Vigh Sanyival.
Ennyi újdonsággal nem lehetett könnyű az életed…
A pályabejáráson előre láttuk, hogy egyetlen egy tiszta gyorsaságira számíthatunk, a Lyukóbányára, mert a Kánó-Imola-Ragály igen felhordásos volt már a pályabejárás során is, és a minősége sem volt éppen a legjobb. Mályinkában viszont kellemesen csalódtunk, mert nem volt annyira vészes, mint azt előzetesen gondoltuk. Több helyen is felírtuk, hogy sodorhat, de azt láttuk, hogy valószínűleg takaríthatták a pályát, mint, ahogy arra a rendező is ígéretet tett korábban. Emiatt szerintem ott nem volt gond. A verseny, a sok újdonság miatt nagyon izgalmas volt, tetszett, Sanyival jó itinert írtunk, és egészen jól tudtunk együttműködni a gyorsasági szakaszokon is. Mivel extrém gyorsan rakta össze a Hondánkat a Korda Racing csapata nyilván adódnak még gyermekbetegségei. Nincs még ereje teljében a motor, a gyújtást is tökéletesíteni kell, nem volt még idő 100%-osan beállítani, de a tapasztaltak alapján jónak tűnik az irány. Mi már annak is örültünk, hogy beindult az autónk. 🙂 A váltóval is lesz még dolgunk, mert nagyon rövidnek bizonyult. Kb. 140 km/óra volt a végsebességünk, sokat utaztunk tiltáson, ahol a vetélytársaink hozzánk képest még tudtak gyorsulni. A szervizparkba a géposztályunk második helyén gurultunk be, de sajnos innen már nem térhettünk vissza a versenybe. A versenygátlóink nem készültek el a Miskolc Rallye-ra, így utcaiakat használtunk, amik nem bírták azt a fokozott igénybevételt, amit a Kánó-Imola-Ragály, valamint a Mályinka is megkövetelt tőlük. A jobb első felrobbant, elfolyt belőle az olaj, a gumi is bele-bele ért már a kerékdobba. Mérlegeltük a dolgokat és pótalkatrész híján úgy döntöttünk, hogy megkíméljük magunkat egy nagyobb anyagi kártól, inkább kiálltunk. Fájó volt búcsúzni a 7-es kategória második helyéről, de nem volt más választásunk.
Salgótarjánban ott lesztek?
Igen, és remélem, hogy addigra a fiúk tudnak fejleszteni az autón, mert érzem, hogy nem csak az autó, hanem az én részemről is rengeteg maradt benne a miskolci gyorsaságikban, ám ez még csak az ismerkedés első felvonása volt. Meg kell még tapasztalni a kanyarodását, hogy mennyire úszik az eleje, rengeteget kell vele barátkoznunk, de az irány, mint említettem, jónak tűnik. Hogy legyen még egy újdonság a számomra Salgótarjánban, a pályák is feliratkoznak az ismeretlen dolgok sorába, mert soha nem mentem még egyetlen Salgótarján környéki gyorsaságin sem. Talán még nézőként sem vettem részt eddig soha Salgó Rallye-n. A rajtig túl sok ismerkedésre nem lesz lehetőségünk, mert a munkám egy évre Németországba szólított, itt élek, csak a versenyek hétvégéjére utazok haza, úgyhogy szorgalmas videózással fogok a nógrádi futamra felkészülni, illetve ráhangolódni.
Rallye2.hu – Salánki Gábor