Berta Józsi és Radvánszky Gabi, a salgótarjáni kategóriagyőzelme után elhatározta, hogy mindent feltesz egy lapra és a Mecsek Rallye-n gyors, de taktikus autózást bemutatva rárepül egy díszes, év végi serlegre. A második szakaszig minden a terveik szerint alakult, de Árpádtető előtt beütött a ménkű és a srácok vágyai a 306-os erőforrásával együtt szertefoszlottak. A rövidre szabott mecseki futam miatt most nagy a hiányérzet a Peugeot-s párosnál, így számukra még szinte biztosan nem gördült le a függöny a 2019-es esztendőben. Berta Józseffel beszélgettünk.
Hazai pályán nagyot mentetek, felkapaszkodtatok az éves táblázaton, innen jött az ötlet, hogy a bajnokság végén akár egy kupát érő pozíciót is szerezhetnétek, a P13-ban. Ezért utaztatok el Pécsre. Mivel készültetek erre?
Komoly és alapos felkészülés után indultunk el Pécsre, tudtuk jól, hogy sok minden múlhat az évzáró versenyen. A P13-as géposztály második helyére pályáztunk, ezért igyekeztünk odafigyelni minden apróságra. A rajt előtt ért egy meglepetés minket, mivel többen nem jöttek el a géposztályból, az évzáróra, aminek én egyáltalán nem örültem. Nem szeretek úgy versenyezni, hogy kevesen vagyunk. Nincs az rendjén, ha valakiktől esetleg úgy csaklizunk el egy jobb helyezést, hogy ők nincsenek ott. Felemelőbb érzés nagy csatában megszerezni a hőn áhított, előkelő pozíciót. Nem az én kenyerem az ilyen helyzet.
A prológon szépen autóztatok, de nem tartott sajnos sokáig a versenyetek. Mi történt veletek?
Annak örülök, ha neked tetszett, amit a prológon csináltunk, mert sem megfelelő gumikat, sem lámpasort nem tettünk fel az autónkra, elég ideges voltam ezek miatt. Az első gyorsaságin, Trefort pusztán óvatosan kezdtünk, mégis nyertünk a P13-ban. A második szakasz előtt szerencsénk volt, már időben jöttek a hírek, hogy az egyik kanyarban egy szikla, vagy betondarab tizedeli versenyabroncsokat. Igyekeztünk maximális koncentráció mellett elkerülni a csapdát, és végig az úton autózva letaláltunk a gyorsaságiról. Az eredmény nem maradt el, hiába mentünk lassabban, mint a többiek, a defektet megúsztuk, így megnyugtató 25,2 mp-es előnnyel készülhettünk a harmadik szakaszra. Az etap nagyrészét gond nélkül teljesítettük, már be voltunk öltözve, felvettük a sisakot, becsaptuk az ajtót, indultunk volna Árpádtetőre egy kis út széli pihenőt követően. Csupán pár kilométerre voltunk a rajttól, amikor teljesen megállt a motor és onnantól kezdve egyszer sem indult be. Eltört az egyik dugattyú, és amit csak lehetett, azt tönkre tett maga körül. Sajnos nem tudtuk megvalósítani a futamra kitűzött terveket.
Folytatás lesz még az idei évben?
Tervezzük, csak nem tudjuk, hogy mit és mikor. Hamar véget ért a Mecsek Rallye-nk, ezért nagy a hiányérzetünk, ám egyelőre nincs autónk. Valahol még mindenképpen szeretnénk 2019-ben rajthoz állni, de hogy hol, azt nem tudom. Minden attól függ, hogy mikorra sikerül ráncba szedni az autónkat.
Rallye2.hu – Salánki Gábor
