Régen vágytunk a Mecsekbe

Simon György és Simon Tímea dobogós helyezésről szőtt álmai egy apró, de súlyos hiba miatt egyik pillanatról a másikra vesztek el a párás szélvédő félhomályában, a Mediterrán Rallye-n. Simon Györggyel beszélgettünk.

A Kazincbarcika Rallye óta volt egy bevetésetek, mégpedig Kunmadarason. A remekül sikerült a felkészülési futam után mit vártatok a Mediterrán Rallye-tól?

Úgy indultunk el Pécsre, hogy sok közünk nincs a mecseki pályákhoz, mert eddig mindössze egyszer, a márciusi Orfű Rallye-n autóztunk rajtuk, akkor sem ebben a formában, hanem részben más nyomvonalon. A Lapisi elágazástól az Árpádtető céljáig voltunk valamennyire járatosak, így nem volt túl sok reményünk arra, hogy bármilyen eredményt elérjünk, hemzsegtek a mezőnyben a jobbnál jobb, helybéli versenyzőpárosok. Számítottunk és készültünk is a sok esőre, a futóművön és a rugózáson is puhítottunk egy kicsit, amikor az autó beállításait elvégeztük. Az esőnek örültünk, mert én szeretek esőben vezetni, ez az időkön is meglátszott, az első félidőben elég jó időket tudtunk menni.

Már az első szakaszon is tudtatok egyet villantani, az abszolút nyolcadik időt szereztétek meg. Mi történt veletek a gyorsaságikon?

A pénteki egyetlen szakaszt amolyan bemelegítő jelleggel teljesítettük, a pálya ismeretlensége és az eső miatt inkább lassan, mint gyorsan jutottunk el a Mecsek-kaputól, Árpádtetőre. A pálya felénél elkezdett párásodni a szélvédőnk, onnantól félig vakon autóztunk. Annak örültünk leginkább, hogy végigértünk kalandmentesen, a célban pedig meglepődtünk, hogy az óra szerint mégsem mentünk túlzottan rossz időt. Az időjárás szombatra sem lett jobb, akkor már azt gondoltuk, hogy egy garnitúra esőgumi jobb választás lett volna, mint az intermedia szett, de ezekkel az abroncsokkal is szépen haladtunk, a negyedik szakaszig sikerült felkapaszkodnunk a második helyig a Lada Kupában.

Ennek nagyon örültünk. Ekkor viszont vétettünk egy nagy hibát, egy időellenőrző állomásra a kelleténél hamarabb gurultunk be és emiatt kaptunk kettő perc időbüntetést, amivel ki is estünk a helyezésekért folytatott további küzdelmekből. Sietni nem volt értelme, a pályák megismerésével, feldolgozásával töltöttük az időnket. Elég durva volt számunkra az egész futam, ennyire esős versenyen mi még soha nem mentünk, a párásodás pedig nem szűnt meg, nem találtunk rá megoldást a szervizben. A fűtőmotor nem a szélvédőre fújta a levegőt, hanem mindenhová máshová.

A lábatok nem fázott legalább… 🙂 A célban tudtatok örülni az eredményeteknek?

A lábunk az jó melegben volt, még izzadt is, csak közben nem láttunk. A Lada Kupában ötödikek, a P12-ben hatodikak, az összetettben pedig tizenegyedikek lettünk. Ahhoz képest, hogy a körülbelül az ötödik szakaszig úgy volt, hogy dobogóra tudunk állni, ahhoz képest ez az eredmény némileg csalódás nekünk, de örülünk a nehéz verseny végén a célba érkezésnek, mert a hibánkból tanultunk, még egy ilyet biztosan nem fogunk elkövetni.

Folytatás?

Neveztünk az Ózd Rallye-ra, azon szeretnénk ott lenni épp úgy, mint a Nyíregyháza, vagy Pálháza, vagy Zemplén, vagy Szerencs Rallye-n, fusson bármilyen név alatt is majd a Rally2 Bajnokság idei évének a záró futama.

Rallye2.hu – Salánki Gábor

Ha tetszett a cikk kérlek oszd meg másokkal is!