Baksai Laci és Erdei Zoli számára rövidre sikerült a Salgó Rallye, amit leginkább azért bánnak, mert még éppen belekóstolhattak az új, bátonyterenyei pályába, amit nagyon tudtak volna szeretni. A fiúk most a PSZA Motorsport segítségével komoly fejlesztésbe kezdtek bele, azért, hogy Miskolcon már gondolkodás nélkül, bármikor elrúghassák a gáz. Baksai Lászlóval beszélgettünk.
Milyen tervekkel érkeztetek meg a megszépített Ladátokkal az évnyitó versenyre?
Egy új szponzorunknak, a Repsol Hungáriának köszönhetően teljesen friss dizájnnal utaztunk el a Salgó Rallye-ra, és úgy éreztük, hogy bőven volt időnk a hosszú szünetben az autónkra. Azon kívül, hogy kicsinosítottuk kocsit még a szükséges alkatrészeket is kicseréltük, vagy felújítottuk. Amikor megláttuk, hogy milyen pályák lesznek azt gondoltuk, hogy talán lehet esélyünk arra, hogy egy kicsit előrébb végezzünk a Rally2 Bajnokság mezőnyében. Ha nem is győzelmi tervekkel, de egy szép eredmény reményében álltunk oda a startvonalhoz. Ki tudja mennyit versenyezhetünk az idén, gyűjteni kell a pontokat, ezért is szerettünk volna az elejében kocsizni. Mondjuk azt hozzáteszem, hogy ha valaki nem törekszik a győzelemre, az inkább ne is versenyezzen. Mi a lehető legjobb formánkat és tudásunkat akartuk letenni az asztalra. Akarom mondani, az aszfaltra.
Erre mintegy másfél kilométeren keresztül volt lehetőségetek. Mi történt a jó öreg Klotyesszel?
Az első, kazári gyorsasági etap lett, de bevallom őszintén jobban örültem volna neki, ha azt éles gyorsaságiként teljesíthetjük, mert akkor már ott kiesünk és Kazárról könnyebben ki tudtuk volna hozni a kocsinkat, mint a bátonyterenyei pályáról. Az élet apró örömei… Sokkal közelebb lett volna minden, egyszerűbben kijutunk és hamarabb hazamehettünk volna. Plusz nem fájna a szívünk amiatt, hogy milyen remek gyorsaságit kell kihagynunk Bátonyterenyén. Imádjuk az ilyen szűk, murvás, csúszkálós, retkes, undorító utakat. Mindössze másfél kilométert adott nekünk a jó isten ebből a versenyből, de az a másfél kilométer iszonyatosan jó volt. Lefogazott sajnos a differenciálmű, ami nekünk is fájt, valódi mélyütésként éltük meg a kiállást. A diffivel ilyen jellegű gondunk nem volt még, most keressük az okát. Köztudott, hogy mi gyári Lada híddal megyünk, azt pedig Szergejék 75 lóerőre tervezték, nem 170-re, úgyhogy lehet ebben az irányban lesz valahol a kutya elásva.
Jól láttam, hogy el akarjátok adni a hátsó hidat?
Igen, meghirdettük, és van remény arra, hogy Miskolcon már mi is egy Mitsubishi híddal álljunk rajthoz. Erdei Zolika, illetve a PSZA Motorsport csapata is teljes mellszéllességgel a projekt mögé állt, éppen ezen dolgozunk. Én mindig is elleneztem, hogy Mitsubishi híddal menjünk, mert nehéz alkatrész, nélküle is súlyos a kocsink, de egyszerűen rá vagyunk kényszerülve. A rajtunk mindig óvatos volt, nem feszítettük túl a húrt, a kanyarokban kinyomott kuplunggal fordultunk, sok mindenre kellett vigyázni. Ha egy Mitsubishi híd bekerül, akkor el lehet felejteni az ilyen jellegű problémákat és bárhol lehet neki nyomni padlóig, nem kell többé finomkodni a gázzal. Gyorsulást is várhatnánk tőle.
Miskolc tehát tervben van?
Mindenképpen szeretnénk indulni és nagyon reméljük, hogy lesz Miskolc Rallye, nem tesz keresztbe nekünk a járvány. Nekem kell majd odaérnem fejben is a versenyre, mert Salgótarjánban, addig amíg el nem rajtoltunk a 26 kilométeres körgyorsaságin nem éreztem semmit az egészből, egyszerűen nem volt meg a „csí”. A harmadik kanyartól sikerült igazán átszellemülni. A miskolci pályákat, a versenykiírást már tűkön ülve várjuk, mert ha a tavalyi pályákra visszagondolunk, akkor máris mosolygunk. A 2019-es gyorsaságik közül, kettő kifejezetten embert próbáló volt. Ha egy kicsit extrémebb lenne az időjárás, akkor szerintem Borsodban is lehetne keresnivalónk, szárazon viszont a gyengébb autónk miatt minden bizonnyal hátrányban lennénk. Meglátjuk mi lesz. Ha kell akkor – a klasszikus mondást követve – a lóerők hiányát majd bátorsággal pótoljuk.
Rallye2.hu – Salánki Gábor
