Mindenkitől elnézést kérek!

Bartha Nándinak és Farkas Martinnak hamar véget ért az Ózd Rallye, ami bővelkedett az eseményekben, a prológ is egy szerencsétlen balesettel zárult a számukra. Bartha Nándorral beszélgettünk.
A Kazincbarcika Rallye volt az utolsó állomás Ózd előtt a versenynaptáratokban. Az Ózd Rallye-t igazából nem is terveztétek, de mondhatjuk azt, hogy véletlenül, ha minimál projektben is de összeállt. Mik voltak az elképzeléseitek?

Nem az, ami összejött, szerintem ezzel a kijelentéssel senkit sem lepek meg túlságosan. Egy laza, nyugis versenyt szerettünk volna. Fél csapattal, fél szervizzel, mindenből csak egy kicsivel érkeztünk meg Ózdra.

A prológgal kezdtétek meg ti is az Ózd Rallye-t, ami elég váratlan, szerencsétlen, de végkimenetelében részben szerencsés véget ért, hiszen nem történt visszafordíthatatlan baj. Hogyan emlékszel a salakpályán történtekre?

A prológon igazából csak túl szerettünk volna lenni, de aki egyszer is szerepelt már salakos prológon, az tudja, hogy ennyi szurkoló előtt, nem lehet csak úgy kocsikázni. Szeretnénk kiszolgálni, megörvendeztetni a rajongókat, ha már megtiszteltek azzal, hogy kilátogattak az oválpálya mellé. Körülbelül 20-25 salakos versenyen vettem részt a pályafutásom során, nem ez volt az első. Tudom, hogy mindenki leginkább arra kíváncsi, hogy hogyan történt a baleset? Nagyrészt autóversenyzők olvassák a soraimat, nekik nem kell mellébeszélnem, ez a színtiszta igazság. Leírhatod végig nagy betűvel: az első és legfontosabb, hogy én hibáztam. A második dolog, ami engem menthet egy kicsit, hogy az utolsó körben történt a baleset, nem az elején voltam mulya. Ráhajtottam egy olyan részre, ahol változó volt a talaj, puháról keményre váltott, a sperdifferenciálmű azonnal lehúzott a salakról, a pálya mellé leterített fólián pedig képtelenség volt fékezni. Sajnos a kicsúszás a lehető legrosszabb helyen és a lehető legrosszabbkor történt, mert éppen a célba érkeztünk, Anita pedig pont meglengette nekünk a kockás zászlót. Próbált elszaladni, de minden igyekezetem ellenére elütöttük, a lába sérült meg. Mikor megállt a kocsink azonnal kiugrottam és igyekeztem segíteni rajta a mentők helyszínre érkezéséig. Régen műtősfiúként dolgoztam, azonnal elővettem az ott gyűjtött összes szaktudásom, tettem, amit ott és akkor tennem kellett és tudtam. Az volt a szerencsénk, hogy Anita estében nem ütötte be a fejét az autóba, vagy más kemény tárgyba. Természetesen a kórházban jártam bent nála, azóta is tartjuk a kapcsolatot, oltári nagy ellenségek nem lettünk, nagyon sajnálom, hogy ez történt. Elnézést kérek mindenkitől akiknek bármilyen gondot, rossz látványt, ijesztő pillanatokat okoztam. Anitának pedig minél gyorsabb felépülést kívánok.

Másnap tudtátok folytatni a versenyt.

Ez mondjuk erős túlzás, de maradjunk annyiban, hogy reggel kijöttünk a parc ferme-ből és elindultunk az első gyorsasági felé. Életem leghosszabb gyorsasági szakaszainak éreztem az ózdi pályákat. Martin olvasta rendben az itinert, de én alig hallottam, fejben szinte képtelen voltam feldolgozni a kapott információkat. Ennek meg is lett az eredménye Sátán.

Mégpedig?

Egy olyan kanyarból csúsztunk ki és majdnem le, amit mások harmadik sebességi fokozatban vettek be, ám én negyedikben próbálkoztam. Nem is értem miért… Egy közlekedési táblának csapódtunk neki a vezetőoldali ajtóval, az lökött vissza, és tartott meg minket. Összetört az ajtó, a küszöb, és kitört az ablaküveg is. Ablak nélkül Királdon még elengedtek rajtolni minket, ott le is gurultunk, visszatértünk a szervizbe, de az elvégzett javítást nem találták megfelelőnek a kijáratnál, ezért onnan már nem engedtek ki minket a sérült autóval. Ezzel nem is vitatkoztam, elfogadtam a döntést, ami leginkább azért fájt, mert Anitának megígértem, hogy célba viszem a kocsit.

Folytatás?

Többször bejelentettem már, hogy idén nem ülök többet a versenyautómba, de most már tényleg véget ért a számunkra a 2022-es rallye szezon. A Peugeot-nk már készen van, megjavítottuk, mindene új, ami megrongálódott, ettől mehetnénk. De vár ránk Afrika, október 21-én rajtolunk a Budapest-Bamako Rallye-n, Budaörsről, erre a nagy futamra már tavaly óta készülünk Békési Ricsivel. Két ember hibázott nagyot idén, ők most együtt, egy autóban indulnak el Afrikába.

Ha hibáztatok, akkor reméljük, hogy meg is esznek benneteket Afrikában… 🙂

Megígérem, hogy önként vetjük majd oda magunkat az oroszlánoknak. 😉 .

Rallye2.hu – Salánki Gábor

Köszönöm szépen Martin és a csapat egész éves munkáját, valamint a szponzoraink segítségét!

Ha tetszett a cikk kérlek oszd meg másokkal is!