ZúZoo és ZúZoocska egész évben szorgalmasan gyűjtögette a pontokat, és ugyanígy tettek az évad utolsó aszfaltos futamán, Pálházán is. Bronzérmükkel, az éves értékelésben továbbra is őrzik az 5-ös kategóriában az ezüstérmet, amiért, ha kell, akkor a Mikulás Rallye-n készek bárkivel szembe szállni. Kerekes Lászlóval beszélgettünk.
A Vértes Rallye-ról úgy tértetek haza, hogy pontokat szereztetek, de kupákat nem. Pálházán viszont már a kupákra is rá kellett hajtanotok, mert egyre jobban közeleg az év vége. Mi volt a tervetek a Pálháza Rallye-ra?
Nem vártunk sokat a Pálháza Rallye-tól, mindössze pontocskákat, icike-picike pontokat akartunk szerezni az év végi elszámoláshoz, hogy tudjuk tartani a kategóriában a dobogós pozíciónkat. Jó kedvvel érkeztünk meg a Zemplénbe, bár tudtuk, hogy a pályák ilyenkor már érdekesek lehetnek. Sejtettük, hogy a ragyogó napsütés ellenére nedves, saras, és csúszós lehet az aszfalt. Nem tévedtünk, mert tavaly és tavaly előtt is mentünk ezeken a pályákon, így sejtettük, hogy milyen időjárásra készülhetünk novemberben. Becsülettel lejártak az összes szakaszt, megírtuk rájuk az itinert. Telkibányán és Kőkapun háromszor mentünk a tréningen, Erdőbényét jól ismerem, ott elég volt csak kétszer.
Milyen volt a versenyetek?
Az első szakaszon szerintem jó tempóban indultunk el, magunkhoz és Ivony Csabiékhoz képest is. Az újhutai szakasz végén ugyan az árokban kötöttünk ki, de Csabiéknak majdnem egy teljes perc kellett, hogy utolérjenek, szóval nem lett volna egy rossz menet, ha nincs a végén az a baki. Gyök kettővel csúsztunk be, felült az autó alja, de a nézők ügyesen visszaraktak minket az útra, köszönjük szépen nekik. Ha nem állok a féken, lehet, hogy elfordul. Erdőbényén mentünk egy biztonságit, de Réka így is szólt az elején, hogy vigyázzunk, mert nagyon csúszik az út. Kicsivel később meg már arra hívta fel a figyelmem, hogy „Laci, nagyon visszavettél a tempóból”. Érdekes, hogy a versenyautóban mindig Lacinak szólít a lányom. 🙂 Telkibányán utolértek Ivony Csabiék, amit talán annak is betudhattunk, hogy meseszerű volt a szervónk, ugyanis hol volt, hol nem volt, az egész első körben. A kilométeróráról lecsúszott egy csatlakozó, elég sok minden lefeküdt a műszeregységen. Nem volt fordulatszámmérőnk, a lambda szonda mérője is kiakadt. Utóbbi a mai napig sem működik, a héten fogja átnézni a villamossági szerelőnk, elég nagy katyvaszt sejtek a háttérben. A negyedik gyorsaságira, a sötétre, feltettük a nagy lámpáinkat, de amint kiértünk a szervizpark kapuján, utána mintegy 50 méterrel le is kapcsoltak a szúrófények. A kapcsolótáblán babráltam, amit lehetett, megpróbáltam mindent megtenni, az egyik lámpánk ennek köszönhetően életre kelt, de a másik sajnos a lehető legrosszabb pillanatban égett ki. Kőkapun másodjára gond nélkül letaláltunk, az ötödik szakaszt Baksai Laciék sajnálatos balesete miatt etappá nyilvánították, – ezúton is jobbulást kívánunk nekik -ez a körülményeket elnézve nem is volt baj. A hatodik szakaszon kizárólag arra figyeltünk, hogy biztos kézzel tartsuk a harmadik helyünket. A szemem sem a régi már, a lámpánk sem volt az igazi, figyelni kellett. Csabiék és Bartha Nándiék egyaránt utolértek, félre álltunk, elengedtük őket. De nem ez volt a lényeg, hanem az, hogy megszerezzük az 5-ös kategóriában a bronzérmet, és az érte járó pontokat, amivel meg tudtuk tartani a géposztályunkban a második helyet az éves értékelésben. Ez sikerült.
Mikulás Rallye?
Igazából csak akkor szeretnénk menni a Mikulás Rallye-n, ha muszáj, ezért nem készülünk rá komolyabban. Ellenben nevezni valószínűleg mindenképpen fogunk, de rajthoz állni csak akkor szándékozunk, ha váratlanul rákényszerítenek minket. Ha így alakul, és tényleg elutazunk a Balaton partjára, akkor csupán annyi lesz a tervünk a murvára, hogy bármi áron, ha kell keményen taktikázva, de év végi ezüstérmünket megvédjük, és bebiztosítsuk.
Rallye2.hu – Salánki Gábor
