Krajnyák Petra és Lukács Zoltán több hűha helyzetbe is belekeveredett az Orfű Rallye-n, pedig ez egyáltalán nem szokásuk, majd, hogy egy kis sikerélményük is legyen a futam végén azért sikeresen átgurultak az évnyitó futam céldobogóján. Krajnyák Petrával beszélgettünk.
Változás nem történt körülöttetek a télen, mivel maradt az autó, maradt a csapat, maradt melletted Zoli, a 2021-es felállásban érkeztetek meg Orfűre. Mi volt ezután a tervetek?
A terveink nagyok voltak, csak a körülmények nem adták ki. 🙂 Szeretjük a pályákat, szeretek a Mecsekben lenni, abban reménykedtünk, hogy sokkal előrébb végzünk attól, mint ahol végül zártuk a futamot. A jó Isten teljesen felülírta az elképzeléseinket.
Mivel írta felül? Hogy sikerült az évnyitó versenyetek?
Minden szempontból rosszul kezdtük az idei évet. Én a rajt előtti héten beteg voltam és a versenyre sem sikerült meggyógyulnom. Pénteken este annyira vészes volt a helyzet, hogy a csapat le akart beszélni még az indulásról is, nem állt jól a szénánk. Az állapotom természetesen jócskán rányomta a bélyegét a teljesítményünkre. Képtelen voltam rendesen koncentrálni.
A másik probléma az volt, hogy az M-Sporttól hónapokkal korábban megrendelt az új kuplung nem érkezett meg, így tesztelni sem tudtunk a szezon kezdete előtt. Kazincbarcika óta nem ültem a kocsiban, a Fordunk nem volt ideális, nem találtunk olyan beállításokat, amelyekkel komfortosan éreztem volna magam a gyorsaságikon. Az egyik beállítással vagy nagyon bizonytalan volt a kocsi, úszkált, a másikkal merevnek, keménynek éreztem, pattogott alattunk. Nem találtam meg az összhangot a Fiestával, amit a rosszullétem csak tetézett. Semmilyen szempontból nem volt jó a hétvégénk. Az első szakaszon adódott egy nagyon „para” helyzetünk, amikor ötödik fokozatban, padlógáznál megforogtunk.
Ettől nagyon megijedtem. A hátsó gumik elmelegedhettek, és egy hirtelen terhelésváltás után történt a hatalmas piruett, fékezéskor kitört az autó hátulja. Fogták a kezünket fentről, megúsztuk, a becsapódás elmaradt, de utána már nem mertem túlzottan feszegetni a határokat. Erősen bekezdtem, nagyon akartam, de az eset után óvatosabban bántam a gázpedállal. A szervizben változtattunk a beállításokon, másik gumit raktunk fel, akkor meg nem melegedett meg a két hátsó abroncs. Aztán adódott még néhány olyan helyzetünk, amire azt mondtam, hogy húha, pedig rám nem jellemzők ezek a húha helyzetek.
A visszapillantó tükröt is sikerült leverni egy helyen. Tökéletesen dekoncentrált voltam, a teszt hiánya miatt a kezemben sem volt ott a gyakorlat, úgyhogy sokkal rosszabbul sikerült az egész Orfű Rallye, mint ahogy azt elterveztük. A pozitívum annyi volt az egészben, hogy a célban fejeztük be a futamot, és a legvégére valamennyire sikerült összekapnom magam. A felkészülés hiányában sok maradt benne, elégedettek nem lehettünk, de el kellett fogadnunk, hogy Orfűn mindössze ennyire volt energiám.
Egerben lehet szépíteni!
Ezt tervezzük mi is, nevezni fogunk az Eger Rallye-ra. Remélem, hogy előtte sikerül tesztelnünk, bizakodom, hogy nem leszek beteg. Várom, hogy a csillagok összeálljanak, mert Egerben már szeretnénk jól szerepelni és jól érezni magunkat, legalább annyira, mint amennyire Orfűn nem jött össze. Rajtunk ez biztosan nem fog múlni.
Rallye2.hu – Salánki Gábor
