Foczkó Ákos és Vadmagyar, azaz Kiss Balázs a balul sikerült évkezdés után hazai pályán szeretett volna begyűjteni néhányat az Egerben elvesztett pontokból, de Miskolcon sem jártak túl sok sikerrel. A páros, a tökéletes helyismeretével akár még az abszolút győzelemre is esélyes lehetett volna, de egy rossz féktáv után, a legendás és sokat látott bükkszentkereszti kőfal térdre kényszerítette a srácokat, és a Lada VFTS-üket is. A csattanás okairól, és arról, hogy hogyan haladnak az újjáépítéssel, Foczkó Ákos számolt be nekünk.
Egerben közel sem úgy alakult az évnyitó versenyetek, ahogy azt elterveztétek. Hogyan készültetek a Miskolc Rallye-ra?
Szerettük volna kiköszörülni az egri csorbát, mert ott a második szakaszon kaptunk egy defektet, amit a gyorsaságin belül ki kellett cserélnünk, és az ott begyűjtött hátrány miatt már csak futottunk egész nap az eredmény után. Sok munka nem volt a két verseny között, mert nagyobb sérülés nélkül teljesítette Egerben a VFTS-ünk a versenytávot. A hazai futamunkra a ráhangolódás a szokásos rend szerint történt. A pályák ismerősek voltak, mindegyiken mentünk már, talán még esőben is. Azt gondoltuk, hogy jó esélyünk van itthon egy szép eredmény elérésére, ennek a tudatában vártuk a rajtot.
Pénteken kalandosra sikerült a prológotok…
Összességében nem volt rossz, csak Kolencsik Balázsék sajnálatos palánkrombolása után nekünk is felmutatták a piros zászlót.
Azt már korábban is meg akarták lengetni, hiszen ti is megforogtatok.
Az nálunk rendszeres a salakon, nem is tulajdonítottunk neki különösebb jelentőséget. 🙂 Benne volt a pakliban. 🙂 Pont emiatt nem vagyok nagy rajongója a salaknak. Nem tudok rajta jól autózni, azt sem bánnám, ha a következő Miskolc Rallye-n már kimaradna a programból. Ennek ellenére amennyire lehetett megpróbáltuk élvezni a dolgot.
Másnap reggel a Rallye2 Bajnokság mezőnyének is Bükkszentlászlón kezdődött meg a versenynap, de nektek csak a híres, hírhedt bükkszentkereszti kőfalig tartott, aminek nekicsapódtatok. Mi és hogyan történt?
A kőfalas kanyar előtt belekalkuláltam, hogy nagy a tempó, ott már lefelé jövünk és nagyon vizes, illetve csúszós az aszfalt. Ezért hamarabb fékeztem, mint, ahogy száraz körülmények között szoktam. Jó gumi ide, vagy oda, akkor is másabb a tapadás a nedves úton, mint a szárazon. Nem ez okozta a bajt. Felfelé jövet nagyon jól viselkedett az autónk, nem csúszkált, nem tologatta sem az elejét, sem a hátulját. Amikor megérkeztünk a kőfal elé, elkezdtem kanyarodni, elfordítottam balra a kormányt és a féktávon éreztem, hogy elkezd csúszni a kocsi. Ekkor a volánt kitekertem még jobban balra, hogy hátha mégis elfordul, de nem történt semmi. Egyenesen nem tudtam már elengedni, a bukótérbe, az a lehetőség már elszállt ekkorra. Azt mondják, hogy utólag könnyebb okosnak lenni, de én utólag sem tudom, hogy mi lett volna a jó megoldás, pedig már a csapattal is kielemeztük a felvételeket. A lábamat a féken hagytam, mert nem láttam kiutat a dologból. Ha elengedtem volna a pedált, érzésem szerint akkor sem fordul el a Ladánk, a vízen, de előfordulhatott volna az is, hogy csak részben fordul el a kocsi, akkor pedig Balázs oldala jóval nagyobb ütést kapott volna. Így is nagyobbat kapott, mint én, jobban fájt neki a becsapódás, mint nekem. A lábam viszont nekem fájt, a felröppent hírekből semmi nem volt igaz, mindketten apróbb zúzódásokat szenvedtünk.
A lényeg, hogy ti egyben vagytok. Kár viszont van gazdagon. 🙁 Mikorra tudjátok talpra állítani a kocsit? Hol folytatjátok?
Keressük a lehetőségeket és dolgozunk keményen, több opció is volt, de eddig egyik sem megfelelő. A Szombathely Rallye-t nagyon vártuk, de sajnos elmarad, bár a dolgok jelenlegi állása szerint sehogy sem tudtunk volna részt venni rajta. A Székesfehérvár Rallye is több, mint kérdőjeles, mert nincs olyan opció, amelyikre támaszkodva azt tudnám mondani, hogy talán ott lehetünk. Keressük az alternatívákat, amennyire a lehetőségeink engedik sürgünk-forgunk a műhelyben. A kasztni már szét van szedve, menthető, a futóművel és a hátsó híddal együtt. A motor sem sérült szerencsére, de elől azért elég sok minden kapott, több alkatrész is eltörött. Ezeket kell most rendbe szednünk, aztán ha készen leszünk, akkor a következő versenyen már ott leszünk, hogy maximális erőbedobással támadjunk. Szeretnénk minél előbb visszaülni a versenyautóba, hogy mentsük, ami menthető, mert az év végén, az eredménylistán mindenképpen szeretnénk majd egy szép eredményt a magunkénak mondani.
Rallye2.hu – Salánki Gábor
