Karner Zoli és Faludi Gabi számára az egyik legnagyobb újdonságot a vizes aszfalt jelentette a Miskolc Rallye-n. Az ismeretlen talaj többször is megtréfálta Zoliékat, a megpördülések mellé egy árokjárás is befigyelt nekik Sátán, és talán kellett is ez a „pofon” mert utána már hiba nélkül teljesítették a második kört, a géposztályuk hetedik helyén vitték célba a Citroen C2R2-es versenyautójukat. Karner Zoltán foglalta össze a miskolci hétvégéjüket.
Az Eger Rallye után arra panaszkodtál, hogy nem tudtál elég gyors lenni, nem merted elvállalni a tempós részeket. Tudtál ezellen tenni valamit a Miskolc Rallye-ig?
Tudatosan készültünk arra, hogy a tempósabb részeket bátrabban elvállalom, csak ebbe a tervünkbe végül az eső és a sár alaposan beleszólt. Elég régen foglalkozok már a rallye-val, de ennek ellenére én még soha sem mentem esőben. Értelemszerűen esőgumikat sem használtam korábban, ezért a Hankook termékeivel is meg kellett ismerkednünk a Miskolc Rallye-n. Annyiban szerencsénk volt, hogy a gyorsaságikon elállt előttünk az eső, de ettől még ugyanúgy csúszott az aszfalt, mintha esne.
Már elkezdtél mesélni a miskolci versenyetekről, de azt kérem, hogy foglald össze nekünk a teljes Miskolc Rallye-t!
A pénteki, salakos prológot óvatosan abszolváltuk, nem akartuk ezen elbukni a teljes versenyt. Másnap reggel, az első gyorsaságit csak letapogattuk, de ettől függetlenül nem mentünk rossz időt, ám éreztem, hogy nagyon csúszik az autónk, főleg a hátulja. Mályinkán sikerült rögtön az első kanyarban megforognunk, ekkor rám is szólt Gabi, hogy vegyünk egy kicsit visszább, mert annak nem sok értelme van, hogy pörgünk, forgunk, aztán nem haladunk sehová. De még így is megforogtunk kétszer, a célon is tolatva gurultunk át. 🙂 Próbáltam egy jó ritmust, jó tempót találni, de amikor láttuk a mályinkai gyorsasági végén a roncstemetőt, akkor tényleg fentebb emeltem a lábamat a gázon. Sátán már jobb volt a helyzet, mert ott felszáradt nagyrészt az aszfalt, de az esőgumik túl hamar elmelegedtek. A tempós része egész jól alakult, de az ózdi kanyar után, Sajómercse irányában benéztünk egy árokba. A bal féltengely elkezdett ekkor rázni és azon imádkoztunk, hogy kibírja a szervizig. Beértünk a DVTK stadionjához, de a srácok semmilyen sérülést nem láttak, megpróbáltak tenni valamit azért, hogy a rázás megszűnjön, de nem sikerült, így autóztunk egészen a célig. A második körben minden szakaszon sikerült javítanunk 5-8 másodpercet, de Mályinkán 20-al jöttünk jobbat, mint elsőre. Sokat segített rajtuk az, hogy nem forogtunk meg egyszer sem.
A Székesfehérvár Rallye következik. Ott lesztek a júniusi versenyen?
Készülünk, de nem fogunk a rajtig unatkozni. A kocsink revíziós és a rázás okát is meg kell találnunk. Az elmaradó Szombathely Rallye-t nagyon vártuk, mert tavaly eléggé elrontottam, az volt életünk legelső murvás futama. Szerettünk volna idén szépíteni. Ez most elmarad, de reméljük, hogy Székesfehérváron majd be tudjuk pótolni az elvesztett élményeknek legalább a kisebbik hányadát.
Rallye2.hu – Salánki Gábor
