Baksai László és Erdei Zoltán számára a túl rövid végáttétel miatt csak szép részeredmények jutottak Egerben, de a páros úgy készül, hogy a Vértes Rallye-ra kicserélik az alkatrészt, és harcba szállnak a Rally2 Bajnokság dobogós helyezéseiért is. Baksai Lászlóval beszélgettünk.
A Salgó Rallye nem úgy jött össze, ahogy szerettétek volna. Mit vártatok Egertől?
Sokat nem, mert amikor elolvastuk a kiírást, és megláttuk, hogy milyen gyorsaságik lesznek, akkor már tudtuk, hogy ez nem a mi versenyünk lesz, mivel a rajtig nem tudtuk orvosolni az áttétel problémánkat. Túlságosan rövid a váltó, sejthető volt, hogy szinte egész nap végsebességen fogunk rohangálni, – ami nekünk mindössze 155 km/óra volt – ezért semmilyen vérmes reményt nem fűztünk a versenyhétvégéhez.
Ennek ellenére volt olyan szakasz, ahol a legjobb öt közé is befértetek. Milyen volt a versenyetek?
Alapvetően jól helyt álltunk, meglepetésnek nevezhetjük az abszolút kilencedik és a P12-es géposztályban elért negyedik helyünket. A verseny nekünk nagyon tetszett, az autónk pedig hibátlan volt az elsőtől az utolsó méterig.
Beszereltetek egy Mitsubishi hidat…
Igen, vásároltunk egyet mert minden ladás ismerősünk ódákat zengett róla, azt gondoltuk, hogy most már nem lesz semmi gondunk, minden teher lekerült a vállunkról, taposhatom a gázt bármikor, ahogy a csövön kifér. Így is tettem, ahol lehetett. Az utolsó éles gyorsaságinkon, a bátori elágazás előtt a visszaváltások közben hallottunk egy fura hangot, és utána folyamatosan hangokat hallottunk az autó hátuljából. Attól félek, hogy nekem a Mitsubishi hidat is sikerült kinyírnom egy Ladában. Mese nincs, megy revízióra és a motort is át fogják nézni a fiúk, mert annak sem tett jót, hogy egész nap tiltáson pörgettük.
Szóval vissza a versenyre!
Mint mondtam, nekünk nagyon tetszett az Eger Rallye, úgy érzem, hogy Zolival véglegesen összeértünk. Már egymás rezdüléseit is tökéletesen ismerjük. Nagyon köszönöm neki a teljes hétvégét, mert rettentően jó hangulatban telt. Több, mint húsz év után is úgy érzem, hogy tudtam tanulni valamit ebből a futamból, ismét fejlődtünk. Az áttételt azért is különösen sajnálom, mert, ha sikerült volna időben kicserélnünk egy hosszabbra, akkor szinte biztos, hogy beférünk volna a végén is a Top5-be, nem csak Szarvaskőn. Ott nem kellett folyamatosan tiltáson lobogni, így egyszer sikerült beverekedni magunkat az elejébe, a másik körben pedig csak 2,1 másodperccel csúsztunk le az ötödik helyről. Kalandunk nem volt, rátartással mentünk, mert ott lebegett a szemünk előtt, hogy mi történt Miskolcon Tóth Zsolttal. Zsolti nekem jó ismerősöm volt. Az első hosszú gyorsaságin nem mondanám, hogy nyomás volt bennem, de azért többször eszembe jutott, és persze vissza is kellett rázódnunk, hiszen idén igazából még nem mentünk szinte egy métert sem. Ráhagyással nyomtam a gázpedált, sok helyen elspóroltam, de a legfontosabb az volt, hogy karcmentesen eljutottunk Sirokra, majd vasárnap a Dobó térre is. Remek volt azt látni, hogy a pályák mellett, mennyien szurkoltak nekünk Végtelenül hálásak vagyunk a Borsod Race Media csapatának a rengeteg segítségért és az autó felkészítéséért. Örülünk, hogy náluk mehetünk és a bizalmukat elnyerhettük. A PSZA Motorsport pedig a versenyen segített minket teljes erőbedobással, remek autóval közlekedhettünk egész nap. Kupát nem kaptunk ezúttal, de a végeredmény miatt egy percig sem kellett szomorkodni, szerintem remek versenyen vehettünk részt, a lehetőségeinkből kihoztuk a maximumot. Csak az utolsó gyorsaságiból lett etap miatt utólag keserű egy kicsit a szánk íze.
A versenynaptár szerint a Vértes Rallye következik. Tervezitek?
Ha lesz, akkor támadunk! Jó lenne, ha addigra sikerülne megokosítani a váltónkat, megnövelni a végsebességet, mert akkor nyugodt szívvel futhatnánk neki a versenynek. Szerintem még a dobogós helyezésekre is reális eséllyel hajthatnánk rá.
Rallye2.hu – Salánki Gábor
