Baksai László és Szabó Beu első közös versenye remekül indult, szép eredményeket értek el a Kazincbarcika Rallye gyorsasági szakaszain, de az autójuk igencsak fájdalmas módon adta fel a harcot a forróságban. Baksai Lászlóval beszélgettünk.
Sok újdonság volt körülötted a Kazincbarcika Rallye rajtja előtt. Zoli sajnos egész évre kidőlt, így Szabó Beu lett az új navigátorod. A pályákon még nem jártál, nem lehetett unalmas a verseny előtti időszak a számodra.
Még számomra is hihetetlen, hogy a 25 éves pályafutásom során ezeken a szakaszokon, – az imolai kivételével – még az életben nem mentem. Hogy ez miként alakult így? Nem tudom. De valószínűleg köze van hozzá annak, hogy a Miskolc Rallye nekem mindig is mumus volt, könnyen lehet, hogy mire ezekhez a pályákhoz értünk volna addigra kiestünk. Hallottuk róluk, hogy nagyon csúszósak, akármilyen gumit is teszünk fel, készültünk rájuk új gumikkal, kipróbáltuk a Pirellit, de nagy terveink nem voltak a versenyen. Az volt a lényeg, hogy célba érjünk, szerezzünk pontokat, amennyit csak lehet, mert mi igazából már Veszprémre készültünk, köztudott, hogy imádom a murvát. Zoli helyett Beu ült be a jobb1-be, hamar sikerült vele összeszokni, félelmetesen profi navigátor, köszönöm, hogy segített nekünk ebben a váratlan helyzetben.
Milyen volt a versenyetek? Ott is történt egy váratlan helyzet legjobb tudomásom szerint…
A prológ csapnivalóan sikerült, előttünk locsolták fel a salakot, pörgött, forgott alattunk a kocsi, alig vártam, hogy leintsenek a harmadik kör végén és kiguruljunk az oválpályáról. Legnagyobb „örömömre” még új rajtot is kaptunk, úgyhogy majdnem öt kört kellett csúszkálnunk. Másnap reggel az első két szakaszon úgy jöttünk le, hogy nem éreztem erősnek az időket és a teljesítményemet sem nevezhettem jónak.
Megfelelő rátartással mentünk, éppen ezért nagyon megdöbbentünk, amikor megláttuk, hogy az abszolút ötödik helyen állunk. Vagyis álltunk. Ezt akkor tudtuk meg, amikor a szervizparkban ránéztünk az időkre, mert a harmadik szakasz beírója előtt 100 méterrel megállt a motorunk. Akkor még azt hittük, hogy hengerfejes lett, de amikor szétszedték a srácok azonnal látszott, hogy jóval nagyobb a baj, majdnem minden mehet a kukába. Az időket elnézve konyult le igazán a szánk széle, mert a stopper szerint jól mentünk, ebből akár a terveinktől eltérően még egy jó eredmény is kerekedhetett volna.
Veszprémmel mi lesz így?
Sajnos semmi. Vagyis Székesfehérvár-Veszprém Rallye az lesz, de nélkülünk, mi fájó szívvel, kihagyjuk. A murva az otthonunk, a szívem csücske, ezt a futamot vártam legjobban az évben, de legfeljebb fürdeni és versenyt nézni megyünk el idén a Balaton partjára. Mindegy… Kikapcsolódni is kell valamikor. A motort javítjuk, építjük, legjobb esetben Móron, vagy, ha ott nem jön össze, akkor a szeptemberi Mecsek Rallye-n, de biztos, hogy hamarosan újult erővel támadunk.
Rallye2.hu – Salánki Gábor
