Bartha Nándi és Karetka-Ülkei Réka a 2020-as futamokon keményen megküzdött a Peugeot 206-osával, de valahogy mindig át tudtak gurulni a versenyek céldobogóján, és még kupákat is sikerült gyűjteniük. A Vértes Rallye-n viszont elhagyta őket a szerencse és a fékhatás, utóbbi egyúttal a versenyük végét is jelentette. Bartha Nándorral beszélgettünk.
Elég nagy fába vágtátok a fejszéteket a Vértes Rallye előtt, a felkészülés során, a Peugeot-tok motorját alaposan szétkaptátok.
A Salgó Rallye-n megfőztük a motort, amennyire tudtuk megjavítottuk utána, de Egerben újra előjöttek a problémák, nem odázhattuk tovább a teljes javítást. Olajos volt a gyertya, hengerfejtömítést kellett cserélnünk. Mivel autószervizem van, így tapasztalatból tudtam, hogy nem lesz könnyű verseny nekünk a Vértes Rallye a javítás után, de mivel eljött az indulás ideje nem volt más lehetőségünk, menni kellett, pedig lett volna még mit átnéznünk, és szerelnünk a motoron. A fékkel is folyamatosan küzdöttünk a szervizben, de minden igyekezetünk ellenére sem sikerült rájönnünk, hogy mi lehet a baja.
A megérzéseid sajnos beigazolódtak, nem sokáig mentetek, de a rövid táv is sok kalandot és bosszúságot hozott nektek. Milyen volt a rövidke Vértes Rallye?
Már amikor elindultunk a vasárnap reggeli, oroszlányi, első szakaszra, már akkor elkezdett háromhengerezni a motor. Ennek semmi köze nem volt a fékhez, de ez már előre vetítette, hogy baj lesz. Próbáltuk keresni a hibát, de esélyünk sem volt a feltárására, így három hengerrel küzdöttük le magunkat az első gyorsaságin. Gondoltuk, hogy majd a szervizben orvosoljuk a problémát, mert az út mellett nem találtunk rá a forrására. Aztán a csákberényi pályán, egy hosszabb egyenes végén, jött egy komolyabb féktáv, egy lassító előtt, de a fékpedál akadálytalanul esett be padlóig, amin szépet koppant. Pont, mint az előttünk lévő lassító, amit egy az egyben szétütöttük a 206-os orrával. Én azt gondoltam, hogy ezt nem bírta ki a kocsink, szétszakadt minden, de nem kis meglepetésünkre túlélte a találkozást a Peugeot-nk, tovább tudtunk menni a szakasz végéig. Ám ez a produkció a versenyünk végét jelentette, mert abban a pillanatban kimondtam, hogy a fékkel nem játszunk, nem ér annyit az egész. Idén ez volt az első versenyünk, amit tényleg fel kellett adnunk, pedig többször is megsuhintott már minket ennek a szele, de valahogy mindig becipeltük a kocsit a hátunkon, sikerült felülkerekednünk a problémákon, és akárhogyis, de a célban fejeztük be a versenyeinket.
A Pálháza Rallye-ig lesz idő mindent helyre hozni. Ott lesztek a következő versenyen is?
Bodnár Attilánál, Bocinál van az autónk, szorgalmasan dolgozik rajta, mert szeretnénk ott lenni az év utolsó aszfaltos versenyén. Réka sajnos nem tud velem jönni a versenyre, ezért újra Bucsi Józsi barátom segít nekem a futamon. Mentünk már együtt, ilyen felállásban, de érdekes helyzet ez akárhonnan is nézem, hogy a korábbi pilótám diktálja nekem az itineremet. Egy pici előnyünk van az ellenfeleinkkel szemben, hiszen tavaly már versenyeztem ezeken a pályákon, szerettem az 1. Rally Hungary pályáit. Meglátjuk ez a tapasztalat mire lesz elég, a többi egyelőre kérdőjel. Remélem, hogy minden összeáll, és kellemes őszi időben versenyezhetünk egy jót a klasszikus gyorsasági szakaszokon. Más célunk nincs, hiszen a bajnokságban mi már kiszálltunk a dobogós helyekért folytatott csatákból, kizárólag a felhőtlen kikapcsolódásért fogjuk kergetni a másodperceket a zempléni gyorsaságikon.
Rallye2.hu – Salánki Gábor
