Kaptás Levente egy igen hosszú kihagyás után tért vissza Papp Lászlóval a Mikulás Rallye-n, a Rally2 Bajnokságba, mert már nagyon vágyott a versenyzésre. A futam jól sikerült a párosnak, két fronton is kupákat szereztek, így érthető, hogy Levente boldogan mesélt a veszprémi futamról, és az előttük álló tervekről. Kaptás Leventével beszélgettünk.
2016-ban versenyeztél utoljára és nem a legegyszerűbb helyet választottad a visszatérésre. Miért éppen a Mikulás Rallye-ra esett a választásod?
Tényleg nem a legkönnyebb futam a versenynaptárban a Mikulás Rallye, de murvás, és ezért elég sok hely van a csúszkálásra, jobban meg lehet ismerni az autót, ezek voltak a legfőbb pillérei a döntésemnek. Az sem volt mellékes, hogy amikor úgy igazán rám tört az érzés, hogy hiányzik az autóversenyzés, akkor már más lehetőség nem is lett volna a visszatérésre, hiszen mostanában készült el teljesen az autó, a Mikulás Rallye-ra sikerült a Citroen papírjait is teljesen rendbe raknunk. A másfél hónapos felkészülés alatt szereztük meg a friss műszaki vizsgát is. Egyszer, kb. 10 évvel ezelőtt megtetszettek a murvás pályák, de a Mikulás Rallye-n még soha nem mentem, ideje volt ezt is kipróbálni.
Papp Lacival már ismertétek egymást, de még nem versenyeztetek együtt, csak egymás ellen. Milyen volt vele a közös munka?
Rendben volt minden, maximálisan elégedett voltam a munkájával, profi módon diktálta az itinert. Szerintem benne is volt egy jó nagy adag drukk az elején, ami szakaszról szakaszra csökkent, de úgy érezem, hogy az ötödik gyorsaságira sikerült teljes mértékben feloldódni mindkettőnknek.
Mi történt veletek a gyorsaságikon?
Reggel, Várpalotának még bátortalanul vágtam neki. Elég magas volt az adrenalin szintem amiatt, hogy négy év szünet után újra versenyautóban ülök és versenyezhetek. Emiatt túlságosan is óvatosan bántam a gázpedállal, elég sokat kaptunk az ellenfeleinktől. A közel egy perces hátrány nem esett túl jól a célban. Nem hittem el a féktávokat, nem bíztam abban, hogy ténylegesen meg fog állni a kocsi a kanyarok előtt, de a következő gyorsaságikon ezt igyekeztem magammal elhitetni. Fokozatosan tértek vissza az emlékek. Tudtam, hogy jó gumi van a Citroenünkön, és be is bizonyították a kerekek, hogy hihetek nekik. Ezt leginkább az utolsó, kislőtéri gyorsaságinkon lehetett látni, mivel ott már 50 másodpercet javítottunk az első körös időnkhöz képest, és még így is van benne rengeteg, legalábbis én így érzem. Műszaki hibánk, egyáltalán nem volt, egy csavar sem lazult fel a verseny során a C2R2Max-on, a szervizcsapat remekül teljesített a hétvégén. Kalandunk igazából nem is lehetett, hiszen annyira óvatos tempót diktáltam. Egyszer lefulladt a motor, egy jobb4 szűkbe belecsúsztunk, és ebbe fulladt bele az autó. Az ötödik szakasz végén – ezt az élő közvetítésben lehetett is látni – a célon még teljes gázzal áttoltam az autót, és ezután volt a jobb4, ahol el kellett volna fordulni, ez végül egy kis kaland árán, de mégiscsak sikerült. A végeredménnyel maximálisan elégedettek voltunk, hiszen az összetett negyedik helyén, és a géposztályunk harmadik pozíciójában értünk célba, de már az ötödik helynek is tiszta szívből tudtunk volna örülni. Kilométert kell gyűjteni, hiszen anélkül nem lehet ezt a sportot csinálni.
Folytatás? A Szilveszter Rallye-ról, vagy 2021-ről van már valami információd?
A Szilveszter Rallye-n szeretnénk menni, aztán meglátjuk, hogy a világban, hogyan alakul a jövő év. Ha a járványhelyzet is rendeződik, és nálunk is összeáll minden, akkor bekerülhet néhány Rally2-es futam a versenynaptárunkba, de egyelőre a teljes évet sem tartjuk teljesen kizártnak a jövő esztendőre.
Rallye2.hu – Salánki Gábor