Géringer Zoli és Andráskó Pisti maximálisan kihasználta a hazai pálya előnyét és a fiúknak még egy kis szerencséje is volt, mert leesett a várva várt eső és ez az ő malmukra hajtotta a vizet. Az égi áldásnak és a csapat gumidoktorának köszönhetően a vízen, sáron megszerzett miskolci abszolút győzelmük után most Komlón is dobogóra állhattak Zoliék az összetett értékelésben, amit a pilóta az autójukat, a csapatukat és a lehetőségeiket számba véve egy kisebbfajta csodaként értékelt a célban. Géringer Zoltánnal vettük át a Komlón történteket.
Székesfehérváron láttunk utoljára titeket, ahol nem voltatok túlzottan elragadtatva a célban. Veszprémet kihagytátok, majd jött a Baranya Kupa, a hazai versenyetek. Mit vártatok tőle?
Szerintem nyugodtan elmondhatjuk, hogy a Székesfehérvár Rallye végén kifejezetten csalódottak voltunk, mert az élmezőnynek igazából a közelébe sem tudtunk férkőzni. Nem értettük a miértjét, mert nem spóroltunk többet, mint máskor, amit kellett, azt elvállaltuk. Csak azzal volt gondunk egyedül, hogy melegedett az autónk motorja. Ezt Komlóra orvosoltuk, tettünk bele egy másik hűtőt, ami a legnagyobb, amit csak beszerelhetünk. Ezzel igyekeztünk megelőzni a bajokat. Plusz hanyagolni kezdtük a versenybenzint, visszaálltunk a bármelyik benzinkúton kapható, prémium minőségű, 100-as üzemanyagra. Ennyiből állt a felkészülésünk. Jobb eredményt vártunk attól Komlón, mint amit Székesfehérváron elértünk.
Milyen volt nektek a Baranya Kupa?
Az eredmény tekintetében totálisan jól alakult, de a kormányszervóval volt bőven gondunk. Nagymértékben nem hátráltatott, ám lehetett volna jóval nagyobb problémánk is belőle. A kormányáttétel gyorsító miatt csak 1 és ¼-ed fordulatot tesz meg ütközéstől ütközésig a Hondánk kormánya, amit szervó nélkül rettentő nehéz lett volna tekergetni. Nem tudom, hogy hogyan bírtam volna végig szervórásegítés nélkül a versenyt. A Baranya Kupa sokaknak már szerdán elkezdődött, de mi csak pénteken érkeztünk meg Komlóra. Takarékoskodtunk a napokkal, nem akartam feleslegesen még több szabadságot kivenni, így is sokat visznek el a versenyek, többet, mint amennyit még elfogadhatónak tartok. Sok időnk nem volt a felkészülésre, minden pályán csak kettőt mentünk. Egyszer felírtuk, aztán leellenőriztük, és vártuk a rajtot. Tudtuk nagyon jól, hogy hiába hazai verseny nekünk a Baranya Kupa, hiába ismerjük jól a pályákat, ha nem esik az eső, akkor nem sok esélyünk lesz itthon sem, hogy labdába rúgjunk az élmezőny űrhajóival szemben. Nagyon sok autó mellé nem állíthatnak oda a mi kis Hondánkat, amivel az első nap végén, a hosszúhetényi gyorsasági szakaszon megszereztük a kategóriáink ötödik helyét és az abszolút értékelésben is befértünk a legjobb tízbe. Ezen nem lepődtünk meg, hiszen igazából ilyesmire számítottunk. Nyugodtan feküdtünk le aludni édesapám is azt mondta, hogy ennyi van az autónkban, örüljünk ennek az eredménynek is. Azért biztatott is egy kicsit, amikor hozzátette, hogy majd szombaton lesz az jobb is. Igaza lett. Reggel, amikor felébredtünk örömmel konstatáltam, hogy éjszaka esett az eső, nedves az aszfalt, felcsillant a remény, hogy előrébb léphetünk a táblázaton. Mégis egy hatalmas dilemma kerekedett az egész futamból, mert nem lehetett eldönteni, hogy milyen gumit válasszunk és ezzel a vetélytársaink is ugyanígy lehettek. Az egyik pályán esett, a másikon száraz volt az út, a harmadikon ilyen is, olyan is volt a talaj, szinte képtelenség volt alkalmazkodni az időjárási körülményekhez. Apukám a legjobb tanácsadó gumi ügyben, bár soha nem versenyzett csak szlalomokon, de valamiért hihetetlen érzéke van a megfelelő gumik kiválasztásához. Némi gondolkodás után azt mondta, hogy tegyük fel a puha keverékű gumit, azok jól fognak működni. Eddig, amiket tanácsolt mindig bejöttek. Nagyon sok esetben ő szokta kimondani az áment így volt ez most is, egy pillanatig sem kételkedtem a szavában. Megérte hallgatni rá, mert teljesen jól működtek az abroncsok viszont néhány alkalommal túlvállaltuk magunkat az autó elpattogott az útról. Két komolyabb bakink volt, a második éppen ott ahol Szabó Attiláék beestek. A kézifék mentette meg a helyzetet. Közel jártunk ahhoz, hogy mi is az árok alján végezzük. Árpádtetőn óriási öröm ért minket, megszereztük pályafutásuk első Rallye2-es abszolút szakaszgyőzelmét. Ez már tényleg csak hab volt a tortánkra. A kormányszervóból közben folyamatosan dőlt az olaj a végén már a frissen beöntött olaj is azonnal folyt kifelé. Nem volt egyszerű a feladatunk, mert teljesen lelevegősödött a rendszer az utolsó kört már így teljesítettük. Ezekkel a szavakkal én nem kifogásokat keresek, nem mosakszom, szimplán tényeket közlök ez a futam most így alakult. Összességében nagyon elégedettek vagyunk, mert ezzel az autóval, ilyen technikával, és ennyire szerény csapattal szerintem kifejezetten jó teljesítményt nyújtottunk. Rajtunk kívül egyetlen szervizes ember van a csapatunkban ő pedig az édesapám. A szervizparkban a fater csinálta a szervócsövet, én kereket cseréltem miközben Pisti is tette a dolgát, sőt még ételt is hozott nekünk. Mindezek tükrében én konkrétan álomszerűnek nevezném a Komlón elért eredményeinket. Ráadásul a géposztályban is alaposan felkapaszkodtunk az értékelésben. Eddig zseniálisan alakul az évünk még úgy is, hogy Székesfehérváron nem szereztünk pontot, az abszolútban. A Baranya Kupával 100%-ig elégedettek vagyunk, én konkrétan nem találok szavakat, nem igazán tudok mit mondani. Nagy dolognak érezzük azt, hogy egy félig-meddig utcai autóval ilyen jól sikerült szerepelnünk.
Salgótarjánban folytatjátok ezt a sikerszériát?
Szeretnénk. Mindent meg fogunk ezért tenni, így természetesen ott leszünk augusztus vége felé, a Salgó Rallye-n. Muszáj menni, ha az év végén is szeretnénk ott lenni az élmezőnyben. Jó lenne a díjátadó ünnepségen átvenni egy akármilyen pici serleget az abszolút értékelésben mutatott teljesítményünkért. De bevallhatom őszintén, hogy ezt valójában hiú ábrándnak tartom, a reális célkitűzés számunkra talán az lehet, hogy a kategóriákban megtartjuk az egyik dobogós helyezést. Ezért fogunk elsősorban küzdeni Salgótarjánban.
Rallye2.hu – Salánki Gábor
