Tim Gabi és Timár Tomi már a második szakaszon élre állt a Miskolc Rallye-n és innentől kezdve nekik állt a zászló, sorba nyerte a gyorsaságikat a JG2-Racing Team párosa. Volt olyan pillanat, amikor már szinte zsebben érezték az egri győzelmük után a miskolci elsőséget is Gabiék, de a motor megadta magát az Opel Adam-jukban. A srácok miskolci álmai ezzel elszálltak, de plusz motivációt kaptak a Székesfehérvár Rallye-ra, ahol nem lesz elég visszapillantó tükörben figyelni, hogy mit csinálnak az ellenfelek, hanem újra kőkeményen támadniuk kell, ha vissza akarják szerezni a 201-es rajtszámot. Tim Gáborral beszélgettünk.
Egerben győzelemmel indítottátok a 2019-es évet, így eléggé felspanolva, motiváltan érkeztetek meg Miskolcra.
Abszolút feldobott hangulatban készültünk a Miskolc Rallye-ra, főleg annak a ténynek a tudtában voltunk jó kedvűek, hogy az Egerben csörgő motorunk kibírta az évnyitó versenyt, holott kétség sem fért hozzá, hogy baj van vele. A csapat megoldotta a problémát a két verseny közt. Úgy mentünk neki a miskolci futamnak, hogy tavaly nagyon nagyot mentünk Borsodban, tökéletesen kijött akkor a lépés, győzni tudtunk, úgyhogy szerettünk volna idén 2/2-t csinálni és újra győztesként átgurulni a miskolci céldobogón. Ez nem rajtunk múlt, én úgy érzem.
A technika ördöge tett nektek keresztbe.
Az ötödik, bükkszentkereszti szakasz után 26,8 másodperccel álltunk az abszolút értékelésben az első helyen, amit tudtunk, azt megtettük, félig-meddig már zsebben éreztük a győzelmet. De nem így lett, Mályinkán félre kellett állnunk.
Milyen volt a versenyetek addig?
Az eső és a sár nehézzé tette a futamot, de mi ennek ellenére élveztük az autózást. Nagyon jó volt a hangulatunk, Tomi már itt-ott énekelve navigált, kifejezetten jól éreztük magunkat. A kaotikus körülmények ellenére eltaláltuk a gumiválasztáskor a megfelelő abroncsokat, amikor pedig változott a helyzet, akkor fel voltunk rá készülve, reagáltunk a felszáradó aszfaltra is. Négy vizes gumival indultunk el a szervizparkból, de vittünk magunkkal két száraz aszfaltra való kereket, amiket Sáta előtt raktunk fel az Opelünkre. Ezek jól működtek, a beállításokat jól eltaláltuk, közel jártunk az újabb sikerhez, a félidei szerviz után az élről kezdtük meg a második kört, tényleg minden klappolt körülöttünk.
Egyetlen dolgot kivéve…
No igen. Jött a második körben is a Garadna-Mályinka gyorsasági, és nem is ezzel volt igazából a baj. A tempónk ekkor is megfelelő volt, hibamenetesen autóztunk, mi is alig akartuk elhinni azt, ami velünk történik, de a motorunk váratlanul megadta magát. Először csak az volt biztos, hogy felrobbant a motor, de később kiderült, hogy a negyedik hengerből könyökölt ki a hajtókar. Utólag azt mondom, hogy valahol lehetett erre számítani, mert egyfelől nagyon élt a motor, másfelől pedig már közel járt a futásteljesítménye okán egy nagyobb revízióhoz.
Ekkor következett a sztori java!
Igen, mert azután, ahogy lehúzódtunk a szűk pálya mellé azonnal ki kellett ugranunk, ugyanis lángra kapott a motortér. Látjuk a Facebookon, hogy viszonylag nagy sikere van az esetről készült videónknak… 🙂 Szóval kipattantunk, előkaptuk a poroltót, ami elég volt ahhoz, hogy lokalizáljuk a kezdődő tüzet. A kipufogó bandázsára fröccsenő olaj kapott lángra. Lehetett volna ebből sokkal nagyobb baj is, de jó, hogy nem lett. Ez a legfontosabb. 18 éves pályafutásom alatt még soha nem gyulladt ki alattam autó, pedig már eldurrant néhány motorom. Legközelebb – bár nagyon kérem az égieket, hogy ne történjen soha még egyszer ilyesmi – már biztosan okosabban kezeljük majd a helyzetet. Nagyon jó lett volna, ha kibírja a motor a hátra lévő kilométereket, mert a végeredményt látva azt mondom, hogy olyan előnyre tehettünk volna szert Miskolcon, amilyenre az évad rajtja előtt álmainkban sem gondoltunk. De nem adjuk fel, nem ülünk a babérjainkra, mert számításaim szerint mindössze öt ponttal vagyunk lemaradva az éllovasoktól, a dobogó második fokáról várhatjuk a folytatást. Ez nagyon motivál.
Tavaly Szombathelyen kezdődött a pechszériátok, idén nem kell menni az Iseum Rallye-ra. Székesfehérváron viszont újra az élre állhattok.
Az a poén, hogy a történtek ellenére én igenis szeretem a Szombathely Rallye-t. 2018-ban, amíg nem ugrattunk el, addig nagyon biztató volt a tempónk és jól mentünk, pedig az volt a pályafutásunk legelső murvás megmérettetése. A balul elsült ugratás után is csak négy másodperccel maradtunk le a második helyről a szakasz végén. Azt a négy másodpercet a landolás után gyűjtöttük be, amikor a tempónk a nullával volt egyenlő. Sajnálom, hogy elmarad a májusi futam, mert a vasi murva nekünk jobban fekszik, mint a durva veszprémi. Ehhez még tegyük hozzá azt, hogy nekünk a verseny elmaradása nem öröm, de mégis a legjobbkor jött, mert aligha lenne kész május 15-ig a motorunk, így ez a nem tervezett tavaszi szünet komoly segítség a számunkra. A Székesfehérvár Rallye-t nagyon meg szeretnénk nyerni, mindent megteszünk majd ezért. Csak ezt az egy eredményt tartjuk elfogadhatónak Fehérváron. Feltesszük a napszemüveget, felhúzzuk a kesztyűt, leeresztjük a rostélyt és had szóljon, megyünk majd, ahogy a csövön kifér! 🙂
Rallye2.hu – Salánki Gábor
