Bartha Nándi és Karaetka-Ülkei Réka számára az Ózd-Eger Rallye előtt kb. két héttel vált bizonytalanná, hogy részt vehet e a Rally2 Bajnokság második fordulóján, de a csapatnak, a szakembereknek és annak köszönhetően, hogy Nándi összeszorította a fogait részt tudtak venni az ózdi futamon, ám a szép serlegek ellenére csöppet sem vidámak. Bartha Nándorral beszélgettünk.
Nem voltatok egyszerű helyzetben az Ózd-Eger Rallye rajtja előtt, hiszen alig két héttel korábban, Mezőkövesden összetörted egy teszten az autótokat, és te is megsérültél. Hogyan készültetek, és mit vártatok az Ózd-Eger Rallye-tól?
A legfőbb terv az volt, hogy időben elkészüljön a versenyautónk, mivel bőven volt vele teendője a fiúknak, nagyon hálásak vagyunk nekik a rengeteg fáradozásukért. Másodlagosan arra kellett koncentrálni, hogy én is felépüljek annyira, hogy vállalni tudjuk az indulást az ózdi megmérettetésen. Utólagosan azt gondolom, hogy mindkét tervünket megvalósítottuk, ott voltunk, az autó jól viselkedett, én is bírtam a gyűrődést és a célban fejeztük be a versenyt.
Hogy alakult számotokra a bajnokság második futama?
Mindössze két aprósággal kellett megküzdenünk technikai fronton. Egyszer légtelenítettük a fékrendszert, és egy szervótartálynak a zárófedelét hagytuk el valahol. Ennyi problémánk volt az egész futamon a Peugeot-nkkal. Egy megcsúszásunk, vagy rossz féktávunk sem volt a nap folyamán. Az első gyorsasági szakaszon azért még bennem volt a félsz, nagyon óvatosan terelgettem a kocsit, rátartással autóztunk. Nem hoztam ki magamból azt, amit máskor ki tudok hozni, valószínűleg ez még mindig a mezőkövesdi balesetünknek az emléke lehetett. Igazából ez az egész versenyünket végigkísérte, nagyon óvatosak voltunk, az összes megrendezett szakaszon az volt a legfontosabb, hogy célba tudjuk vinni az autónkat. Ez megtörtént, Réka tökéletesen mondta az itinert, sőt még kupákat is szereztünk, az 5-ös géposztályban a második helyet csíptük el. Mondhatnám, hogy egy unalmas verseny volt, ami a pályán eltöltött időnkre igaz is lehetne, de azon kívül sikerült alaposan kiszínezni a versenynapunkat. A kupáknak és a pontoknak nagyon örültünk, de egyáltalán nem voltunk boldogok a célban, a verseny legvégén.
Pedig megvolt rá az okotok. Mi volt a baj?
Az, hogy az ózdi versenyünk színvonala sajnos a régi a Rali Túra versenyek színvonalát sem nagyon érte el. Az eredeti versenykiírás szerinti 90 kilométernyi gyorsaságiból 75 km lett és ebből mindösszesen 45 kilométert mentünk ténylegesen, – Királd kétszer is etap lett – ami nagyjából megfelel egy amatőr versenyen a gyorsaságik távjának. Nagyon vártam az ózdi rajtot, de bevallom őszintén, hogy amennyire vártam most legalább ugyanakkora bennem a csalódottság. Ezután erőteljesen gondolkodunk azon, hogy a Salgó Rallye-ra egyáltalán elmenjünk e? Onnan sincsenek jó emlékeink 2020-ból, úgyhogy elkezdjük magunkban szépen kiértékelni a további Rally2-es terveinket. Vannak partnereink, akik nem ezt várják tőlünk. Ózdon nagyon örültünk volna, ha valaki megtisztel minket a Szövetség, vagy a Szakág tisztviselői közül és eljön a Rally2 Bajnokság díjátadó ceremóniájára. Ezt csak a díjátadó ünnepségnek otthont adó létesítmény, a Nemzeti Filmtörténeti Élménypark intézményvezető asszonya, valamint a versenyzői összekötőnk tette meg.
Hatalmas kérdőjelek vannak bennünk, bevallom, hogy ilyen érzéseink még soha nem voltak. Az egyik szemünk sír a másik pedig nevet, mert örülünk, hogy nézők előtt versenyeztünk, jó volt a prológon szórni a salakot, elkészült az autónk, nem törtük össze, és eredményesen célba értünk. Ám a fentebb leírtak miatt nagyon szomorúak vagyunk, hiszen a nevezési díjunk nem sokkal maradt el a Rally1 Bajnokság nevezési díjától, ám gyorsaságikon megtett táv, amit teljesíthettünk, az Ózdon vetekedett egy amatőr rallysprint futam hosszával.
Rallye2.hu – Salánki Gábor
