Buris István élvezte a Kazincbarcika Rallye-t, de nem a célban ért véget a Rally2-es bemutatkozása, pedig Poczang Valérral gyönyörűen rajzolták az íveket, mindaddig amíg a Ladájuk fékje megálljt nem parancsolt az autón kívül nekik. Buris Istvánnal beszélgettünk.
Szerepeltetek már korábban a Rally2 mezőnyében?
Valér már igen, én viszont még nem. Az idei év elején indultunk először a Rally3-ban, de akkor még egy Suzukink volt. Kazincbarcikán az egyedi rajtengedélyesek géposztályában tudtunk bemutatkozni a Rally2 Bajnokságban. Ennek megfelelően csak az volt a tervünk, hogy gyűjtsük a kilométereket, célba érjünk. A Ladánk is egy friss építésű autó, ezúttal is szemben találtuk magunkat néhány gyermekbetegségével.
Például? Mi történ veletek a versenypályákon?
Például, hogy befogott a hátsó fék, emiatt az ötödik szakasz felétől füstölő fékekkel mentünk. A hatodik és a hetedik szakaszra már el sem jutottunk, nem tudtunk célba érni. Összességében egy kicsit csalódottan csomagoltunk össze, de nem adjuk fel, gyorsan megjavítottuk itthon az autót, megyünk tovább az elkezdett úton. Az ötödik szakaszig nagyon jó volt a versenyünk.
Az órával nem voltunk különösebben jóban, az időkön egyértelműen látszott, hogy a bemutatkozó versenyünket futjuk, elég sokat kaptunk a vetélytársainktól. Mondjuk ez nem nagyon foglalkoztatott, mert mi csak szerettünk volna célba érni. Ekkor még az autó remekül működött, a majdnem széria közeli motorunk tette a dolgát, éreztem, hogy nekem kell minél többet tanulnom és fejlődnöm. Ki és túlcsúszásunk nem volt, mert a féktávok elég hosszúak voltak. A rudabányai pályán az a kanyar, ahol a dzsuvás részről ráfordultunk az aszfaltra, az nekem nagyon nem ment.
Háromból háromszor sikerült egy picit lecsúsznunk az árokba, egyszer sem tudtam rendesen elfordítani a kocsit. Ezeken kívül más kalandunk nem volt, mert nem autóztunk akkora tempót, hogy kalandokba keveredjünk. A céldobogón nem gurulhattunk át, de nagyon örülünk, hogy rajthoz állhattunk a Kazincbarcika Rallye-n, mert jól éreztük magunkat, remek verseny volt, a szervezők jó munkát végeztek, és mi is rengeteget dolgoztunk azért, hogy összeálljon a futamunk költségvetése. Egy percet sem csúsztunk, jó volt az időterv, egyetlen métert sem bánunk, amit megtettünk, az utolsó Forintig megérte az árát ez a megmérettetés.
2021-ben autóztok még valahol?
Már voltunk is versenyezni, mégpedig Szabadszálláson, egy héttel Kazincbarcika után, ahol a kategóriánk második helyén értünk célba. Ott igazából csak játszani akartunk. Lesz Pécsen, emlékeim szerint december 11-én egy hegyi felfutó, azon mindenképpen szeretnék ott lenni. Ha ezek után még egyben lesz az autónk, és nem lesz komolyabb problémája, akkor a 2021-es esztendőt a Szilveszter Rallye-n terveznénk lezárni. Úgyhogy a téli szünet nálunk még jócskán várat magára.
Rallye2.hu – Salánki Gábor
Köszönjük szépen a segítséget Ábrahám Zolinak, a barátomnak, és egyben „Apámnak” Gyurinak és a szervizcsapatunknak, Hüse Zsoltinak, Szakály Márknak és Hevesi Pistinek.
Nélkületek ez nem jöhetett volna létre, köszönjük szépen fiúk!
