Így is célba kellett érni

Cseke Péter és Csikós Borbála is megvívta a maga harcát a Székesfehérvár-Veszprém Rallye-n, célba értek, boldogok voltak, és most mi is örülünk, hiszen a díjátadó ceremónia után négy nappal is sikerült meglepnünk őket. Cseke Péterrel beszélgettünk.

Az Orfű Rallye-n, márciusban láthattunk legutóbb titeket a Rally2 Bajnokságban. Azóta versenyeztetek valahol? Hogyan készültetek a Székesfehérvár-Veszprém Rallye-ra, és mik voltak az elképzeléseitek vele kapcsolatban?

Nem versenyeztünk sehol, hizlaltuk a malacperselyt az Orfű Rallye óta, hogy a Székesfehérvár-Veszprém Rallye-n legalább mehessünk. A projekt sikeres volt, így benevezhettünk arra a futamra, ami nagy kedvencünk, és a lehető legközelebb van hozzánk. Tudtuk, hogy le fogja amortizálni a karosszériát a murva, de így sem akartuk kihagyni, nagyon szerettünk volna egy jót menni rajta idén is.

A mezőny nem volt nagy, de eddig mindenki azt mondta, hogy óriási élmény volt az idei futam. Nektek hogyan alakult? Voltak nehéz pillanataitok, már egészen az elejétől kezdve.

Sajnáltuk, hogy kevesen voltunk, tudjuk, hogy a murvás versenyeken mindig alacsonyabb szokott lenni a Rally2-ben a nevezők létszáma, de az, hogy kilenc autó rajtolt el, az most mindenkit arcul csapott. Ha első helyen értünk volna be, három indulóból, akkor sem a győzelemnek örülnénk, hanem a kis létszám zavarna nagyon. Menjünk, ötvenen, hatvanan, százhatvanan, az az igazi, ha bandázunk, nevetünk, együtt örülünk egymás sikereinek. Mi ezt szeretjük. Nem mondom, hogy nem éreztük jól magunkat, vagy elvesztette az értékét a verseny, vagy az ott szerzett kupáink, vagy a pontszámunk. Egyáltalán nem. De úgy van, vagyis lett volna igazán értelme, ha a murván is sokan vagyunk. Kislődön, vasárnap kicsivel dél után kezdtük meg a versenyt, de a rajt után nem sokkal megállt az autónk, a gyorsaságin szerelni kellett a VFTS-ünket. Először a biztosítékokkal bajlódtam, de egy idő után rájöttem, hogy az akkumulátor pozitív sarujánál lehet a hiba forrása, ám a puszta kezemmel, szerszám nélkül nem volt egyszerű a javítása. Tovább tudtunk menni, de rengeteg időt vesztettünk, kiestünk a ritmusból és idegesek is voltunk. A Kislőtér szerintem ezért nem ment jól nekem. Jókor jött a szerviz, mert az Arénánál sikerült mindent helyre raknunk fejben. Hegyesd szuper volt, nagyon tetszett, jót jöttünk rajta. A rajthoz álló néhány ladás páros közt, nem voltunk sokan, de mi voltunk a legjobbak. Pedig nem mertem túl keményen nyomni a gázt, mert a szakasz felét nem ismertük, egyszer pedig arra is volt példa, hogy a köveken megúszott az autó és irányíthatatlan volt egy darabig. Ez kissé félelmetes volt, de megúsztuk. Kislődön szétszakadt a futóművünk, megálltunk, ellenőrizni kellett a kerekeket, mert azt éreztük, hogy defektünk van. Azt gondoltuk, hogy mindenki meg fog előzni. Erre akadt is példa, de igazából ez nem nagyon érdekelt akkor, mert az is kétséges volt, hogy tovább tudunk e menni? Eljutottunk a szentgáli célig, majd etapon orvosoltuk a hibát annyira, hogy be mertük vállalni az utolsó, 20 kilométeres gyorsasági szakaszt, a Kislőtéren. Erőltetni nem volt értelme semmit, mert előttünk és mögöttünk is messze volt mindenki, az eredmény éppen mindegy volt, de az nem, hogy célba érünk, vagy sem? Nem akartunk hamarabb hazaindulni, megfontoltan haladtunk, aminek meglett az értelme. Mivel ilyen kevesen voltunk, az értelemhez még jó eredmény is párosult, mert pályafutásunk talán legküzdelmesebb versenyén lettünk abszolút ötödikek, a P12-es géposztályban, valamint a Lada Kupában pedig ezüstérmesek. Ez Rally2-es karrierünk eddigi legjobb eredménye.

Jó hírem van. Negyedikek lettetek. 🙂 Vass Károlyékat és Virág Tamásékat nem értékelték a Rally2 Bajnokságban.

Tényleg! 🙂 🙂 🙂 Akkor abszolút negyedikek vagyunk?! 😀 Ez egyébként egy kicsit túlzás talán, de ehhez végig kellett érnünk a teljes versenytávon. Harcoltunk, küzdöttünk, nem csak harmadikban gurulva integettünk kifelé a szurkolóknak az ablakon. Élvezni akartuk, mentünk, ha kellett kockáztattunk, és jól éreztük magunkat. Így is be kellett osztani a kocsit, meg úgy is be kellett volna, ha 200-an vagyunk. Örülünk azért, hogy kaptunk egy rakat pontot és kupát a hétvégénk lezárásaként.

Folytatás? Indultok még idén valahol?

Átnézzük az autót, javítjuk, amit kell és ha minden jól megy, akkor Pécsen, a Mediterrán Rallye-n, szeptember közepén szeretnénk ott lenni. Ez kizárólag azon fog múlni, hogy sikerül e az anyagi dolgainkat összerakni hozzá. Rajta leszünk…

Rallye2.hu – Salánki Gábor

 

Ha tetszett a cikk kérlek oszd meg másokkal is!