Ruszó Krisztián és Geró Gabi nagyon élvezte a Kazincbarcika Rallye-t és még jobban élvezték azt, amikor hosszú idő után átgurulhattak végre egy céldobogón is. Ruszó Krisztiánnal beszélgettünk.
Az Eger Rallye nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, nagyon hamar kiálltatok. Kazincbarcikáig két hónapotok volt és a csapat segítségével rengeteget dolgoztatok a kocsitokon. Mit vártatok a versenytől?
500 métert tudtunk menni rendesen Egerben, utána megadta magát a motorunk. Még aznap megkezdtük az autó javítását, amikor hazatértünk, egyből kivettük a motort, mert tudtuk, hogy amiatt kellett kiállnunk. Nagyon sajnáltuk, de cselekednünk kellett, sok mindennek össze kellett állni ahhoz, hogy Kazincbarcikán ott lehessünk. Sokan segítettek benne, mindenkinek nagyon hálásak vagyunk. Nagyon örültünk, amikor összeraktuk az autót, és elindulhattunk a verseny helyszínére. Nagy elvárasaink nem voltak ezúttal, csak szerettünk volna jól érezni magunkat és célba érni, mert éppen tavaly Kazincbarcikán történt egy borulásunk, ami után újjá kellett építeni az autónkat, azóta pedig egyszer sem sikerült láttuk a kockás zászlót. Teljesültek a vágyaink, szerintem jól sikerült a verseny.
Ami a salakpályás prológgal kezdődött. Milyen volt belülről, mi történt veletek a két nap során?
Mi nagyon örültünk a salaknak, szeretjük, és ahogy látjuk a nézők is kedvelik, bőven volt rá érdeklődés. Mindig ad egy kis plusz motivációt az, ha ennyi néző előtt autózhatunk és ez a plusz most is megvolt. Tök jól sikerült, a jótékonysági tombolára felajánlott ülésünk is gazdára talált, és volt még egy kis vendégünk, egy focista legény, aki hozzánk hasonlóan imádta a prológot.
A vasárnapi pályák nagyon tetszettek, pedig Sajókazát nem igazán kedveltem. Eddig. Lehet ez azért volt, mert korábban nem mentem rajta, nem is éreztem rá, hogy hogy kell menni a rendkívül csúszós aszfalton. A rajt előtt olyan semmilyen pályának tartottam, de a végére nagyon megtetszett. A három szakasz közül nálunk a Felsőkelecsény-Szuha gyorsasági vitte a prímet, az tetszett a legjobban. Az első kör arról szólt nekünk, és elsősorban nekem, hogy tudjak újra gyorsan menni, megtaláljam a ritmust, mert idén eddig nem tudtunk túl sokat versenytempóban közlekedni. Tesztelni sem volt lehetőségünk, mert ismét az utolsó héten lettünk kész a kocsival. Akkortól, amikortól sikerült ráérezni a féktávokra, onnantól kezdve elkezdtünk bizakodni, hogy jó úton járunk, és vissza fogunk apránként térni önmagunkhoz.
A verseny szuper volt, a rendezők újra kitettek magukért. Necces helyzetünk, kalandunk nem volt, biztonsággal sikerült eljutnunk a célba. A hőség minket is megdolgozott, nagyon koncentrálnunk kellett az elsőtől az utolsó méterig, de ezzel sem volt gond, bár a nap végére elfáradtunk, karc és műszaki hiba mentesen sikerült teljesíteni az összes versenykilométert. Reméljük, hogy 2023-ban is lesz egy ennyire jó verseny itthon, a közelünkben.
Hová készültök legközelebb?
A Székesfehérvár-Veszprém Rallye nekünk kimarad, más elfoglaltságunk lesz az időpontjában. Móron szerettünk volna menni, nagyon szurkoltunk Lakatos Robiéknak, hogy összeálljon minden a versenyhez, de így valószínűleg a hosszú szünetet egy Rally3-as, vagy egy sprintversennyel fogjuk megtörni a szeptemberi Pécs Rallye előtt.
Rallye2.hu – Salánki Gábor
Köszönjük a Partnereinknek, a fiúknak, a csapatnak és mindenkinek, aki kivette abból a részét, és segített abban, hogy a Kazincbarcika Rallye-n ott tudjunk lenni.
