Deli László és Losonczi Csaba autója szenzációs formában volt a Kazincbarcika Rallye-n, de Lacinak akadt gondja bőven a meleggel. Ennek ellenére, amikor kellett, akkor megrázta magát és a P12-es géposztály, valamint a Lada Kupa 9. helyén terelte a célba a Ladáját. Deli Lászlóval beszélgettünk.
Az Eger Rallye céldobogóján átgurultatok, de nem voltatok teljesen elégedettek, többet vártatok Kazincbarcikától. Mi volt az elképzelésetek az évad harmadik futamán?
Tényleg többet vártunk, mint az előző versenytől, főleg technikai szempontból, így Borsodban leginkább egy eseménymentes futamra számítottunk. Utólag elmondhatom, hogy ez 90%-ban össze is jött, egyetlen, a rajt előtt felfedezett és orvosolt meglepetéstől eltekintve remek volt az autónk. Nem is mi lettünk volna, ha simán megy minden. 🙂 Eger után a motort szét kellett szedni, voltak benne kopott alkatrészek, ezért nem ment úgy az autó Egerben, ahogy vártuk. Került bele egy új Havassy vezérműtengely, ettől teljesen megváltozott a motor karakterisztikája, föntebb megy, de jobban forog, összességében jobban megy, csak meg kell tanulni még a használatát.
Sikerült elsajátítani a Kazincbarcika Rallye során? Milyen volt a verseny?
Ismerkedtünk az autóval, már a prológon is éreztük, hogy fantasztikus a kocsi, a verseny jó volt, a meleg pedig pokoli. A motort szerdán a forróságban programoztuk fel, valamiért mégsem hozta a várt értékeket. Kálmán Tomi (látatlanban, telefonon történő) tanácsát elfogadva, az instrukciói alapján bevállaltam, hogy Higany belenyúljon a motor vezérlésébe a programozás után. Jó döntés volt, sokat javult tőle a kocsi, amit ezúton is köszönünk mindkettőjüknek! Nekem nagyon nem barátom a hőség, nem szeretem, otthon és a kocsiban is folyamatosan használom a klímát, amikor csak lehet 😊 . Egyszer a pályabejáráson lefotóztam a hőmérőt, ami 39,5 Celsius fokot mutatott. A Ladánk is küzdött sajnos következő napon a meleggel. Az etapokon és a gyorsaságikon tökéletes volt a vízhőfok, de a rajtvárakozókban rendre ijesztően megemelkedett a hőmérséklete, a második körtől szinte mindig100 ill. 105 fokot mutatott a hőmérő, összeszorított fogakkal rajtoltunk el, izgultunk nagyon, hogy nehogy valami baja legyen a kocsinak. Rákapcsoltuk a fűtést, így amikor a pokolian meleg kocsiba még be is fűtöttünk az menetrendszerűen meg is hozta az igazi drámát. Sajókaza tavaly is mumus volt, de akkor a harmadik körre már kezdtem eltalálni, tudtunk rajta valamennyit javítani, de idén egy másodpercet sem.
Az egyik kanyarban az árokba kicsit belógott a hátulja, de az sem jelentett többet 2-3 mp-nél. Hol maradt a többi? Nem értjük. A belső videókon egyáltalán nem tűnik botozásnak az, amit csináltunk. A második, felsőkelecsényi szakasz nekünk Buksiék borulása miatt etap lett, kaptunk rá egy lehetetlen átlagidőt, amitől később jó fél perccel jobbat mentünk, pont nekünk ment a visszaszámlálás a rajtban, amikor szóltak, hogy állj. A harmadik szakasz már egész jó volt, éreztem, rendben volt a hangulatunk, nem sokat adott nekünk az élmezőny. Sajókazát a második nekifutás után inkább elengedtem, mert nem sikerült igazán javítani. Fesőkelecsényen volt a rudabányai körforgalomnál egy elfékezésünk és a szuhogyi célnál a felhordáson adtunk egy puszit a szalagkorlátnak a kocsi hátuljával. Imolán már olyan szinten melegünk volt a beöltözés és a fűtés miatt, – főleg amíg a napon a rajtra várakoztunk – hogy Csabi rám szólt, hogy ha nem érzem jól magam, akkor álljak félre! Ittam még gyorsan és valamennyire összeszedtem magam, így folytattuk. Ebből a szakaszból volt meg nekem a legtöbb tavalyról a fejemben, az első körben talán emiatt mentük itt a legjobbat a többiekhez képest.
A harmadik körre megbeszéltük, hogy az autózást élvezzük, de a meleget nagyon nem, előttünk mögöttünk senki nem volt közel s távol, ennek fényében megegyeztünk, hogy próbáljuk megtartani az addigi pozíciónkat, eredményeinket, csak biztonsággal érjünk célba, ami biztosan megváltás lesz. Ez végülis sikerült. Esemény nem történt már ezután, ha nagyon hajtunk, talán lehetett volna még előrébb lépni, de nem volt hiányérzetünk, örültünk, hogy célba értünk (annak annyira nem, hogy a karosszériásnak csináltam egy kis munkát). A szervezés tetszett, a prológon, a lelátókon szurkoló sok nézőtől nagyon jó hangulata volt a salakpályás köreinknek.
Ui.: Ugyanitt jobb hátsó lámpát keresünk! 😉
Folytatás?
Ózd Rallye és pont. 🙂 A murvás Székesfehérvár-Veszprém Rallye-ra nem is készültünk, a Vértes és a Pécs Rallye nem fér bele sajnos a költségvetésünkbe, így marad számunkra a Rally2 Bajnokság egyetlen még hozzánk közelebb eső versenye, az októberi ózdi évadzáró futam.
Rallye2.hu – Salánki Gábor
