Ifj. Fogarasi Attila és Májer Dávid alig várta már, hogy a Salgó Rallye-n élesben is kipróbálhassa a megújult Hondáját, de egy borulás, valamint a zűrzavaros körülmények valóságos rémálommá tették nekik az évadnyitó versenyt, így a pályák helyett most a műhelyben kell nagyot hajráznia a párosnak. Ifj. Fogarasi Attilával beszélgettünk.
Hogyan tudtatok felkészülni a Rally2-es visszatérésre?
Sokat dolgoztunk télen az autónkon, majd durván másfél hónappal a rajt előtt részt vettünk egy kis teszten, ahol minden tökéletesen működött.
Nógrádban nem várt eseménnyel zárult a versenyetek. Mi történt veletek a negyedik, kazári szakaszig?
Már a megérkezésünk előtt is sejthető volt, hogy egy kihívásokkal teli, esős hétvégére számíthatunk, ennek megfelelően az égi áldásból jókora adagot kaptunk a nyakunkba már a pályabejáráson is. A szombati rajtceremónián óriási élmény volt a sok ember előtt a rajtdobogón állni, bár tagadhatatlan, hogy ez még szebb emlék lenne, ha a célban is megtörtént volna. Két etappá nyilvánított gyorsaságival kezdtük meg az évet, ami nem adott túlzottan jó színezetet a futamnak. A második szakaszon egy fél kört tudtunk versenytempóban autózni, mert utána Várnai Dávidék balesete miatt leintettek minket. Kb. fél órát várakoztunk az erdőben, miközben a mezőny többi tagja már elment a következő szakaszra. A stopba végül akkor értünk le, mikor mar a következő gyors rajtjában kellett volna lennünk. Semmi nem úgy történt, ahogy kellett volna, hatalmas volt később is a felfordulás. A harmadik gyorsaságin érkezési sorrendben engedtek minket elrajtolni. A körgyorsaságin sikerült megütni a jobb első kereket, Ennek köszönhetően jobb elől közepes, bal elől puha, hátul pedig intermedia gumikkal rajtoltunk. A mátrai pályán a balosokban emiatt eléggé orrtolós volt a kocsi, de ezt leszámítva nem volt rossz a produkciónk, abszolút harmadik időt gyűjtöttük be. Gondoltuk, hogy a kör végén minden és mindenki rendeződik, de a gyűjtőben nem raktak minket vissza az eredeti rajthelyünkre.
Mindössze egy fél szakaszt autóztatok versenytempóban.
A második félidő nem hozott szerencsét nekünk. Kazáron, a rajt után bő két kilométerrel, a sáros aszfalton élúszott az autó, és becsúsztunk az árokba. Nagyot nem estünk, csak nem volt mozgásterünk. A betonárok rögtön megfogott és tetőre fordultunk. Hogy ez ne legyen elég, a lassítás ellenére még bele is csúsztak az autó oldalába.
A fotókon nem mutat jól a kocsitok. Nagy az anyagi kár?
Inkább csak látványos, szerencsére a motor, a váltó és a lengescsillapito nem sérült. A csonkallvany és a lengőkar törött. A kasztnismunka ad inkább okot az aggodalomra, az elég sok lesz a Hondánkon. A bal oldalán kívül szinte mindenütt megsérült a kocsi.
Miskolcra el tudtok jönni szerinted?
A verseny után kedden már teljesen szétszedtük a Civic-et, nekiláttunk a javításnak, nem lacafacázunk egy percet sem. Az a terv, hogy elindulunk a Miskolc Rallye-n. Meglátjuk, hogy mikorra sikerül végeznünk a munkákkal, de ez most nem csak rajtunk múlik. Az biztos, hogy mi mindent megteszünk azért, hogy ott lehessünk a következő forduló rajtjánál, ahol reméljük, hogy mindenki egy kicsit összeszedettebben teszi majd a dolgát, mint Salgótarjánban, mi pedig a célban ünnepelhetjük meg a verseny végét.
Rallye2.hu – Salánki Gábor
Hálásan köszönöm a rengeteg jó kívánságot és érdeklődést, amit a szurkolóktól, ismerősöktől kaptunk.
Köszönöm a nézőknek és a Rescuenak, hogy segítettek az autót talpra állítani.
