Bucsi Józsi és Kiss Peti nagyon bízott abban, hogy két fiaskó után, a Baranya Kupán végre nekik is kijön a lépés, nem hagyja cserben őket a Lada VFTS-ük és a komlói városháza előtt ünnepelhetik meg a mecseki futam végét. Sajnos ez nem sikerült, de a legutóbbi kiesésnek annyi haszna mindenképpen volt, hogy Józsi belátta, hogy, ha át akarnak gurulni a céldobogón, akkor bizony fejleszteni kell a kocsin. Emiatt eléggé kétségessé vált az idei évük folytatása, de Salgótarjánban, egy Peugeot-ban mindenképpen találkozhatunk majd Józsival, aki a Salgó Rallye-n a volán helyett a tollat és a füzetet fogja a kezében forgatni. Bucsi Józseffel beszélgettünk.
Sem a Miskolc, sem a Székesfehérvár Rallye nem úgy sikerült, ahogyan azt szerettétek volna. Keményen dolgoztatok a szünetben, és ezek után Komlón, a rajt előtt úgy gondoltad, hogy összeállt az autótok. Mit tettetek ezért, hogy alakult a felkészülésetek?
Tényleg úgy éreztem, hogy minden rendben van, mert a próbák után kedvezőek voltak a tapasztalataink. Másik végáttételt szereltünk be, összeraktunk egy új sperdiffit, tök jó volt az autónk. Rendesen forgott, húzott fölfelé, jött, ment, dudált, villogott, kanyarodott, megállt, mindent úgy csinált, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Nyugodtan utaztunk el a Baranya Kupára.
Ehhez képest a technika ördöge ismét borsot tört az orrotok alá…
Pedig sokáig ugyanolyan problémamentes volt a Ladánk a gyorsaságikon is, mint amikor a verseny előtt kipróbáltuk. Amilyen korábban volt a kocsink, ahhoz képest egészen meggyőző volt Komlón. Nem kellett annyit húzatni, pörgetni, Hetvehelyen egészen jól beletaláltunk a sima jobb, sima bal kombinációkba, de a többi is szépen kiadta. Kezdtük a bajokat elfelejteni és élveztük a versenyzést. Ha kibírta volna a finisig az autó, akármi lehetett volna a vége. Ám egyszer, váratlanul újra jelentkezett az a rángatózás a motorban, amivel már találkoztunk korábban, csak az okára igazából nem sikerült rájönnünk. A Baranya Kupa vége a hetedik szakasz rajtjában jött el nekünk, amikor az új differenciálmű lefogazott. Ez pecsételte meg végérvényesen a sorsunkat. Előtte slick gumikkal mentünk az esőben, az is nagyon kalandos volt, elég látványos videók születtek kívülről, belülről egyaránt a csúszkálásainkról. Szerettünk volna jót autózni és jól érezni magunkat Komlón, de ez nem jött össze maradéktalanul. Úgy látszik, hogy nincs mese, meg kell vásárolni, és be kell szerelni az erősebb, tényleg oda való diffit, ahhoz, hogy gondok nélkül célba érhessünk.
Nem vagy túl lelkes. Hogyan tovább?
Szerintem majdnem biztosan befejeztük ezzel a 2019-es évet, mert nem fogunk pár hét alatt a Salgó Rallye-ra egy újabb differenciálművet összedobni, és egy jobb vásárlására és beszerelésére sem hinném, hogy elegendő a rendelkezésünkre álló idő. A Mecsek Rallye-ra még nem mondom most ki visszavonhatatlanul a nemet, egyelőre kérdéses a sorsa. Salgótarjánban azonban mindenképpen ott leszek, mert Bartha Nándi barátomnak nem lesz navigátora és én leszek nála a beugrós. Egyelőre ennyi, de nagyon szeretném mihamarabb gatyába rázni az autónkat, mert szükségünk van a sok-sok versenykilométerre ahhoz, hogy az eredménylistán megközelíthessük az előttünk igencsak húzós tempóban száguldozó vetélytársainkat.
Rallye2.hu – Salánki Gábor
