Rabolni megyünk Salgótarjánba

Papp Arnie és Béres „Unicum” Attila a Baranya Kupán ismerkedett meg ám úgy néz ki, hogy hamar egymásra találtak, mert Vasason és Mecsekpölöskén is a P12 második helyét szerezték meg, és az összetettben is ott voltak két szakasz után a Top10-ben. Csak sajnos a technika ördöge nem szívlelte, hogy ilyen jól megy az újdonsült párosnak, ezért a harmadik szakaszon kibabrált velük, újra a motor dobta be a törölközőt a zöld Zsiguliban. Arniék nem tétlenkednek, az autó már alig várja, hogy visszakapja a szívét, dolgoznak rajta ezerrel, miközben a srácok is tűkön ülnek, mert Salgótarjánban nem csak a maguk versenyére kell koncentrálniuk, hanem fair play módon a csapattársaikat is segíteni szeretnék a bajnoki csatában. Papp Arnieval beszélgettünk.

A Veszprém Rallye-n megállt a motorotok, amit a Baranya Kupáig rendbe kellett szedni. Nagy munka volt?

Miután hazaértünk Veszprémből két napra rá már működőképes volt az autónk, a főtengely végi szíjtárcsát kellett megjavítanunk, ami nem volt egy eget verő mutatvány. A váltónk áttételeit módosítottuk még mielőtt elindultunk volna Komlóra. Igyekeztünk alkalmazkodni a pályákhoz, azt szerettük volna, hogy nagyobb legyen az autónk végsebessége. Ezen felül csak tesztjelleggel végeztünk el apróbb módosításokat, amik szerintem tök jól bejöttek. A Baranya Kupa hivatalos tesztjén is részt vettünk, felidéztünk régi szép emlékeket, téli gumival csapattunk a bakonyai gyorsaságin. Az autónk remekül működött, tanultam a kézifék használatát, végre ugyanolyan jó érzés volt a Lada kit-car-al autózni, mint március végén, az Eger Rallye-n. Részt vettem a verseny előtti jótékonysági autóztatáson, de az én emberem sajnos betegség miatt nem tudott eljönni, így a megbeszélt tesztkört egy későbbi időpontban fogjuk megfutni. Élveztük a próbaköröket, ismerkedtünk, barátkoztunk az új navigátorommal Béres „Unicum” Attilával. A harkányi segédemmel azért is indult különlegesen a kapcsolatunk, mert ő már egy rendkívül tapasztalt mitfárer, de Ladában eddig még soha nem navigált. Nagyon sokat segített nekem a versenyen, rettentően jó a helyismerete a környéken. Már a rajt előtt is sok mindent átbeszéltünk, azt is, hogy hogyan kéne felépítenünk a versenyt.

Az kétségtelen, hogy egy vérprofi navigátorral sikerült összebútoroznod. Milyen volt a verseny?

A kezdetektől tartottuk magunkat az elképzeléseinkhez, miközben az első gyorsasági szakaszainkat arra szántuk, hogy megismerkedjünk egymással, hiszen Unicum először diktálta nekem az itinert. Nekem a pályák is újak voltak, soha nem álltam még rajthoz a Baranya Kupán. Nem akartunk kockáztatni, ezért mindent egy kicsit lentebb írtunk.

Értem már akkor, hogy miért negyedikben rongyoltatok át egy lassítón. Ha rendesen írod, az legalább ötödikes. Igaz? 😀

🙂 Sokat gondolkoztunk rajta, hogy harmadikban, vagy negyedikben fussunk neki, aztán olyan Eger Rallye-san szűkre vettem a figurát. Ott nem adta ki, megütöttük a futóművet, most átfért nagyjából. Nagyjából, mert most is lebontottuk részben gumirakást, csak ezúttal nem teherautó gumikból épült a lassító. Ez volt a szerencsénk. De nem zavart az eset, mert teljesen kísérleti köröket futottunk, az volt a cél, hogy összeszokjunk, én pedig visszanyerjem az önbizalmam, mert az egri és a miskolci fiaskót még most is itt cipelem a hátamon. Sajnos továbbra is elég döcögős ez a szezon. Nem tudom, hogy van e rajtam kívül valaki a mezőnyben, akinek az öt futamból négyen „sikerült” kiesnie az idei évben. Ez egy nem túl jó arány, de ez sem tántorít el minket a folytatástól, Salgótarjánban újra támadunk. Hetvehelyen ért utol minket a végzet, egy műszaki hiba miatt kellett félrehúzódnunk a Baranya Kupán. Nem volt elég olaj a motorban, ezért csapágyas lett az erőforrás.

Azt mondtad, hogy Salgótarjánban támadtok. Ott folytatjátok a kísérletezést?

Igen. A napokban megkapjuk a motort, amit szeretnénk visszaszerelni az autónkba. Próbálkozunk minimális fejlesztéseket eszközölni, hogy hátha találunk még néhány tizedmásodpercet valahol. Utoljára éppen a 2018-as Salgó Rallye-n sikerült kupákat szereznem, remélem, hogy csaknem egy év elteltével sikerül lezárnunk az eddigi pechszériát és Nógrádban, a futam végén újra dobogóra állhatunk, legalább a P12-es géposztályban. Egyfelől ezért fogunk sietni. Másfelől viszont azért, mert segíteni szeretnénk a kategória és csapattársainkat, Baksai Laciékat, mert ők a géposztály éves elsőségéért harcolnak. Ha az ellenfeleik és Laciék közé be tudnánk férkőzni, akkor bizony pontokat rabolhatnánk az üldözőktől, ami a Laciék malmára hajthatná a vizet. Előttünk rajtolnak majd, mindenféle szerszámunk és néhány alkatrészünk is lesz a kocsiban, hogy bármiben segíthessük őket, ha kilóg a lóláb. Amolyan vízhordólány szerepkör lesz ezúttal a miénk. Leginkább a pontrablásért fogjuk nyomni a gázt, no és természetesen azért, hogy eredményesen és végre a célban zárhassuk az évad utolsó előtti futamát.

Rallye2.hu – Salánki Gábor

Ha tetszett a cikk kérlek oszd meg másokkal is!