Szetei Norbert és Kalapács Zsolt az első kör végén nem igazán volt felvillanyozva, de mégis jókedvűen tértek haza a Kazincbarcika Rallye-ról. Szetei Norberttel beszélgettünk.
Egerben kezdtétek meg az évet a Rally2 Bajnokságban, ahol sikeresen célba is értetek. Mit terveztetek a Kazincbarcika Rallye-ra?
Új az autó, új a csapat, a PSZA Motorsporthoz igazoltunk, ezért én azt gondolom, hogy a 2022-es évünk az ismerkedésről szól és fog szólni, miközben a srácok ránk állítják az autót. A csapat korrekt, úgy látjuk, hogy jól tudunk együtt dolgozni Árpiékkal. Kazincbarcikára úgy érkeztünk meg, hogy nem voltam tavaly ezen a versenyen, ezeken a pályákon kb. 8 éve mentem utoljára a Historic Bajnokság mezőnyében. Akkor is ellentétes irányban és nem voltak így felújítva az utak, mint manapság, ezért gyakorlatilag új volt nekünk az egész verseny.
A salakpályán kezdtétek meg szombaton délután a szereplést. Mi történt veletek a salakon és az azt követő kilenc gyorsaságin?
Gondoltuk, hogy ez egy kifejezetten gyilkos verseny lesz és a 35-38 Celsius fokos hőség az ígéreteknek megfelelően, meg is érkezett, nem kellett csalódnunk. Embert és gépet próbáló futamra készültünk, és tudtam, hogy Zsoltira is oda kell majd figyelnem, hiszen egy héttel korábban ott volt, a Mecsek Rallye-n, ahol két gyorsasági után rosszul lett. Aggódtam miatta egy kicsit, szurkoltam, hogy minden rendben legyen. Szerencsére nem volt gond, szuperül bírta a pokoli körülményeket is. A prológon kezdésként a nyolcadik helyet szereztük meg, slickekkel mentünk, mivel a csapat is ezt tanácsolta. Bevallom, hogy nem szeretem a salakos prológokat, de ez most nagyon jól sikerült. Ezen meglepődtünk, kiváló eredménynek tartjuk, főleg egy elsőkerék hajtású autóval, hiszen a salak inkább a hátsókerekesek otthona. Másnap rengeteg jeges vízzel készültünk rá a várható nehézségekre, de vittünk magunkkal vizes törölközőket is, amikkel hűsíteni tudtuk egy kicsit magunkat a kánikulában. Meglepődtem reggel a sajókazai pályán, mert a hírhedt fehér aszfalton úgy csúszott az autónk, hogy azon gondolkodtam, hogy mit rontottam el? Használt gumikkal mentünk, újakra sajnos nem futotta, de a legjobb kombinációban, 5-ösök és 7-esek kerültek fel a Citroenünkre.
Az eséseket, keléseket látva, valamint a versenyzőtársakkal folytatott beszélgetésekből hamar kiderült, hogy nem csak mi küzdöttünk ezzel a problémával. Az aszfalttal lehetet valami, mert utána jobb lett, jobban tapadt, de nem tudtam hová tenni, hogy mi történik, mitől lett jobb később. A szuhogyi szakaszon elég jól leszaladtunk, élveztük a murvás részt. Féltem a dobálóstól, hogy szétveri az autónkat, de sikerült ott is jót autózni. A harmadik szakasz előtt, etapon megálltunk beöltözni, az első kör utolsó szakaszára, de az autóból gyakorlatilag eltűnt az összes áram. Ekkor kezdett el szórakozni a kocsi, de ekkor még sikerült a C2-est Zsoltinak betolnia. Az első kör utolsó gyorsaságiját is teljesítettük, ami után eljutottunk a gyűjtőbe. Ott leállítottam az autót, de többé nem akart életre kelni semmi pénzért sem. Olyan szinten nem volt áram, mintha lehúztuk volna az akkumulátor saruját. Kitoltuk a gyűjtőből a Citroent, 500 méterre volt a szerviz, elkezdtem vele játszani, aztán valahonnan visszatért az élet a kocsiba, újra sikerült betolni, késéssel ugyan, de beértünk a szervizbe. Berongyoltunk a helyünkre, ám ekkor már volt kb. 4 perc késésünk. A fiúk akkumulátort cseréltek, – szereztek egyet, mert nem volt náluk – az adta fel a küzdelmet, de olyan szinten, hogy kis híján felrobbant.
Az okát nem sikerült kideríteni, de az akkumulátor és néhány kábel cseréjével megoldották a dolgot. Sajnos kifelé is késtünk, így sorban szedegettük össze a plusz 10 másodperceket, amelyekből a végére 1 perc 20 másodperc büntetésünk jött össze. Innentől kezdve tét nem sok maradt, úgy voltunk vele, hogy autózzunk egy jóízűt, és ez az utolsó körre sikerült is, a nézőket is megörvendeztettük, ami egy első kerekes autóval nem feltétlenül egyszerű, de húzgáltam jó sokat a kéziféket, ha kellett, ha nem, jó pár forduló kiadta rendesen. A célba a 6-os kategória hatodik helyén értünk, a 80 másodperc azért erősen rányomta a bélyegét a szereplésünkben egy ennyire nívós mezőnyben. Először kicsit elment a kedvünk, de később örömmel róttuk a kilométereket, pedig a Kazincbarcika Rallye egy nagyon kemény verseny volt.
A Folytatásról mit tudsz? Hol indultok legközelebb?
A Székesfehérvár-Veszprém Rallye-t kihagyjuk, mert gumink sincs rá és az autót is sajnálnám rávinni a murvára. Még egy bérautót is, nemhogy a sajátunkat. A Vértes Rallye-ról hallani ilyen-olyan pletykákat, híreket, legfrissebb információim szerint lesz verseny Móron és környékén, és miután hazai verseny, arra nagyon készülnénk, szinte kötelező. Idén jó lenne menni még egyet a mecseki pályákon, erre szeptember közepén lesz lehetőségünk a Pécs Rallye-n, annak még össze kell raknunk a költségvetését, de szinte egészen biztosan találkozunk még 2021-ben, a Rally2 Bajnokság mezőnyében.
Rallye2.hu – Salánki Gábor
Köszönjük a PSZA Motorsport csapatának a kitűnő munkát, köszönöm Kalapács Zsoltinak, hogy velem tartott, nagyon hálásak vagyunk mindenkinek, aki bármiben is segített nekünk!
