Ekkora mázlink nem lesz még egyszer

Géringer Zolika és Andráskó Pisti igencsak nagy adag kakiba léphetet 2019 elején, mert amellett, hogy okosan kihasználtak minden olyan alkalmat, amikor leesett az eső, és lefaraghattak valamennyit az öreg Hondájuk technikai hátrányából, még – ahogy Zolika mondja – ordas nagy szerencséjük volt, többször is. Ezek kombinációja hozta el nekik végül az évad végére a P12-es géposztály elsőségét, valamint az összetett értékelés ötödik pozícióját. Géringer Zolikával elemeztük az elmúlt évet, de természetesen a 2020-as terveiről is kifaggattuk.

A tavalyi volt az első csaknem teljes évetek a Rallye2 Bajnokságban, és mit ne mondjak, szépen letettétek a névjegyeteket. Ez volt a terv 2019 elején?

Az elsődleges elképzelésünk az volt, hogy felmérjük az erőviszonyokat és megpróbáljuk bekategorizálni magunkat, fogalmunk sem volt arról, hogy hová vagyunk jók a mezőnyben. Nem tudtuk, hogy mit tudhat a Rallye2-ben a kocsink, és a saját tudásunkról sem tudtuk eldönteni, hogy mire lehet elég. Azt reméltük, hogy az összetettben, a Top10-be beférhetünk, de annak a második felére saccoltuk a magunkat. Ez bejött. A P12-es kategóriában az első ötbe vártuk magunkat. Csak titkon reménykedtünk egy év végi dobogós helyezésben, ám miután megláttuk az Eger Rallye nevezési listáját azonnal elvetettük ezt a dolgot, bőven megelégedtünk volna, ha az eredeti célkitűzéseink megvalósulnak.

Miskolcon váratlanul nagyot villantottatok. Mire emlékszel vissza 2019-ből?

Mindent egybevetve szép eredményt értünk el tavaly, maximálisan elégedettek lehetünk, de vannak dolgok, amiket már másképpen csinálnék. Az Eger Rallye, parádsasvári szakaszára megpróbálnék tempósabb itinert feldiktálni és bátrabban lejönni a már-már murvába hajló minőségű aszfalton. Miskolcon a pályafutásunk első abszolút futamgyőzelmét szereztük meg, ott semmin nem változtatnék. Erre a versenyre amíg élünk, emlékezni fogunk. Székesfehérváron nem tudom, hogy mit változtatnék, mert összességében nem éreztem rossznak, mégsem jöttek a várt eredmények, az a futam egy igazi kakukktojás nekünk. A Baranya Kupa jó volt, úgy, ahogy volt, kategóriát nyertünk és az összetettben is dobogóra álltunk. Pont, mint Salgótarjánban, ahol nekünk szerencsénk, az ellenfeleinknek pedig hatalmas balszerencséje volt egy felhőszakadás miatt. Ezt az eredményt nem mi szereztük meg, hanem az ellenfeleinktől vették el az égiek. A verseny végén oda is mentünk hozzájuk, hogy kezet rázzunk velük, és gratuláljunk nekik. Megérdemelték az elismerést. A Mecsek Rallye-n nem voltam elég figyelmes, defektet kaptunk. Határ Attilával nagyon jóban vagyok, sokat beszélgetünk a versenyeken kívül is és ő mondta, hogy rendkívül őt meglepte az, hogy a Rallye2-es mezőny kétharmada defektet kapott Pécsváradon, mert ő simán beíratta az itinerébe a veszélyes betontuskót. Ebből is kiderült, hogy nem voltam elég körültekintő a pályabejáráson. Ezen biztosan változtatnék. Megtanultam, hogy először végig kell menni a tréningen hússzal, minden gyanús helyen meg kell állni, szét kell nézni, hogy nagyobb tempót és kockázatot vállalhassunk élesben, a jobb eredményért. Rá kell szánni a hibátlan pályafelírásra az időt. Azt az időt, ami sajnos nekünk nincs túl sok.

Mivel telik a téli szünet?

Örömmel és vidámsággal, mert nagyon boldogok vagyunk még mindig, hogy sikerült a 2019-es szezon végén a P12-es géposztály élén zárnunk. Ettől ugyan nem lett olcsóbb a kenyér a boltban, de számunkra óriási dolog, hogy ezt elértük. Nagyjából egy hét után lecsillapodott a kezdeti hurrá hangulat és visszatért az életünk a normál kerékvágásba. Az a furcsa ilyenkor a télen, hogy amíg tart a bajnokság, addig mindig van mit várni, van mire készülni. Ilyenkor nincs. Dolgozunk, éljük a dolgos hétköznapokat, olykor-olykor a műhelybe is benézünk, hogy szögeljük egy kicsit a vasat.

Mik a tervek a 2020-as esztendőre?

Jó kérdés. Ha a pályabejárási módszerünkön tudnánk változtatni, értsd úgy, hogy több időt tudnánk ráfordítani, pontosabb itinert írhatnánk, az lehetne talán a gyorsulásunk záloga. Nagy változtatások nem lesznek, csak apróságokat tervezünk módosítani az autónkon. Van néhány olyan alkatrészünk, amit eddig nem építettünk be, ezeket tesztjelleggel szeretnénk kipróbálni, aztán ha jól működnek, akkor maradnak.

Mi lesz a címvédéssel?

Arra nem készülünk. Szerintem ép ésszel gondolkodva, ebben a formában lehetetlen küldetésnek tűnne. Sokkal komolyabb autók vannak a mezőnyben, mint a miénk, ügyesek a srácok is, nekünk pedig ordas nagy szerencsénk volt 2019-ben. Nem is egyszer. Enélkül aligha készülhetnénk most a bajnoki trófea átvételére. Andráskó Pisti barátom sajnos kiszáll mellőlem, nem tud velem jönni az idei évben, hálás vagyok neki az eddigiekért. Keresem az utódját, van jelöltem, de nem lesz könnyű dolgom az évad kezdetéig, mert kevés a szabad és jó navigátor. Szeretnék versenyezni, az aszfaltos versenyeken kivétel nélkül ott akarok lenni a mezőnyben. Az a baj, hogy a Rallye2 Bajnokság idei rajtjáig már csak két és fél hónap van hátra, de teljesen biztos dolgokról szerintem csak az Eger Rallye rajtdobogóján tudok majd beszélni. Addigra igyekszek mindent tökéletesen összerakni, hogy a mártai pályákon ismét csúcsformában támadhassunk.

Rallye2.hu – Salánki Gábor

Ha tetszett a cikk kérlek oszd meg másokkal is!