Ez volt nekünk megírva Kazincbarcikára 

Sokat akart Sajókazán Fekete Gyula, aminek egy piruett és tetemes időveszteség lett az eredménye, de a Kazincbarcika Rallye végére Oláh Robival hatalmasat autózva, fél percet faragtak a hátrányukból. Azzal inkább ne törődjünk, hogy mi lett volna, ha… Fekete Gyulával beszélgettünk.

Az Eger Rallye-ról futamgyőztesként tértetek haza, ami egy szenzációs, sokak számára talán meglepő eredmény is volt. Ezek után mi volt a tervetek a Kazincbarcika Rallye-ra?

Mi úgy szerettük volna folytatni a versenyzést Kazincbarcikán, ahogy Egerben abbahagytuk, de a két futam közt eltelt két hónapban nem ültünk a versenyautóban. Az utolsó, siroki gyorsasági emlékeit és tempóját megpróbáltam már vasárnap reggel átültetni Sajókazára.

Ez alaposan megbosszulta magát.

Valószínűleg fejben át kellett volna értékelnem, hogy ez nem ugyanaz a körülmény, mint ami Egerben volt. Amikor történik velünk valamilyen grízes helyzet, olyankor azt szoktam csinálni, hogy utána mindig visszanézem a videót róla, lassítom, gyorsítom, hanggal és anélkül is, alaposan kielemzem az esetet. Itt most nem kellet komolyabb időt ráfordítani, egyértelmű volt az első pillanattól kezdve, könnyű volt levonni a konzekvenciát. Sok volt a tempó ehhez a tapadáshoz, és még ráadásul volt egy pici hupli a kanyarban, amit az utcai autó nem is mutatott meg. Ennyire nem kellett volna sietni, ez nagy butaság volt a részemről. Ha egy picit megfékezem a kocsit, akkor az ominózus kanyarban ott hagyunk legfeljebb három, vagy esetleg négy tizedmásodpercet. Így sokkal több lett a veszteség, kár volt érte, de legalább szerencsésen jöttünk ki a helyzetből, hiszen versenyben maradtunk. A sors adott egy kicsi esélyt a folytatásra, nekünk ez volt megírva Kazincbarcikán, jó, hogy valahogy sikerült összeszednünk az autót.

Mégpedig olyan szépen, hogy rohamtempóban elkezdtetek felkapaszkodni, és a végén még a Top5-be is befértetek. A 6-os géposztályban nyertetek, az 5-iktől a 9-ik szakaszig az összes gyorsaságit megnyertétek az abszolútban. Mi történt veletek a hátra lévő szakaszokon?

Én a magam részéről el voltam kenődve, leginkább Robit sajnáltam, mert az első gyorsaságin megpecsételtem a versenyünk sorsát. Az üldözött pozícióból üldözők lettünk, a Sajókaza végén célba ért 44 páros között a 42. pozíciót foglaltuk el. Sok időnk nem volt átbeszélni a dolgokat, rövid volt az etap, hamar Felsőkelecsénybe értünk. Az autót körbenéztük, megvolt mind a 4 kerék, bár a bal hátulja baromi instabil volt. Ezt, illetve a lábremegést belekalkulálva egy biztonságit akartunk menni. Utána kicsit több időnk volt, át tudtuk venni a történteket, megállapítottuk, hogy nincs nagy baj, a kocsi működött, mi éltünk, a futómű javítható, a szervizben később a fiúk helyre is tudták hozni a bal hátulját. Kitűztünk magunknak egy eredményt, örültünk volna, ha az előttünk lévő négy, vagy öt párost el tudtuk volna kapni. A második körben már tiszta lappal indultunk, és meg akartuk hálálni a sorsnak, hogy még versenyben vagyunk. Elkezdtünk felzárkózni és próbáltunk versenyezni. A Szuhogy vagy Imolai gyorson ezáltal meg is adtuk a kegyelemdöfést a futóműnek, a bal első kerekünk kb 10fokos dőlésben állt. Etapon folyamatosan nézegettük, hátha vissza tudunk jutni még Barcikára így is. A második szerviz is elég rövid volt, de itt már célirányosan csak a bal elsőre fókuszáltunk. A PSZA Motorsportos fiúknak, köszönjük a hétvégi logisztikát és azt, hogy mindent beleadtak abba, hogy helyre pofozzák a Citroen-ünket, kiváló munkát végeztek. Annyira ki volt centizve a szerviz, hogy már beülve bekötve ültünk az autóban, amikor még csavarozták vissza az alkatrészeket. Baromi izgalmas volt, de sikerült megoldani. Időközben a fejünk kitisztult, az autó jól muzsikált, elkezdtünk magunkhoz képest a maximumon autózni és fokozatosan előre lépkedtünk az értékelésben. A nap végére hihetetlen volt, de célkeresztbe tudtuk venni Janovich Májky párost is. Bár nagyon messzire voltak tőlünk, nem tudom érezték-e a nyomást, de mi mindent megpróbáltunk. Jó volt ez így, megérdemelték, Ők is nagyot küzdöttek egész nap. Szóval elég közel, – 2,2 másodpercnyire – kerültünk az abszolút értékelésben a dobogóhoz, de a döcögős kezdés után ennyit tudtunk kihozni a hétvégénkből. Az 5-ik szakasztól elért győzelmeink annak az eredményei, hogy sikerült megnyugodnunk a reggeli megforgás után, új lappal tudtunk tovább autózni. A kategória első helyének nagyon örültünk, mert voltak olyan pillanataink, amikor azt gondoltuk, hogy vége mindennek, de ehhez képest egy szépen kikerekedett sztori lett estére a Kazincbarcika Rallye-nkból. Nekünk ezt dobta a gép, de meg kell, hogy jegyezzem, hogy nagyon sajnáltuk azt, ami Ifj. Fogarasi Attiláékkal történt. Kedvelem Attilláékat emberként és versenyzőtársként is, megérdemelték volna, hogy ott legyenek valahol elöl a végelszámolásnál. Mi sem a balszerencséjük árán szerettünk volna előrébb kerülni. Azt üzenjük nekik, hogy fel a fejjel, van még a bajnokságból hátra három aszfalt verseny, biztosan lesz még szoros csata köztünk.

Hol álltok legközelebb rajthoz?

Olyan helyzetbe keveredtünk most, amire megmondom őszintén annyira kis esélyt adtam, hogy nem is számoltam vele. Eredetileg mi az idei bajnokságot úgy terveztük, hogy ezt a három futamot teljesítjük, aztán megnézzük, hogyan megy ez nekünk, és eldöntjük, hogy mi legyen az évad második felében. Ha jók a számításaink, akkor most nagyon elől vagyunk a bajnokságban, ennek fényében azt mondom, hogy jó lenne tovább mennünk mindenképpen.

Köszönöm Robinak, hogy újra ki tudtuk hozni a maximumot a helyzetből. A PSZA teljes legénységének a hozzáállást és a felkészítést. A családnak, hogy még bírják idegekkel, amit csinálunk. Húsnak, Bihari Petinek, Bereczki Norbinak pedig a folyamatos segítséget, amit nem is igazán tudom, hogy tudok majd meghálálni.

Rallye2.hu – Salánki Gábor

Ha tetszett a cikk kérlek oszd meg másokkal is!